Airbus XVIII.

Vanda láthatóan megborzongott Peter szavaitól. Tekintetével rémülten kereste az enyémet – de amikor végül is megtalálta, nem sok öröme tellett benne.
Kedvesem alighanem az elszánt lovag arckifejezését várta megpillantani, amellyel a sárkány várába ront be kiszabadítani a királylányt a gonosz fogságából - az én arcomon azonban a kéjvágyon és a kegyetlen-kíváncsi várakozáson kívül semmi más nem tükröződött.

Barátunk közben sietős léptekkel elhagyta a szobát, Vanda pedig ennek láttán felbátorodva – még mindig térden, ami lássuk be, nagyon is kedvemre való látvány volt – közelebb araszolt hozzám és könyörgő pillantását rám emelve kérlelni kezdett.

- Kérem, Uram! Tudom, hogy rászolgáltam bármilyen büntetésre! El is fogadom, de nagyon kérem, Maga büntessen meg!

Bevallom, megsajnáltam. Az előbbi két pofon ráébreszthette, hogy hosszú, nehéz éjszaka áll előtte. De az üzlet az üzlet, az adott szó pedig adott szó – emellett szégyen ide, szégyen oda, a bennem lakó vadállat kiéhezetten vágyta kedvesem látványos megbüntetését.

- Mit képzelsz, pimasz lotyó?! Magadra haragítasz egy Domot – aztán hozzám könyörögsz kegyelemért?!
Ha könyörögni akarsz, ott van Peter – bár ahogy elnéztem, nála sem számíthatsz sok jóra.

Alig fejeztem be a mondókámat, Peter visszatért a szobába – bár ami azt illeti, elég furcsán festett.
Felsőtestét egy vörös posztó lebernyeg borította, amit csak a nyaka körül fogott össze egy zsinór. Alul testhez simuló fekete nadrágot viselt, amit úgyszintén zsinór fogott össze a csípőjén, azonban ott, ahol a slicc helye lett volna, csak egy nyílás árválkodott, amin teljes életnagyságában kilógott barátunk férfidísze.
Szemét – teljesen értelmetlenül – egy keskeny álarcféleség takarta el, ami természetesen nem őrizte meg előttünk az inkognitóját – viszont nagyon is hatásosan egészítette ki az amúgy is fenyegető összképet.
Csípőjén egy sokágú szíjkorbács lógott, kezében pedig – nem tévedés! – egy kalodát cipelt.

Vanda kigúvadt szemmel és bennszakadt lélegzettel bámulta a jelenséget. Barátunk nem sokat tétovázott, hozzá lépett és egy apró kés segítségével ruházata maradványaitól is megszabadította, majd néhány szakavatott mozdulattal nyakába csattintotta a kalodát.
Kedvesem igazán nem volt gyakorlatlan a mozgáskorlátozottság elviselésében, de ez a durva, barbár eszköz teljesen megrémítette.
Falfehér arccal meredt a hóhérnak öltözött Peterre és ahhoz is gyenge volt, hogy megszólaljon.

Peter valahonnan a háta mögül egy pergamennek látszó tekercset varázsolt elő, kitekerte és olvasni kezdett.

- Emez ördögi fehérszemély a mai napon súlyos bűnt követett el. Bűbája hatalmába vonta Petert, Stockwell grófját, isten kegyelméből ezen grófság urát. És miután gonosz szándékkal, ördögi bűbájjal teljességgel hatalmába kerítette, iszonyú kínokat okozott neki, gonoszságában mélységesen megátalkodva.
Mindezért Stockwell grófság bírósága elrendeli, hogy az gonosz eme megátalkodott fehérszemélyből azonnal kiűzessék.
A kiűzés Stockwell urának várában, annak pincebörtönében haladéktalanul megkezdessék!

Vanda tátott szájjal meredt Peterre és láthatóan nem volt képes egy árva szót sem kinyögni a meglepetéstől.
Peter odalépett hozzá és szembefordította egy kétszárnyú ajtóval. Meglökte az ajtó felé és így szólt:

- Indulás a vesztőhelyre, boszorkány!

Aztán a nyomaték kedvéért levette a korbácsot a nadrágja korcáról és csípőset suhintott vele kedvesem hátsójára.

Vanda felsikoltott és ösztönösen lépett egyet előre, el a fájdalom forrása elől.
Peter a nyomában és kedvesem minden lépését egy-egy korbácsütéssel „honorálta” .