Bérmunka

Kissé belefáradva, vagy beleunva, vagy kiábrándulva a BDSMből, egykedvűen tengettem az időmet az SmPixe chatjén, leginkább az ottani arcokkal való ökörködés miatt. Megtelítődtem ezzel a dologgal, és pihenőt tartottam. Volt már ilyen előtte is, és lesz ilyen ezután is.
Privát beszélgetésre hívott valaki, rápillantottam az adatlapjára. Bizonytalan férfi. Semmi gondom a melegekkel, az agyhalott időelbaszásomba zökkenőmentesen belefért, hogy beszélgessek vele, így elfogadtam. Rám köszönt, és a lényegre tért. Kiderült, hogy nem meleg. Elmondta, hogy neki igazából nem sok köze van a BDSMhez, és valójában egy szívességet akar kérni, vagy ha úgy tetszik, egy ajánlata van. A barátnőjével rendkívül nyitott a kapcsolatuk, mindent maximális őszinteséggel megosztanak egymással, nincsenek tabuk, és gazdag és színes a szexualitásuk. Azt sem rejtik véka alá egymás előtt, ha megkívánnak valaki mást, fogadtak már be valakit harmadiknak, voltak együtt párokkal, voltak biszexuális élményeik. Szeretik egymást, és kiteljesedettnek érzik az életüket így. Egy dolog van, amiben nincs egy szinten az érdeklődésük, és ez a BDSM. Pontosabban ne menjünk ilyen messzire. A barátnője elárulta neki, hogy az egyik legtitkosabb vágya, hogy egyszer valaki megerőszakolja. Persze ez a valóságban nem olyan izgalmas és romantikus, mint a vágyaiban, de sokszor fantáziál róla. Nem biztonságos, ettől fél a legjobban. Ezért úgy gondolta a srác, ha meg akarja adni ezen vágyának megélését, egy felelősséggel bíró, tapasztalt domináns férfire lenne szüksége, aki úgy képes megadni neki mindezt, hogy a lánynak nem esik bántódása. Elmondta, hogy olvasta az írásaimat, és ez alapján úgy gondolta, érdemes engem ez ügyben megszólítania.
- Folytasd! – és folytatta. Részletekbe menően elmesélte minden eddigi tapasztalataikat, perverzióikat, vágyaikat. Mi volt jó, mi volt rossz, mit miért csináltak. Rengeteget beszélgettünk. Vagyis inkább csak ő beszélt. Elmondta, milyen élményektől csillogott a lány szeme, mitől mosolyogott boldogan, mit nem csináltak többet. Küldött egy képet a lányról. Igen csinos, vékony, magas lány volt. És elmesélte, milyen vágyakról beszélt a lány, amikor a megerőszakolás fantáziájáról mesélt. El voltam képedve. Rutinos, mazo hajlamú szubok becsületére vált volna a vágyak olyan merészsége, amiket felsorolt. Konstatáltam, hogy egy olyan helyzetben, amit az eddigiek alapján el tudtam képzelni, egy olyan lánynak, aki még soha semmit nem érzett a bőrén a fájdalom vagy lelkében a kiszolgáltatottság gyönyöréből, ez rengeteg lenne. Majd négy órás beszélgetés után időt kértem tőle. Rágyújtottam egy cigire, és gondolkodni kezdtem a dolgon.
Igazából nem volt kedvem hozzá. Elég volt a BDSMből, nem vágytam a türelmeskedésre, a vágy és kétségek útvesztőinek nyűgös kibogozására, egyhangúak voltak a lányok, a vágyaik, kb háromféle trükk egyikével bármelyik megpuhítható volt. Belefáradtam azokba, akik önmaguk elől menekülnek, és belefáradtam a vesződségbe, hogy kitapintsam a be nem vallott, mocskos vágyaikat, és megmártsam őket benne nyakig, az arcukat is belenyomva. Különleges lányra vágytam, akivel olyan valóságos formában élhetem ezt meg, amit ez számomra jelent. Az eddigiekből viszont most elég volt, és ehhez sem volt igazán kedvem.
Mindkettőnknek volt egy feltétele. Az övé az volt, hogy nekünk előtte személyesen találkoznunk kell, hogy lássa, mibe dobja bele a barátnőjét. Megtörtént. Robinak hívták a srácot. Az én feltételem, hogy látni akarom őket élőben. Neki azt mondtam, azért, hogy tetszik-e a lány. De valójában azt akartam látni, hogy igaz-e a története, és nem csak valami undorítóan kifundált bosszúról van szó. Persze ezt neki nem mondtam meg, nehogy megjátssza magát előttem. Megbeszéltük, hogy elmennek szórakozni a hétvégén, ott lesznek tíztől hajnalig, én pedig valamikor arra járok. Beosontam a helyre, és órákig figyeltem őket. Valóban szerették egymást, a hülye is láthatta. Lesétáltam a pulthoz, hogy igyak egy utolsó italt, mielőtt hazamegyek, amikor véletlenül összefutottam velük. Mosolyogva közeledtek, és amikor tőlem két lépésre értek, egyszerre néztek rám. Mindkettőjük arcára ráfagyott mosoly. A srácéra a közös titkunk idegessége miatt, a lányéra viszont egész más okból. Zavarba jött tőlem, és miután szégyellősen elkapta a tekintetét, egy pillanatra mégis visszapillantott rám. Szinte megéreztem az érzései szagát. Döntöttem. Tudtam, hogy ennek a lánynak valóban szüksége van rám arra az egy estére.
Kaptam egy kulcsot Robitól. Megmondta, hol laknak, hogy ne aggódjak a szomszédok miatt, csináljam úgy, ahogy jónak látom, és megmondta, mikor menjek. Hat óra körül várta haza Robit, ő már egy órával korábban otthon volt. Hét előtt mentem egy kicsivel, hogy a párjáért való cseppnyi szerető aggodalom kissé megbénítsa. Benyitottam az ajtón, beléptem a sötét előszobába, és becsuktam magam mögött az ajtót. Csöndben vártam. Hallotta, hogy megjöttem, de csak némi késéssel reagált.
- Szia! – kiáltott ki nekem – Megjöttél? Merre jártál? – ijesztő csönd – Robi, te vagy az? – a hangjában aggodalom párásodott, és elindult felém. Felkapcsolta a lámpát, és ijedten visszaugrott. – Jézusom, ki maga? – Finoman mosolyra húzódott a szám. Tényleg gyönyörű nő volt.
- Én? Én Robi meglepetése vagyok. – szükség volt erre a mondatra. Ez a mondat billentette a lelki sérülést okozó, ijesztő valóság, és az izgalmasan valóságszerű játék pengeélén táncoló szituációt a vágyai felé. Barátja nevének elhangzása, az iránta táplált bizalom reflexesen egy védőburkot teremtett a lány köré, amiben akkor is biztonságban remélhette magát, ha épp nagyon is valóságosan eltiporni és lelkileg meggyalázni készültem. Láttam az arcában, hogy milyen a saját arcom. És az ő arca fuldokolva remegte, hogy számára ez nem kellemes meglepetés. Még ha el is hangzott Robi neve, egy vadidegen férfi voltam a bántalmazás és kegyetlenség egyértelmű szándékával a szememben, egy olyan szituációban, amit nem lehetett ideje megérteni. Megfordultam, és kulcsra zártam az ajtót magam mögött.
Nem tudom, hogy megismert-e a bárból. Nem támadhattam hirtelen le, mert azt érezte volna, hogy az életére török. Ezért az elégedettségemet nyaldosó mosollyal az arcomon, támadó testtartásban közeledni kezdtem felé.
- És mit akar maga itt? – nem válaszoltam, csak kellemetlen közelségbe mentem hozzá. Megtámaszkodott maga mögött, és kezdett tőlem elhúzódni– Mit akar tőlem? – egy gyengéden veszélyes kacaj szűrődött ki az ajkaim közül, és az arca felé kezdtem nyúlni. Félt tőlem. Ez jó. Megfogtam az állát, és szorítottam az arcát. Ijedt dühvel kirántotta fejét a kezemből, és megpróbált ellökni. Félreütöttem a kezét, elkaptam a nyakát, megfordultam vele, és felraktam a szembe lévő falra. Kezeit a nyakát szorító kezem csuklójára szorította. Másik kezemmel benyúltam a lába közé, és dörzsölni kezdtem a pináját. Kétségbeesetten nyögni kezdett, majd gyomron térdelt. Kiszabadult a kezeim közül, és az ajtó felé kezdett menekülni. Elkaptam a hajánál fogva, és visszarántottam - azért csak olyan erővel, hogy ne maradjon a kezemben a haja. Lerántottam a földre, és fölé álltam. Megpróbált menekülni, de esélytelen volt a testi fölényemmel szemben. Ki kellett fárasztanom, hogy ne legyen ereje ellenkezni. Hét éves rutinnal kaptam ki a nadrágomból az övemet, és a kétarasznyira fúr lukkal a nyakára húztam.
- Ezt egy kicsit nehezen fogod viselni - Ezzel a pórázzal a nyakán átrángattam a konyha ellenkező sarkába. A hajánál fogva félig felemeltem, és nem túl kimerítően felpofoztam. Nem kiáltott segítségért. Talán nem mert, vagy talán az egész menekülést már ekkor csak az illem miatt csinálta. Aztán a hajánál fogva végighúztam a járólapon a konyha másik sarkába. Nekem háttal az ölembe húztam a fejét, befogtam az orrát, száját. Kapálózni kezdett, de sehol nem ért el.
- Énekelj, madárkám! Énekelj nekem! – gyűrni kezdtem kellemes melleit, és fuldokló nyögéseivel egy ritmusban kéjelegve turbékoltam. Mikor levegőhöz engedtem, mélyen nyelte az oxigént.
- Van még erőd, vagy elkezdhetjük? – felém kapott. Lelöktem a földre, aztán felhúztam két lábra. Azzal a lendülettel visszapofoztam a földre, térdre rogyott. Megint felhúztam, és a haját hátrahúzva vittem le a földre megint. Folyamatosan molesztáltam, megállás nélkül. Nem kellett neki több.
A nyakán lévő övvel ezúttal a szobáig rángattam el. Belöktem az ágy mellé, lehajoltam hozzá, ledugtam a torkába két ujjam, és végignyaltam az arcát. Öklendezni kezdett, majd kihúztam az ujjaimat, és hogy belefojtsam a maradék kapálózását, leosztottam megint három pofont. Teljesen kimerült, már csak úgy dobáltam, mint egy rongybabát. Arcon köptem, és nem hagytam időt, hogy feldolgozza. A földön térdelve, arccal az ágyra fektettem. A bennragadt frusztráció még egy lapáttal dobott a kimerültségére. Tudatosult benne, hogy ennek már csak akkor lesz vége, ha én abbahagyom. Az pedig nem most lesz.
Lehúztam róla a nadrágot majdnem a térdéig, bal kézzel a tarkójára nehezedtem, végigsimítottam formás seggét, és a tenyeremmel ütni kezdtem. Ez volt az első pillanat, hogy a nyögéseibe valamiféle kéj szövődött, mint egy bátortalan suttogás. Lehúztam az ágyról, az ütésektől égő seggére ültettem, lerángattam a felső ruháit, és az ágyon összefogtam a kezét a feje fölött. Letoltam a nadrágom, a farkamat meg a száján. Kiléptem a gatya egyik szárából, és lökni kezdtem a száját. Pár perces kefélés után párszor felpofoztam, hogy megtartsam önmegadásában, majd belemarkoltam a hajába, és a fejét kezdtem a farkamon rángatni. Erőtlenül tartott szájából tehetetlenül habzott a nyál. Alaposabban megszopattam, mint az szokásom, pedig ezzel nem szoktam spórolni.
Megfordítottam, és ismét felfektettem az ágyra, ugyanabban a pózban. Rátámaszkodtam a hátára, és hátulról feldugtam két ujjam. Nedves volt. Magam sem tudom miért, de meglepődtem. Forgattam az ujjam egy kicsit a hüvelyében, és a nedveit a segglukába kentem. Két kezét hátra szorítottam, hogy ne tudjon kapálózni, és fölé helyeztem a súlypontom. A helyére illesztettem a makkom, és a testsúlyommal hatoltam belé. Pár tágító ki-be csúszás után a nyálas faszommal baszni kezdtem a seggét. Összefogott kezénél fogva néha megemeltem a felsőtestét, és kissé arrébb basztam a testét az ágyon, hogy kényelembe helyezkedjek. Rátámaszkodtam a fejére, és a baszás ütemében pumpálni kezdtem a fejét, ahogy azt elsősegélyen tanultuk az újraélesztésnél. Megfejthetetlen volt, hogy a síró nyekergése a fájdalomtól, a lelki sokktól vagy a gyönyörtől préselődik-e ki belőle. Mindenesetre, ahogy a könnyével keveredő nyála az ágytakaróról az arcára kenődött, még jobban felizgultam, és annál nagyobb örömmel basztam szét a seggét. Mikor végül belekezdett a farkam az élvezés előtti zsibbadásba, pár pofont rávertem az arcára, és a hajába markolva beleélveztem a seggébe. Kicsit kifújtam magam, a fejére támaszkodva felálltam, és őt is az ágy mellé húztam.
- Hű! – sóhajtottam egyet. Régóta nem erőszakoltam meg senkit.
Beletöröltem a kezem a hajába, és felhúztam a gatyám. Ráléptem a mellkasára, lekapcsoltam a nyakáról az övem, és a nadrágomba fűztem. A kulcsokat az ágyra dobtam, kezet mostam a konyhában, ittam egy kortyot a narancsléből, amit még valószínűleg magának töltött, mielőtt megérkeztem volna, majd elindultam. Becsuktam magam mögött az ajtót, és lesétáltam a lépcsőn. Gondoltam hazafelé sétálok egyet a friss levegőn. Rágyújtottam egy cigire, és elgondolkodtam, vajon miért tettem meg.