Ludas Matyi kalandja Döbrögi Évikével I.

Ludas Matyi kalandja Döbrögi Évikével I.

Az egész azzal kezdődött, hogy felmondtam az előző munkahelyemen.
Elegem volt már a főnököm állandó ugatásából, meg a túlórákból, hogy csak este értem haza halál fáradtan, így egy szép napon az arcába vágtam a törlőrongyot és elhúztam onnan. Na, nem mintha aggódtam volna, hogy nem lesz állásom, vagy ilyesmi, addig jól kerestem és egész szépen mentek a dolgaim, akkoriban még nem kenyérre kellett a pénz, szóval ráérősen válogattam az ajánlkozó lehetőségek közül.
Pár hétig nem volt semmi, de aztán egyszerre többen is visszajeleztek.
Az egyik régi haverom kérdezte többek között, hogy ha van kedvem, nézzem meg azt, ahol most ő van. A munka nem nehéz, jól fizetnek és ráadásul az egész napon szabad, mert csak éjjel van a meló, napközben meg azt csinálok, amit akarok. Éjszakai portást kerestek egy idősek otthonába, változz műszakba.
Nem egy nagy valami látszólag, de mellette tudtam fusizni nappal és azzal együtt már szép pénz volt. Feleségem nem volt, se gyerekek, szóval az sem zavart senkit, ha esténként nem vagyok otthon. Csak egy dolgot bántam, hogy onnantól kezdve nem tudtam részt venni a szokásos péntek esti Dom-Sub partin, de hát sajnos valamit, valamiért.
Így is lett, elvállaltam a melót és nem telt bele egy hét, már kezdhettem is. Az első nap azt hittem, hogy ez valami vicc, bementem hatra dolgozni, kávét főztem a kollégáknak, segítettem az éjszakásoknak, aztán villanyoltás és ellenőrzés után bevertem a szunyát, hajnal ötig aludtam, mint a bunda.
Hatkor aztán jött a váltás és egy kávé után mehettem is haza.
Kipihenve és frissen ott állt előttem az egész nap és ráadásul csak két nap múlva kellett újra menjek, mert 24-48-ban volt a szolgálat. Éjszakai pótlék,és mindenféle plusz pénzek, majdnem két kiló tisztán, azt hittem belecsöppentem a földi paradicsomba, vagy mi, de ez még csak a kezdet volt, ugyanis életem egyik legnagyobb numerája várt rám azon a helyen.
Évikének hívták és az éjszakai műszakba dolgozott.
Hosszú fekete haja volt, darázsderék, feszes popsi, és olyan keblek, amilyeneket csak a Hustlerben lát az ember, de azokat is csak az ünnepi számban.
Nem volt már éppen egy mai csirke, közelebb volt a negyvenhez, mint a harminchoz, de adott magára, mindig jól menő cuccokban járt, és szolizott is, amitől simán letagadhatott úgy hat-nyolc évet a korából. És hát igazság szerint már én se tinikre vadásztam, ráadásul akkoriban éppen nem volt senkim és úgy gondoltam bepróbálkozom nála, hátha valami összejön.
Az első éjjel a szobaellenőrzés során elővettem a legjobb, behízelgő modoromat és szóba elegyedtem vele. Totális kudarc volt a próbálkozásom, úgy lepattintott magáról, mintha legalább is fertőző beteg lennék. Nem is tudtam mire vélni a dolgot, akkoriban még aktívan sportoltam, jó ruhákban jártam, adtam magamra.
Nem voltam arcra egy Alain Delon, ez igaz, de soha nem panaszkodtam, ami a felhozatalt illette. Mindig volt barátnőm és mindig igyekeztem megadni nekik mindent, szóval egészen biztos, hogy nem velem volt a baj. Rágott a dolog keményen és arra gondoltam, hogy biztos rossz napja volt, vagy csak titkon van valakije, csak nem vallja be.
Legközelebbi este, amikor találkoztam a haverommal, szóvá is tettem neki a dolgot, de csak lemondóan legyintett.
- Az Évi? Az egy fapina – mondta, majd hozzátette – már mindenki rámozdult, akit csak ismerek, mert egy igazi nehézbombázó, de eddig senki nem tudta levadászni.
Akár annyiban is hagyhattam volna a dolgot, de az nem én lettem volna, úgy izgatta a fantáziámat, hogy majd bele pusztultam, akartam őt és a visszautasítás csak még inkább felhergelt. Ismertem magamat, tudta, hogy addig nem nyugszom, amíg meg nem kapom.
Másnap közös műszakban voltunk, és bevetettem minden fegyvert. Felvettem a legjobb ruhámat, amiben igazi sármőrnek hatottam, elmentem fodrászhoz, hogy úgy álljon a hajam, mint a parancsolat és magamra fújtam a legdrágább parfümöt, amim csak volt. Vettem egy üveg francia pezsgőt és vártam az estét.
Amikor már lecsendesedett a folyosó és csak az éjszakai világítás tompa sárga világítása pislákolt, felmentem a hónom alatt a pezsgővel és bekopogtattam a nővérszobába.
Évike nyitott ajtót kérdően rám meredt - mit akar? - kérdezte mérgesen. Akkor kelhetett, mert a szeme vörös volt és az arca is elgyötört.
- Tulajdonképpen semmi, csak arra gondoltam megihatnánk valamit, tudja, most van a születésnapom, és olyan egyedül vagyok odalenn. Nincs senki, akivel ünnepelhetnék. Nem inna meg velem egy pohárka pezsgőt? – úgy hazudtam, mint a vízfolyás, de nem hatotta meg.
- Nézze, nem tudom, hogy mi a fenét képzel magáról, de hagyjon békén, halálosan fáradt vagyok, mindjárt kelnem kell – azzal rám vágta az ajtót és hallottam, hogy odabentről megfordul a kulcs a zárban. Döbbenten álltam, szinte perzselte az arcomat a harag, de azért nem adtam fel.
Reggel, amikor lejárt a műszakom, és tudtam, hogy a reggeliztetést intézi, felvittem a szobájába a pezsgőt, mégse menjen kárba, letettem az asztalára és alá tettem egy kis papírt, amire a következőket írtam. „Ne haragudjon a tegnap estéért, csak szerettem volna, ha beszélgethetek önnel.” Ennyit és nem többet.
Azt hittem ennyiben maradunk, de amikor a kabátomat vettem nagy dérrel dúrral megjelent a portán és levágta az üveget és a papírt elém.
- Maga tudtommal nem a barátom, szóval jobb, ha felhagy a zaklatásommal. És ha már itt tartunk, csak hogy tudja, akkor se feküdnék le magával, ha ezreseket szarna a seggéből - mondta, azzal elvágtázott.
Úgy álltam ott, mint akit leforráztak, a körülöttem álló idősek úgy pislogtak rám, mintha legalább is egy idióta lennék, szóval teljes volt a megaláztatásom.
Még soha életemben nem éltem át ilyet, azt hittem menten elsüllyedek szégyenemben. Ezek után egy hétig feléje sem néztem. Már éppen kezdtem elfelejteni, hogy mennyire oda vagyok érte, leírtam magamban, mint aki megközelíthetetlen, amikor váratlanul fordult a helyzet és olyan dolgot tudtam meg róla, amitől az eszem megállt.
Az egész véletlenül történt, hét óra múlt valamivel egy kedd este, amikor az egyik szállítóbusz visszajött és besegítettem a kerekes székes öregeket a nagykapun. Színházban voltak délután, mivel minden hónapban volt ilyen kultúrest a számukra, és úgy látszik, nagyon élvezték, mert jó hangulatban voltak.
Heccelődtek egymással, és jókat kacarásztak, miközben a liftre vártak.
Évike és egy másik nővér ment velük kísérőnek, együtt vártak velük az aulában, persze rám sem nézett, még csak nem is köszönt, amikor elment mellettem.
Pedig amikor megláttam, azt hittem mentem elájulok, nyár lévén nem volt rajta csak egy miniszoknya, amely úgy feszült a combján, mint a parancsolat, hozzá egy vékony blúz és egy rövidke blézer, amiből úgy álltak kifelé a mellei, mintha felfújták volna őket. Nagyjából így nézhettek ki régen a görög istennők is. Gyuri bácsi, az egyik nyolcvanéves kriptaszökevény, akit segítettem feltolni a rámpán, amikor meglátta, hogy majd kiesik a szemem, odahajolt a fülemhez és belesúgta.
- Szédület egy csaj, mi? – az öregnek megvolt a maga híre az osztályon, valamikor az ő idejében nagy nőcsábász volt és köztudott volt, hogy még ma is felállt a cerkája, ha fürdették az ápolónők, márpedig az ő esetében jó nagy cerkáról beszélünk, olyanról, mintha másik két átlagot összetennénk.
Naná, hogy neki is majd kiesett a szeme.
- Azt meghiszem, ha csak egyszer a kezem közé kerülne - motyogtam és felnéztem az égre, hátha valaki meghallja odafenn a kérésemet. Az öreg azonban ravasz arccal elvigyorodott, és csak annyit mondott.
- Nekem megvolt ma a kicsike – azzal bizalmasan hátba veregetett.
- Hogy mi van?! – kérdeztem vissza döbbenten, mert nem akartam hinni a fülemnek. Azt hittem, hogy csak ugrat, de nem, rátromfolt még egy kört.
- Az előadás közben a páholyban. Olyan segge van, mint egy Istennőnek.
- Na ne adja már itt nekem öreg, még a végén el is hiszem.
- Nem hiszi? – mondta sértett arccal – pedig így volt. Na jó nem ingyen, régen még szégyen lett volna, ha ezért fizetek, de ma már ennek is örülni kell. Egy tízesem bánta, de minden pillanatát kiélveztem az biztos.
És akkor fény gyúlt a kobakomban.
- Csak nem azt mondja, hogy Évike tulajdonképpen prosti…
- Mire gondol? Nem, ő nem hivatásos, ez csak amolyan mellékes a számára. Kis kiegészítés a fizuja mellé, ajándék, ennyi. A lényeg azon van a számára, hogy ne legyen átlagos a dolog. Azzal meg lehet fogni. Tudja, a férje valami aberrált majom volt anno, már nem tudja élvezni a sima szexet. Csak akkor dugható, ha extrém helyen és módon történik meg. De ha akkor beindul, akkor le sem lehet állítani, szét tudja verni az egész házat, akkorákat élvez.
Mindent értettem. Ez magyarázatot adott arra, hogy miért volt velem ilyen bunkó, és arra is, hogy miért utalt a pénzre, amikor kikelt magából. amivel megalázott.
Szóval így állunk kicsikém?- mosolyodtam el önkéntelenül is.
Szóval megalázol, leégetsz mások előtt és közben meg rácsavarodsz egy ilyen vén kandúrra? Engem akarsz hülyének nézni, egy ízig-vérig Domot, aki remeg, ha extrém helyekről és szexről van szó?
Lehunytam a szemem, mert egy pillanatra megszédültem.
Na, akkor erre nem lesz panasz a továbbiakban.
Bosszút állok rajtad kisanyám, ha addig élek is.
Vagy, ahogy Ludas Matyi mondaná: Legalább háromszor foglak deresre húzni!
(És a deres jelen esetben nem átvitt értelemben értendő)
Folytatása következik…