Deep 6 - esőben

Esős idő volt már napok óta. Nem rég ért véget a nyár, de ez az időjáráson nem látszott. A változás csak annyi volt, hogy a zuhogó eső mellett hideg metsző szél is fújta a fákat. Beszálltam a kocsiba és elindultam a Szolga lakásához. Szabadságot vett ki azért, hogy ma megcsinálhassa a feladatát. Fél órával előbb érkeztem, mint ahogy megbeszéltük. Szerettem volna ezzel is meglepni. Az utca kihalt volt, amikor ráfeküdtem a csengőre. Kisvártatva, kezében esernyővel kisietett a kapuhoz. Zavarban volt, mint mindig. Farmer és póló volt rajta, nem látszott, hogy elkezdte volna a készülődést. Kinyitotta a kaput és amikor beengedett, gyorsan felém tartotta az esernyőjét, ne ázzak tovább. Nem köszönt és én sem. Tudta jól, hogy nem szólalhat meg, amíg nem engedem neki. Mikor beléptünk a házba, gyönyörű rend és tisztaság fogadott. Továbbra is szó nélkül magamhoz vontam és megcsókoltam. Összecsukta az esernyőt és lesegítette a kabátom. Beljebb mentem és láttam, hogy a kanapéra ki volt készítve a ruha és a fekete paróka, amit házi feladatnak kapott.
- Beszereztél mindent? – kérdeztem.
- Igen Mester.
- Hol a magassarkú? – Nem láttam sehol sem.
- Azt még nem vettem elő… - nyögte ki.
Kértem inni egy teát és leültem a kanapéval szembeni fotelba. Elzavartam sminkelni és addig elszívtam egy cigit, megittam a teám. Miután kisminkelve megjelent, felvette a parókát, felhúzta a combfixet, tangát. Magamhoz hívtam, mielőtt a piros ballonkabátját felvenné. Megfordítottam és nagyot csaptam a fenekére.
- Kurva jól nézel ki ma! – mondtam neki, persze az első szót nyomatékosabban ejtettem ki.
- Köszönöm Mester, jól esik, amit mondasz. – vigyorgott, mikor ezt mondta.
Felvette a vörös kabátot és cipőt, azután elindultunk kifelé az autóhoz. Magamhoz öleltem és felénk tartottam az esernyőt, de a szél szinte kifordította a kezemben. A parókája kavargott és teljesen megteltem az illatával. Bizonytalanul járt, vagyis tipegett, de remélem eleget gyakorolt. Más sem hiányzik, mint hogy eltaknyoljon nekem. Éreztem, hogy fázik ebben az alig ruhában és gyorsan beültettem a kocsiba. Adtam neki egy napszemüveget, hogy vegye fel. Láttam rajta, hogy csodálkozva néz, hiszen teljesen borult, szürke idő volt.
- Nem akarom, hogy a kuncsaftodat elijeszd a riadt tekinteteddel! – förmedtem rá.
Mikor kiérkeztünk a város melletti mellékútra, elhajtottunk a barátom autója mellett. Megbeszéltük, hogy csak akkor lendül akcióba, ha én jelt adok, azaz felhívom. Mentem még egy-két kilométert és mindent rendben találtam. Mielőtt kiraktam az út szélére, elmondtam neki, hogy az első ügyféllel kell elmennie és ne féljen, mindig a közelben leszek. A pénzt előre kérje, mert sosem lehet tudni. Otthagytam ácsorogni és továbbhajtottam, néztem a visszapillantó tükréből, ahogy riadtan áll egyhelyben. Pár perc múlva lekanyarodtam egy erdős részen és egy földúton haladtam. Leállítottam az autót, visszasétáltam pár száz métert és felmásztam egy magaslesre. Telefonáltam az ismerősömnek, hogy mehetnek és történjen minden a megbeszéltek szerint. Pár perc múlva meg is érkezett az autó és kiszálltak belőle. Az én kis piros kurvácskám, a hosszú parókája rátapadva és a két pasi. Esőkabátban voltak, mindketten alacsonyabbak voltak nálam, de hasonlóan kövérek, akár mint én. Letérdeltették a Szolgámat és felváltva szopatták magukat vele. Ügyesen csinálta, meg is fogom majd dicsérni utána. Nem hallottam mit beszélnek, de az egyikük a Szolga mögé állt és hátracsavarta a kezeit. Felrángatták, ráfektették hassal a motorháztetőre és hátrakötötték a kezét. Nem adta könnyen magát, de győzött a túlerő. Azután felemelték a kabátját és letépték róla a bugyit. Egyikük kihúzta a nadrágjából a szíját és azzal mért erős ütéseket a fenekére. A teste vonaglott, de erősen tartotta a másik fickó, a hájas testével szinte ráfeküdt. Amikor elkezdte a másik seggbe baszni, lassan és észrevétlenül lemásztam és közelebb osontam. Hallottam, ahogy nyögnek és megvártam, amíg elélveznek és felhúzzák a nadrágjukat. Ekkor a bokrok takarásából rájuk kiáltottam:
- Állj! Rendőrség! – mire a két pasi a földre lökte a subomat, bepattantak az autóba és elhajtottak.
Odasiettem hozzá, kioldoztam a köteleit és felemeltem. A karjaimba merült és minden ízében remegett. A napszemüveg valahol leeshetett, mert a szemébe néztem és meleg csillogást láttam. Megcsókoltam és utána észrevettem, hogy mosolyog.
- Az én hős megmentőm! – suttogta a fülembe.
Csurom vizesen, botladozva, kéz a kézben odasétáltunk az autómhoz. Ráterítettem egy meleg pokrócot, mielőtt beszállt volna. Lassan alábbhagyott a vacogása, szorosan összefogta a takarót maga előtt. A hazafelé úton, egyszer csak elállt az eső és a nap is kisütött. A távolban észrevettem egy szivárványt.
- Nagyon féltél? – kérdeztem, megtörve a csöndet.
- Egy kicsit csak, mert tudtam, hogy vigyázol rám. Köszönöm, köszönök mindent!
- Élvezted mi? Ne, inkább ne válaszolj. A következő házi feladatod az lesz, hogy lerajzold nekem a kis kurválkodásod.
- Nem tudok rajzolni… - nyöszörögte.
- Akkor fessél, mit bánom. Nem érdekel, hogy milyen szép, csak legyenek benne az érzéseid.
- Igenis, Mester! – mondta megadóan.
- Ezt már szeretem. – nyugtáztam
Amikor megérkeztünk, kiszálltam és segítettem neki bemenni, mert mintha legyöngült volna. Bekísértem a fürdőszobába és lezuhanyoztam forró vízzel. Végigszappanoztam a testét és a fenekén szemügyre vettem az ütések nyomait. Alapos munkát végeztek a srácok. Mikor kilépett és törölközött, szóltam neki:
- Mindjárt jövök, feküdj az ágyba és ott várj.
Kimentem a kocsihoz és kivettem egy üveg mézbort. Tudtam, hogy édesszájú és tetszeni fog neki. Bementem és az ágyhoz vittem az italt és a poharakat. Iszogattunk és csókolóztunk. Levetkőztem én is, amikor láttam, hogy felizgult. Értésére adtam, hogy ma megdicsérem, ezért csak én dolgoztam az ágyban és a számmal kielégítettem. Szenvedélyes volt és utána kimerülten, egymás karjaiban elaludtunk. Hiszen egy kurva is megérdemel néha egy kis kényeztetést…

Folyt. köv.