Ludas Matyi kalandja Döbrögi Évikével II.

Ludas Matyi kalandja Döbrögi Évikével II.

Az elkövetkezendő két nap maga volt a pokol.
Izzadt a tenyerem, lihegtem és folyamatosan állt a nemesebbik szervem, majd átlyukasztotta a nadrágomat, annyira fel voltam spannolva. Olyan hevesen vert a szívem napközben, ha Évikére gondoltam és az észbontó testére, hogy komolyan aggódtam, nehogy szívinfarktust kapjak, mielőtt akcióba lépek. Volt pár csajom addig is, meg pár Sub is megfordult a kezeim között az évek során, de ilyet, mint ez a bige, még nem kóstoltam.
Olyan volt a számomra, mint a főfogás egy ünnepi lakomán.
Aztán eljött a nagy nap. Szombat este kerültünk ismét egy műszakba és én úgy készülődtem az estére, mint valami hülye kamasz. Bekészítettem a szokásos cuccaimat a kék válltáskámba, magamhoz vettem a kamerát és a fényképezőgépet, bevágtam magamat az autómba és pár perc alatt benn is voltam, majd félórával előbb érkeztem, mint ahogy szoktam.
A váltás ipse nézett is rám furcsa képpel, hogy mi ez a fene nagy buzgalom a részemről.
Csak idétlenül vigyorogtam rá, és mindenféle ökörséget kitaláltam magyarázatként.
Alig vártam, hogy elhajtson a búsba, még ki sem ért a kapun, amikor én már fenn voltam a harmadikon. Bekopogtam Gyuri bácsihoz, és intettem neki, hogy jöjjön ki velem egy percre a folyosóra. Nem nagyon értette, hogy miről van szó, de egyből megszűnt ráncolni a homlokát, mikor a kezébe nyomtam egy tízezrest és a kamerát. A fülébe súgva elmagyaráztam a legfőbb dolgokat, azzal vállon veregettem és rohantam vissza a helyemre.
Az idő nehezen telt, alig tudtam kivárni, amíg végleg elcsendesedik minden emelet, és elüti az óra az éjfélt. Felkaptam a fényképezőgépet, bezártam a portásfülkét, és hogy ne csapjak zajt, nem a lifttel mentem fel, hanem fellopakodtam a lépcsőn a harmadikra.
A nővérszoba ajtaja félig nyitva állt és egy lámpa fénye világított ki a mozaikkőre, de semmi zaj nem hallatszott bentről. Óvatosan bekukkantottam, de üresen állt a helyiség, a székre ledobva egy köntös hevert, az asztalon egy könyv középen kinyitva, mellette egy hamutálca, amelyből vékony csíkban még tekergőzött felfelé a füst. Olyan volt, mintha csak egy pillanattal ezelőtt hagyták volna ott a szobát. Ránéztem az órámra, negyed egy volt, épp ahogy megbeszéltem az öreggel.
Odasettenkedtem az öreg szobájához és vártam még pár percet, aztán halkan, nehogy zajt csapjak, lenyomtam a kilincset. Beléptem a kis előtérbe és majd eldurrantam a látványtól, ami odabenn fogadott.
Évike hasra döntve hevert az ágyon, bugyija lehúzva a bokájára, köpenye középen szétnyitva, hatalmas mellei pedig fel s alá hintáztak a fekete csipkemelltartóban, ahogy Gyuri bácsi a fenekét fogva folyamatos mozgással dolgozott rajta. Gyönyörű szemei behunyva, kezei az ágy szélét markolták, miközben egyfolytában nyögdécselt a párnába harapva.
Az öreg oldalt nézett és amikor meglátott, rám kacsintott, de nem hagyta abba, sőt, még hevesebben döfködte méretes szerszámjával az alfelét, amely csodálatosan vöröslött a hévtől és a markolászástól.
Elővettem a fényképezőgépemet, amely sorozatra volt állítva és a sötét kis helyiségben állva elkezdtem kattintgatni. A gép hangját már előzőleg levettem, így egy szót sem lehetett hallani működés közben, de különben sem érdekelt, akkora volt a kéjmámor odabenn, hogy az se lett volna feltűnő, ha medvék táncoltak volna a sarokban.
Pár pillanattal később az öreg megadta magát és kihúzva a fegyvert a tokjából nagy nyögés közepette, ráürítette a tárat Évike jól megtermett fenekére.
A nővérke zihált és vergődött, majd pár pillanattal később oldalra fordította egzaltált arcát, és hatalmasra nyílt szemekkel rám meredt.
- Mi a büdös… - mondta és sikkantva egyet megpróbált kivergődni az öreg alól, de az nem engedte, megragadta a hajánál fogva és keményen odanyomta az ágyhoz, hogy mozdulni sem bírt.
- Ne olyan hevesen édesem, még nem végeztünk - súgta, azzal közelebb intett magához.
Én a legszebb mosolyomat elővéve egyenesen az ágyhoz vonultam és lehajolva Évike orra alá dugtam a digitális kamerát. Sorban megmutattam a felvételeket, ahogy az öreg veszettül dolgozik rajta, egyik szebb volt, mint a másik, aztán rákérdeztem.
- Hogy tetszenek? Ugye, hogy világbajnokok lettek? Persze a beállítás amatőr és a fény is lehetne valamivel több, de szerintem bármelyik szexlap fizetne érte pár ficcset, hogy a kollégákról már ne is beszéljünk. Szerintem hónapokig fognak csámcsogni rajta – a szeméből könny gördült le, láttam, hogy teljesen összeomlik a gondolattól, hogy valaki így láthatja viszont őt. Felfogta azt is, hogy nem tehet semmit ellene, hogy a markomban van.
Könyörgőre fogta a hangját, mikor rám meredt. Hol volt már a pökhendi felfuvalkodott szuka, aki pár nappal ezelőtt még úgy habzott ellenem, mint még soha senki azelőtt.
- Kérem, ne tegye. Bármit megteszek, amit csak akar, ne szégyenítsen meg, abba belehalnék – mondta és úgy bőgött, mint egy kamaszlány.
- Igazán? – mondtam kaján vigyorral a képemen – szóval bármit megtenne?
- Igen – pislogott rám és félreérthetetlen fény csillant a szemében, tudatva velem, hogy mire gondol.
- Na jól van. Legyen – mondtam, mintha meggyőződésem ellenére cselekednék, azzal az éjjeli asztalra dobtam a gépet és lehúztam a nadrágomon a cipzárt. Kivettem a meredező hímtagomat és odanyomtam a szájához
- Akkor bizonyítsd be, hogy mennyire gondolod komolyan – azzal intettem az öregnek, aki már is újra úgy meredezett, mint a grófék lova párzáskor.
Kezébe markolta a haját és alaposan bevágta neki hátulról még egyszer.
Évike becsületére legyen mondva, nyikkanás nélkül fogadta, megadta magát, lehunyta a szemét és sóhajtva egyet rácuppant a dákómra. Akár hogy is volt, egy idő után tisztán látszott rajta, hogy bármennyire is kikényszeríttet, nincs ellenére a felállás.
Isteni szája volt, úgy dolgozott rajtam, mintha világ életében ezt csinálta volna, minden trükköt ismert és be is vetett, hogy minél előbb túl legyen rajta.
Nem is bírtam sokáig, nagyot nyögve belelövelltem egyenesen a szájába, nem fintorgott, csak nyelt egyet és már lenn is volt a gyomrában a forró anyag.
Az öreg sem volt rest, ezt látva úgy megdöngette hátulról, hogy a kéjtől eltorzult arccal belekapaszkodott ismét a lepedőbe. Ujjai elfehéredtek és arcát ismét beletúrta a paplanba, hogy ne lehessen hallani a kéjes sikoltozását.
Fenekén még meg sem száradt a sperma, máris kapta a következő adagot melléje.
Gyuri bácsi, meg, mint aki teljesen meg van elégedve a mai teljesítményével, megpaskolta a nőiesen telt asszonyi fenekét és elment a fürdőbe lemosakodni.
Hol volt már ekkor Évike fennhéjázása és lekezelése, úgy feküdt ott, mint egy ostromlott vár, úgy magába roskadt, mint egy szűzlány, akit most keféltek meg vagy harmincan.
Ahogy kijött az öreg, a szégyentől vöröslő arccal tűnt el utána a mosdóban, hogy aztán nemsokára ismét megjelenjen, immáron felöltözve.
Arcán tisztán látszott az undor, ahogy rám nézett.
- Remélem elégedett. Adja ide a gépet, hogy kitörölhessem azt a szemetet.
Csak nevettem rajta.
- Azt hiszi, hogy ennyivel beérem? – kérdeztem, és csak nevettem rajta, amitől még jobban bedühödött.
- Zsarolni akar maga szemét? – az arca szinte lángolt a dühtől, szemtelen volt még mindig, látszott, hogy nem egykönnyen tanul a hibáiból.
- Nem, csak kihasználom a helyzetet.
- Mi a különbség? – kérdezte olyan hangon, mintha leköpött volna.
- Addig engedelmeskedik nekem, amíg én akarom. Amíg meg nem tanulja a leckét.
- Miről beszél?
- Hogy azt hiszi, csak azért, mert így néz ki, máris lenézhet másokat. Meg fogom tanítani rá, hogyan kell tisztelni a férfiakat.
- Úgy, hogy leteper? – mondta és az arca maga volt a gyűlölet maszkja.
- Nem, az nem az én műfajom. Úgy hallottam kedveli az afféle szexet, ami eltér a megszokottól. Hát képzelje, én is. Amit ma átélt, az semmi volt ahhoz képest, ami ezután jön. Úgy fogom betörni, ahogy a lovakat szokták. Lerombolom, és újra felépítem.
Nyüszíteni fog a kezeim között, és sóvárogva fogja azt kívánni, bárcsak vége lenne.
De a végén nem marad majd más, csak a tisztelet és a vágy, amit irántam fog érezni.
- Soha nem fogja ezt elérni – mondta és láttam az arcán, hogy komolyan gondolja.
- Ne vegyen rá mérget édesem, vagyok annyira tapasztalt, hogy elérjem, amit akarok.
- Csak szánalmat érzek maga iránt.
- Lehet, de ne becsüljön alá. Sokat tudok ártani, ha felingerelnek. Az elmúlt napokban eltöltöttem egy kis időt azzal, hogy feltérképezzem magát. Tudom, hogy hol lakik, kik a barátai, a szülei. Biztos nem szívesen venné, ha a kezükbe kerülnének ezek a képek - még mindig a régi önmaga volt, dacosan a fejemhez vágta.
- Azokon a fotókon nem látszik az arcom, bárki lehet rajtuk, aki hasonlít rám.
- Igen, azonban erre én is gondoltam. Ezért is bátorkodtam egy kamerát elhelyezni a szobában még a megérkezése előtt. Ha minden igaz premier plánban vette fel azt, amikor pénzt fogadott el ezért a kis légyottért ellenszolgáltatásként. Az pedig már bűncselekmény gyönyörűm. Ugye nem akarja, hogy sittre vágják kéjelgésért?
- Maga egy rohadt strici – látszott az arcán, hogy nem maradt ereje, nem tud már mással támadni, csak durvasággal, de én csak mosolyogtam rajta.
- Lehet, de a maga stricije kedvesem. Készüljön fel, mert innentől kezdve a rendelkezésemre kell, hogy álljon, amikor csak szólítom, és engedelmeskedni kell az utasításaimnak. Ha nem teszi, az egész világ megtudja, hogy mit művelt, és higgye el, hogy ezt nem akarja megvárni. Bárhová menne is, ez a felvétel mindenhová elkísérné magát.
Gondolkozva állt, majd a végén megkérdezte.
- És meddig fog mindez tartani, az örökkévalóságig?
- Addig azért nem. Csak amíg én azt nem mondom, hogy vége van. Amikor azt nem látom magán, hogy új ember lett. Akkor ígérem, hogy odaadok magának minden felvételt, amit készítettem és utána békén hagyom. Megegyeztünk? – kérdeztem, és ő nagy nehezen végül rábólintott. Ezek után lejattoltam az öreggel és fütyörészve visszaballagtam a földszintre.
Jó kis éjszaka volt ez, de a következőt még jobban vártam.

Folytatása következik...