Beszámoló a III. Pixie Sportnapról (17)

Mivel a vesszőfutás főpróba nem jött össze, a „vesszők” elálltak szándékaiktól és a büntetési vágyuk is elpárolgott, így a szombat a továbbiakban gyors vacsorával folytatódott, majd a nép zöme a hallba, illetve a tornaterembe húzódott. Elterjedt ugyanis az a hír, hogy a hallban, egy Mestertől olyan profi Shubari kötözést fogunk látni, ami nem csak egy, rövid bemutató lesz, de utána tanfolyamszerűen segít a kezdőknek, továbbá Pesten pedig folyamatosan lehet jelentkezni a gyakorlásaira, péntekenként. (Ezért is tudott most, szombat estére eljönni.)
A nagyszerű és látványos bemutatót követően azonban már többen átszivárogtak a tornaterembe, mert ott spéci tornagyakorlatok bemutatása (egynemű, vagy vegyes) párokkal kezdődött. Egy ideig kellemesen telt az este, mindenki jól érezte magát.
Persze a bagósok azért csak ki- kijártak elszívni egy staubot, míg nem az egyik lélekszakadva rohant vissza és már a hallban ezt harsogta:
- Gyertek, siessetek, segítsetek! Valaki bajban lehet, mert kiáltásokat hallani az erdőből.
- Hogyan? Mi van? – jöttek a kérdések innen-onnan.
Többen nem kérdeztek, hanem kisiettek és szétszéledtek a hang(ok) irányába, mert elsőre nem is lehetett egyértelműen eldönteni, hogy egy, vagy több irányból is hallatszanak-e.
Mi is így tettünk ötösben, mert csak Pierre nem tartott velünk. Később derült csak ki, hogy más sem, de őt még akkor nem hiányoltuk a társaságunkból. Sajnos.
Ahogy együtt haladtunk az egyik irányban, ahonnan hallani véltük a nyöszörgés hangját, majd közelebb érve már más hangot is felismertünk. Valakit nagyon vernek. Nem kicsit, hanem nagyon és erősen szóltak a csattanások a bőrén. Fojtottan nyöszörgött csak, mert biztosan be volt tömve a szája. Még idejében utolért minket Player_1 is, aki mutatta, hogy két csoportra váljunk és 3-3 fős teamban haladjunk. Félix-vel és Banditával mi mentünk balra, míg Zoli, mazo köpcös és Mars jobbra került. Közelebb érve, bár mi még a fák árnyékában voltunk, már látszódott az irtás és azon a magasles, melynek két oszlopához is volt kikötözve egy-egy srác s azok hátán csattogott a korbács, illetve a bot. Intésemre, lekushadtunk s kicsit vártunk, hogy lépteink zaja elüljön. Ekkor jobban hallottuk már az egyik dühös hangot, ami szidalmazta, mocskolta durván és obcén szavakkal az előtte oszlophoz kötözöttet. Az pedig a csapások alól próbált kitérni, de így megkötözve nem sok eséllyel. Ekkor a másikat is megfigyeltük. Az nem hangoskodott. Módszeresen és igen fájdalmasan, célszerűen ütött.
Felállva elindultam elsőnek és intettem mindenkinek, így csataordítással kirohantunk az erdőből, a fák közül. A zajra a két püfölő abbahagyta a kikötözöttek gyepálását és tétován a zajunk irányába fordult, de annyi idejük sem volt, hogy felocsúdva futásnak eredjenek, mert már le is lettek rántva a lábaikról és két-három támadó esett rájuk, nyomta őket a földhöz. Persze közben a támadók is használták kezeiket, ütötték-verték-csépelték a földre rántottakat, még egy-egy rúgás hangja is hallatszott, no meg szinte azonnal a megtámadottak jajveszékelése, dühödt tiltakozása: - Mit akartok itt? Csak azt kapják, amit megérdemelnek.
- Igen, persze, meg ti is, amit megérdemeltek. – jött a válaszunk és tettekkel is nyomatékosítottuk, amit mondtunk. Félix-vel ott hagytuk a két büntetés-végrehajtót a többiek dühének, mi pedig az oszlophoz kötözöttekhez siettünk. Ekkor ismertük fel az egyikben az ötödik Subot délről és a másikban a fiatal Ádám szolgát, a taknyost. Elképedtünk, s míg kioldoztuk, leoldoztuk őket zúdultak rájuk a kérdéseink:
- Hogy kerültetek ide? És miért? Mikor? – hangzott. A fiatal Ádám válaszolt:
- Időben érkeztetek Uram, köszönjük, mert bár mazo vagyok s vágyom a kemény ütlegekre, kényszerítésekre, de ezek állatok, nem emberek. Olyan helyekre és olyan fájdalmasakat ütöttek, hogy… -fulladt el a hangja.
- Jó, már itt vagyunk. Nyugodjatok meg! Gyertek, visszakísérünk a motelba és ott ellátunk Titeket. Ti meg hozzátok azokat a gazembereket, de megkötözve!
- Ja, és az sem baj, ha magatok után húzzátok a földön azokat, odáig! Nincs kegyelem!
A Subjaink teljesítették a parancsainkat s addigra ért oda a megütlegelt ötödik Sub Domja is. Meglátva mit tettek a szolgájával, éktelen haragra gerjedt, és ha le nem fogják a srácaim, ott tapossa szét, nyúzza meg azt, aki ezt tette vele.
- Várj! Majd a motelben. Ott megkapod ezt, de itt ne tedd! – szólt Félix undorral és lefogta, majd segített a szolgáját támogatni hazáig. Én Ádámot támogattam ugyanígy. Bandita és Mars a Domot, míg Zoli és mazo köpcös – annak legnagyobb bánatára – a másik Subját vonszolta a motelhez.
- Ha odaérünk, akkor ítélet lesz, népítélet. – mondtam vészjósló hangon. Hallatszott, hogy alig tudom palástolni haragomat és megvetésemet.
Sokan vártak minket a motel előtt is, de átadva Pierre-nek a fiatal Ádámot, előre siettem, majd hamarosan visszatértem és a motel ajtajában így szóltam az odaérkezőkhöz:
- Megbeszéltem Laci Mesterrel, hogy segít nekünk. Gálánsan, de jó szorosan összekötözi a gazembereket, míg odaállhatnak az ítélőszék elé.
- Addig is és közben kicsit megcsipkedhetem ezeket? – kérdezte meg Mars dühösen és megvetően nézett a két delikvensre.
- Segítek Neked ebben. – készségeskedett mazo köpcös azonnal. Hogy honnan varázsoltak elő több, vastagabb befőttes gumit, nem tudom, de már ott is termettek és alaposan megcsipkedték a kötözés alatt lévőket. Főleg a hasukon, és a combjaikon csíkozták ki a bőrüket addig, míg Laci Mester a megspékelésükön dolgozott.
Mikor már szépen össze voltak hátratett kezekkel kötözve és alaposan be is csíkozták azokat, odaállhattak az ítélőszék elé. A bíró vezette s két Dom, egy Domina és két Sub, egy Subrina lett a tagja. A delikvensek nem voltak túl beszédesek, csak annyit árultak el, hogy nagyon dühösek voltak, hogy nem került sor a vesszőfutásra s ezért elégtételt akartak venni. Az ötödik Subot hamar megtalálták és elhurcolták, de mivel közülünk senki sem volt egyedül, vagyis maradt egyedül, így a hozzánk tartozó egyik Subunkat, a szegény fiatal Ádámot kapták el, mikor pár percre kiment levegőzni a motel elé.
Hamar meg is volt az ítélet, ami helyesléssel találkozott. Akik eddig a saját Subjaikon, vagy Subrinájukon mutattak be valamit, azok most a két delikvens fenyítését kapták feladatul.
Sorban három Dom, majd egy Domina következett. Volt, aki csak ütött, kézzel, vizes kötéllel, illetve mogyorófa bottal, de volt, aki csalánt szedett addig, míg mások „dolgoztak” és volt, aki a magával hozott nádakat csapkodta szét a két delikvens hátán és popóján. A Domina ennél rafináltabb kínzásokkal traktálta azokat. Jó hegyes körmei voltak, azokkal szántotta meg a bőrüket, majd sós vizes oldattal is „megkezelte”. Volt vinnyogás, fetrengés, rángatózás ettől. A végén még meg is gyertyázta őket, hogy egy életre megtanulják a „rendet”.
Végül a Subok Domjai kaptak lehetőséget, hogy elégtételt vegyenek a szolgáikat ért sérelmekért. A másik Dom már lehiggadt addigra, s látszott, hogy bár dühös, de azért mérlegeli mit kapott már a másik Sub. Ezért végül egy here-satuval „jutalmazta” meg csak.
Végül én következtem. Addigra jól át tudtam gondolni mit és hogyan fogok tenni, mert a másik mégis csak Dom, bármit is tett, meggondolatlanul. Az összekötözött Domot magam elé intettem, majd szóltam Banditának és a fülébe súgtam: - Lépj elé, térdelj le és alázattal, de határozottan rántsd le a gatyáját, de előtte azonban még kicsit igazgasd, csikizd meg. Így látszott, hogy kezd duzzadni, merevedni a farka, majd kibökte a sportnadrágját elöl. Bandita ügyes volt, mert a lerántás jól sikerült, így a Dom felordított, mikor a hasára visszacsapódott a merev farka. Bandita odahajolt, így az alig látszott ki alóla. Most ráhúzott egy kis zacskót, amibe előzőleg sót és homokot szórt. A csupasz makkhoz érve ingerelni, viszketni kezdte. A Dom vonaglott ettől. Kapott még mellcsipeszeket és azok láncát a szájába adta Bandita. Majd „véletlenül” megbotlott és a láncába kapaszkodva lerántotta azokat. Újabb ordítás hangzott. Még kisebb súlyokat kötözött, aggatott a farkára, majd elengedve a Domot a popójára csapott. A Dom önkéntelenül is megugrott ettől, majd felüvöltött a kíntól. Intettem, mehet békével.
(folyt. köv.)