Cikkek idő szerint
2024. 11. (56)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Alárendelt Vakáció

Törölt felhasználó
2015. 03. 06. 17:50 | Megjelent: 1289x
Úgy 19 éves lehettem, mikor az egyik tanárom, akinek én és egy lány osztálytársam, Kriszta, voltunk a kedvencei, kitalálta, hogy mivel a nyári szünet alatt sokat nyaral a Balatonon, ha van kedvünk, kettőnket meghív két hétre magához. A lány egyébként jó barátom volt, sokszor találkoztunk, beszélgettünk sulin kívül is, de soha semmi több nem volt köztünk. Azt hiszem fiatalok is voltunk még, meg túl érzékenyek, inkább csak jó barátság és lelki kapcsolat alakult ki köztünk. Mindketten, miután megbeszéltük otthon, a szüleink tudtával szívesen mondtunk igent. A tanárnő szigorú volt, de mindig következetes, csak azért kaptunk esetleg büntetést, ami igazán jogos volt... egy meg nem írt házi feladat, vagy ha nem készültünk megfelelően az órára.

Vége lett a sulinak és lassan el is jött a megbeszélt időpont.
Mikor leértünk a nyaralóba, ebéddel várt minket és az első két nap teljesen átlagosan, szabadon telt, úgy ahogy arra számítani lehetett... fürdés, napozás, kaja, beszélgetés, stb.

Aztán a 3. nap reggelén Ő ébresztett és nem sok körítés után bevezetett minket abba az izgalmas kalandba, amit lentebb részletesen leírok nektek. Azt kérte tőlünk, ha már itt vagyunk hármasban és tudja, hogy szeretjük, mint tanárt, játszhatnánk itt a nyaraláson is ezt a tanár-diák felállást. Ami azért egy kicsit más lesz mint a suliban, de ezt majd meglátjuk. Nem volt ellenünkre, meg valahogy nem is mertünk volna ellenkezni, de fontos megemlítenem, hogy egyáltalán nem kényszer volt, bármikor leállíthattuk volna az eseményeket, hiszen ezt Ő is elmondta, hogy szeretné ezt a játékot kipróbálni velünk, de nem akar nekünk rosszat, ha nem szeretnénk, csak szóljunk. De mi kedveltük, szerettük annyira, hogy megtettük, amit kért, parancsolt. Később Krisztával is megbeszéltük, hogy mindkettőnknek tetszett a dolog, valószínűleg láthatott bennünk erre hajlandóságot. Így visszagondolva életünk egyik meghatározó, izgalmas, tanulságos élménye volt.
Kaptunk egyenruhát. Mivel nagyon szép nyári idő volt, mindkettőnknek egy szürke, vékony anyagú, fényes, spandex teljes testet lefedő dresszt adott, amiben úgy éreztem magam, mintha meztelen lennék, de mégis egész testem fedve volt a szűk, feszes anyag által. A háznak magas kerítése volt, nem lehetett belátni az udvarra, volt amikor ott kellett teljesítenem parancsait.

Először takarítanunk kellett. Ő végig ott volt és nézte, hogy csináljuk. Előfordult, hogy nem tetszett neki, ilyenkor ránk borította a felmosóvizet és kezdhettük elölről. Csak rongyot kaptunk, guggolva, kúszva kellett felmosnunk. Aztán megint valami nem felelt meg a tanárnőnek, felrúgta a vödröt. Aztán újból... Reggel kezdtük, már kezdett lemenni a nap, mire felmostuk az egész lakást. Volt amikor csak felrúgta a vödröt, volt hogy ránk öntötte. Persze a felmosóvíz ott szárad meg rajtunk, nem mertünk szólni semmit, csak néha egymásra néztünk, egy-egy félve kimutatott félmosollyal tovább tettük, amit kellett.
Amikor befejeztük, kimehettünk a napra, bár egyenruhástól, nem vethettük le. Elég kényelmetlen volt egy idő után, szerettünk volna megszabadulni tőle... de inkább másra tereltük a figyelmet, így elviselhető maradt.
Másnap reggel hajnalban ébresztett minket, időm sem volt még az órámat sem megnézni. Ruhákat dobott az ágyra. Vékony fekete harisnyát, valamilyen fekete, fényes anyagú miniszoknyát, és egy feszülős, rikító színű topot, meg egy kék munkaruha overallt. Azt hittem az az enyém, de rám kiabált, hogy rossz választás! Én ránéztem értetlenül, ijedten. Az a barátnődé! -mondta.
Szóval fiú létemre én kaptam a női cuccot, ő meg a fiúsat. Mit ne mondjak, vicces voltam benne, elég megalázó volt. Újból felmosást jött, de ezennel nem voltak felmosó kiborogatások, igaz nagyon-nagyon odafigyeltünk a minőségre, mert nem akartunk megint egész nap felmosni. Hamar végeztünk is, örültünk, hogy elégedett volt velünk. Azt mondta, hogy ha olyan jól mostatok fel, hogy hiba nem csúszott munkátokba, akkor annyira tiszta lehet a padló, hogy akár enni is lehetne róla.. mire mi feleltük, igen, Asszonyom. Már épp arra gondoltam... és igen, már hozta is a reggelit, egyszerűen leborította a földre a rántottát, kenyér darabokat, savanyúságot. Azt mondta, hogy akkor lehet tesztelni. Mi meg gondolkodás nélkül álltunk neki a földről elfogyasztani a reggelit. Ezután természetesen újbóli felmosás.
Aznap délelőtt egy filmet akart nézni tanárnőnk és azt mondta, nem akar minket felügyelet nélkül hagyni, de a filmet sem engedi nézni, mert szerinte nem nekünk való. Így a tv mellé kellett a földre ülnünk, ahonnan a filmet nem láttuk, de Ő láthatta a minden rezdülésünket. Néha mocorogtunk, amit ha már huzamosabb ideig csináltunk, kaptunk érte egy pofont, és bocsánatot kellett érte kérnünk.
A film után szabadságot kaptunk, levehettük a ruhákat, felvehettük a sajátunkat, a teraszon várt minket és beszélgettünk arról, hogy tetszett-e a játék. Én azt válaszoltam, hogy engem valami furcsa izgalom töltötte el és szívesen engedelmeskedtem. Ezen mosolygott, majd ugyanezt kérdezte a Krisztától is. Az ő válasza igencsak meglepett. Azt mondta, hogy bár nem volt ellenére, mert igazán kedveli a tanárnőt és nem volt azért olyan durva játék, hogy ne lehetett volna teljesíteni, de neki inkább az tetszene, ha ilyesmiket megcsinálhatna mással is. Na ezen ledöbbentem. Ekkor megkért a tanárnő, hogy találjam fel magam, menjek el fürödni, vagy sétálni, mert beszélgetni akar Krisztával.
Elmentem sétálni.
Mikor visszaértem, egyikük sem mondott semmit, és nem is látszott rajtuk, hogy mit beszéltek, hiába kérdeztem, nem szóltak róla.
Aznap már nem játszottunk.

Másnap viszont egyedül ébredtem. Felöltöztem, kiértem a nappaliban ahol mindketten ott ültek, már egy lovagló pálca is volt Kriszta kezében, majd határozottan szólt, hogy térdeljek le. Már értettem, hogy mit beszéltek akkor, miben egyeztek meg. Ezentúl én leszek az alárendelt. Hmm.. gondoltam kipróbáljuk, bár én eddig arra meg pláne nem számítottam, hogy Krisztának is engedelmeskedni fogok. Innentől kezdve voltak pálcázások, ha valamit nem úgy szóltam... a házimunkát én csináltam, füvet én nyírtam spandex overallban az udvaron, sőt egyik este abban kellett kivinnem a kukát este a ház elé, elég ciki volt, nem is mertem körülnézni, hogy ki lát meg.
Volt, hogy kényeztetnem kellett őket, puszilgatnom Kriszta egész testét, masszíroznom a tanárnőt.

Így teltek a napok, elég változatosan. Mindig máshogy. Minden különböző ideig tartott, és különböző elismerés, vagy büntetés járt érte. Magam sem tudtam mikor mit csinálok jól, vagy rosszul.
Az érdekes még, hogy 4. naptól külön aludtunk Krisztával és ezalatt a két hét alatt az első játékos nap délutánját kivéve nem is tudtam vele barátilag beszélgetni, minden percünket lefoglalta a játék és az abban lévő lelkiismeretes részvétel.

Visszagondolva erre az időre, mindig is vágytam az efféle dolgok átélésére, csak nem tudtam, hogy tényleg mit is akarok, mint ahogy Kriszta sem, de neki is annyira megtetszett, hogy utána még mi ketten nagyon sokat játszottunk ilyen ehhez hasonló játékokat, míg aztán elköltözött a családjával, nagyon távol kerültünk egymástól. Amit azóta bánok, hogy nem voltunk elég erősek, hogy együtt maradjunk, hiszen később már elfogadtuk egymást párunknak és ma is azt vallom, hogy a legfontosabb egy párkapcsolatban, hogy egyezzenek vágyaink, igényeink, két ember szexualitásában. A mindennapi életben fontos értékrendek pedig, bár nagyon-nagyon fontosak, mégiscsak másodrangúak lehetnek a hálószobai igények után. Természetes, hogy egyik sem elhanyagolható egy hosszú boldog kapcsolathoz, közös élethez!

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa