Beszámoló a III. Pixie Sportnapról (18) Ákos

A Dom általam, pontosabban Bandita segítségével, történt megbüntetése azzal zárult, hogy még kisebb súlyokat kötözött, aggatott a farkára, majd elengedve a Domot a popójára csapott egy nagyot. Az önkéntelenül is megugrott ettől, majd felüvöltött a kíntól, amit érzett, s amihez - ezek szerint - nem volt szokva. Igazi Dom  Intettem, mehet békével. Gyorsan szétszéledt a társaság, bár voltak, akik arról beszéltek, hogy komolyabb verést érdemeltek volna, míg mások értették a „képletes” bemutatót is. Mi is mentünk, majd a hall sarkában összeverődtünk. Még a Domina és Tib is odajött. Mindenki rám nézett: hogyan tovább? Hagytam kicsit sűrűsödni a hallgatást, majd vidáman megszólaltam:
- Ezt mind fogjuk tenni ma este? Igen érdekes és változatos program lesz. – élcelődtem.
- Uram kérünk, ne gúnyolódj, inkább mondd meg mire gondoltál Te! – szólalt meg Bandita és többen is helyeslően bólogattak. Én azonban a Dominához fordultam:
- Ti is velünk tartanátok ma este? –kérdeztem meg Tőle.
- Igen, ha lehetne, mert Tib szerint igen jó ötleteid vannak. Kíváncsi vagyok én is rá.
- Rendben, gyertek! Ti meg ismerjétek meg Tib Domináját. – szóltam a többiekhez s így folytattam még kis szünetet tartva: - Kezdetben azt gondoltam elég lesz a ma esti program nekünk, de a „rendkívüli, majd elmaradt kiadás” után mégis mást gondoltam s már tettem is előkészületeket erre. – kezdtem érdeklődésüket felkeltve.
- Jaj, de jó. Számítottunk erre. Mi lesz a ma estére a programunk? – beszéltek egyszerre.
- Kis türelem még, várjatok! Tib, te menj fel és hozz egy nagyobb hátizsákot, abba tedd bele azt a sátrat és gumimatracot, amit mutattam már neked és hozz a Dominádnak is valami melegebb ruhát, s magadnak is! Ti – Bandita, mazo köpcös és lányok – szintén irány fel, meleg ruha legyen mindenkinek a zsákban és hozzátok el az összes pokrócot a szobákból. Némi „felszerelés” is kerüljön a csomagodba, erről Mars te gondoskodj! Mi addig egyéb „betölteni valókról” gondoskodunk. Találkozó fél óra múlva a motel mellett az úszómedencénél. – fejeztem be. – Indulás, siessetek!
- Csak egy szóra Uram. – hallottam a hátam mögül csendesen. Megfordultam és a Dom a Subjával állt ott reménykedve, akit szintén a magaslesnél vertek el s szabadítottuk ki.
- Tirátok is vonatkozik, amit mondtam az előbb. – néztem a Subra s intettem siessen fel csomagolni, de a Domját magammal húztam a bár felé és közben valamit gyorsan elmondtam, vázoltam Neki. Egy pillanatra megtorpant, láttam nem tetszik a dolog neki, de megenyhült, elmosolyodott és végül már mosolyogva bólogatott. – Akkor vegyetek és tankoljatok fel innivalót! Hány főre is? Tizenötre legalább. – számoltam.
- Tizenötre? Nem lesz sok? – kérdezte meg Félix és Zoli is egyszerre. – Nem vagyunk annyian. – erősítették meg. – S mit tervezel, mi megtudhatjuk? – érdeklődtek már.
- De leszünk. Majd meglátjátok. – feleltem sejtelmesen. – Ja, még nem mondtam? Átváltozunk. „Madarak” leszünk, vagy hasonlók az „unokatestvéreinkhez”, kinek mi tetszik jobban. – adtam nem túl világos magyarázatot. Ekkor megszólalt a Domina:
- Sajnálom, de én ebből ki kell, maradjak, mert még itt a földön csak-csak elvagyok, de „felemelkedni” sem saját erőből, sem segítséggel nem tudok. – mondta bánatosan.
- Ne csüggedj! Azért hozza Tib a sátrat, Neked. Erre is gondoltam. Semmiből nem maradsz ki, meglátod. – nyugtattam meg. – Figyeljetek! Emlékeztek hogyan értünk fel a kilátóhoz? Nem a magasleshez! – néztem a Domokra.
- Igen, persze. – válaszolták egyszerre. – Miért?
- Mert arra kell előre mennetek a csapattal. Majd onnan már lefele a tisztáson a dombról és mikor újra leértek a túloldali erdei úthoz, akkor balra indultok azon a tóig. Elérve a tavat, mellette elmentek s azon túli erdő szélén megvártok. Megértettétek? – néztem rájuk. – Mi, Vele - s mutattam a hozzánk csapódott fiatal Domra - később jövünk, mert van előbb egy kis dolgunk még. Ott várjatok, türelmesen. Ha sokat kell várni „foglalkoztassátok” a csapatot! Kreatívan, mindent bele! – adtam tanácsot nevetve.
Elsiettünk kettesben, s figyeltük, hogy a csapat összegyűlik s elindul. Akkor indultunk mi is. Megkerestük a Domot és Subját, akiket a magaslesnél az önkényes büntetésen kaptunk. Először nem nagyon akartak szóba sem állni velünk, be sem engedtek a szobájukba, csak később. Elképedve hallgatták az általam elmondottakat ott. Végre nehezen, de beleegyeztek. Így mi is a többiek után indultunk végre „felszerelkezve”. Mi rövidebb úton mentünk, így hamarabb odaértünk a tavon túli erdőhöz, s megbújtunk a fák között. Már egészen sötét volt ekkor. A csapat hangosan közeledett és ők voltak kint a holdfényben, így jól látszottak.
Hagytuk, hogy odaérve lepakoljanak, majd rövid tétlábolás után Félix és Zoli parancsaira gyakorlatozni kezdtek. Eljött a mi időnk, mert egyenként tünedeztek el a fák között a Subok pisilni, s ekkor”fogságba” estek. Zolinak, Player_1-nek csak akkor tűnt fel a hiány, mikor az egyik Subrinája sem tért vissza közéjük. Ekkor már keresni kezdték azt, így nekünk is elő kellett állni a farbával. Előléptem és megszólaltam: - Halál fia, aki nem azt teszi, amit parancsolok, de legalább is kimarad minden további jóból! – ígértem meg zordan. Megdermedtek s várakozón néztek felém. – Subok és Subrina hozzám! – hallották, majd Marssal elhozattam a hátizsákját is, így újra lett mivel folytatnunk a kötözéseket. Úgy intéztük, hogy a velem jöttek mindig árnyékban maradjanak közben. Már csak a két dom (Félix és Zoli), valamint a Domina maradt a holdfényben.
- Gyertek Ti is utánunk! – parancsoltam rájuk és megindultam előre. A fák között már nem sokat mentünk, s találtunk egy kisebb tisztást az erdő közepén. Ott Tib felállította a sátrat és berendezte. Mindenki érdeklődéssel nézte, majd sugdolóztak és kérdeztek:
- Mindannyian ebben alszunk? El sem férünk. Még gúlában sem. – hallatszott nevetve.
- Kaptatok engedélyt a pofázásra? – néztem rájuk és előintettem a két csuklyás alakot.
Azok egyenként, háttal egy-egy fához kötözték a Subokat és Subrinákat, míg én megkértem a dominánsakat, hogy maguk is önként tegyék ezt meg. Vonakodva, de megtették, de Ők nem lettek megkötözve. Már csak fiatal Ádám és a korábbi verésben társa Sub nem lett megkötve, de őket most a tisztás közepére állították egymásnak háttal. Pontosabban az egyik csuklyás is közéjük állt és a másik, mind hármójukat úgy kötözte össze, felkarjaiknál fogva. Most előléptem és lehúztam a csuklyát annak a fejéről, aki a hármasban állt. Elsőre nem is ismerték fel, majd lassan igen. Zaj támadt, volt kisebb méltatlankodás is. Ebben a hármas másik két tagja is részt vett. – Csend legyen! -. szóltam rájuk. – Figyeljetek! Ami volt, volt, most új, este van és egy érdekesebb éjszaka következik. Aki akar, most még elmehet, mert Ők is maradnak. – szólt határozottan a hangom és a mellettem lévőről is lehúztam a csuklyát közben, így a Dom is felismerhetővé vált már. Kicsit vártam újra, míg elült a zaj, de láttam senki sem mozdult. - Rendben. Akkor mindenki teljes jogú tagként maradt. – nyugtáztam. – Ha kérhetem, én is kerülhessek most közéjük. – lépett elő a leleplezett Dom és már kapta is le a sportnadrágját és állt a hármas mellé. Félix odalépett és őt is odakötözte, de fiatal Ádámhoz.
- Azzal kezdünk, hogy a négyesen kívül mindenkinek lehet ötlete, hogy mit érdemelnek, akik ott állnak a középen. Amit javasol, azt végre is hajtja vkin, de adott esetben rajta is más végrehajthatja! Megértve? – néztem rájuk. – Ha igen, akkor addig tart, míg van ötlet. Utána a belső négyes kap lehetőséget, hogy valakit, de csak egy személyt, kiválasszon és azon az általa alkalmazottat elpróbálja, de rajta vissza. Ha ezzel megvagyunk, akkor alvás jön. Fent a fákon, mert ha jobban megnézitek, akkor a fák ágai között, kisebb felületek vannak, ahol aludni lehet, de vannak kötélágyak is ott.
- Ez érdekes lesz! – kurjantotta el magát Mars. – Kezdhetem én? – nézett rám s bólintásomra nekilátott végrehajtani a tervét, ötletét, pont a Domon. Alaposan meg csikizte, kicsit meg is forgatta a rövidebb korbácsot a bőrén érintőlegesen, majd kínai evőpálcákat vett elő és azok közé szorította a mellbimbóit. A Dom nehezen, de tűrte. Még annyit követelt Tőle, hogy térdeljen elé, majd álljon négykézlábra és szopogassa meg a lábujjait, egyenként, morzsolva. Mikor elvégezte kicsit, kedvesen megpaskolta az arcát és ennyit mondott:- Ügyes kutyuli vagy. A Domnak villogtak a szemei erre.
(folyt. köv.)