Neked II.

...
Csöppet sem vagyok sub, de ha te nem örülsz, akkor nekem valószínűsíthetően nem lesz orgazmusom, annak pedig én nem örülnék, így csak bámulok felfelé a flakonra, a benne lévő valószínűtlen színű folyadékra, és elviselem ahogy folyik végig a nyelvemen, bele egyenesen a torkomba.
Nem olyan szörnyű az íze, de jó lenne rendes kortyokban, és nyelni sem igazán tudok…úgy csöpög, mint egy infúzió (na persze, mert nekem mindenről ilyesmik jutnak az eszembe), és ettől nedves és izgatott leszek…telnek a percek, én meg egyre kényelmetlenebbül érzem magam, ahogy farkasszemet nézek az egyre üresedő flakonnal…
Jobb híján elkezdem számolni a cseppeket, és kezdem egyre jobban átérezni, miért lehet az egyik legdurvább kínzás, ha valakinek órákon keresztül a homlokára vízcseppek csepegnek.
Úgy érzem, tele a pocakom, de még legalább fél liter benne van, kezd a lábam is fáradni, remeg a térdem, nem tudom kinyújtani, jobb híján összezárom, de aztán úgysem jó, bármit megtennék hogy újra megjelenj az ajtóban.
Fogalmam sincs hogy mennyi idő telt el, összefolynak a percek, már csak 1-2 deci, de úgy érzem, szétdurran a szénsavas cucctól a hasam, de kibírom…azért is…hányszor mentett már meg ez a „csakazértis”, most is meg fog…aztán egyszer csak eláll a csöpögés, megittam mindent, de te még sehol, elkezdek bőgni, kicsit forog velem a szoba, jó lenne büfizni de így tátott szájjal még azt sem lehet..
Halkan nyílik az ajtó, először észre sem veszem hogy újra itt vagy, annyira el vagyok foglalva az önsajnálattal. Amikor felpillantok már veszed le a ruháid, szétszeded az összebilincselt kezeim és lábaim (mennyei érzés kinyújtóztatni a lábam), és felém térdelsz. Letéped a palackot hogy ne legyen útban, párnát gyömöszölsz a fejem alá.
– Csak egy pina vagy – mire kijelented, már a torkomban is a péniszed, tényleg pontosan úgy használsz, két kezeddel tartva a fejem. Most nem viszel el a hányásig, gondolom félted az ágyneműt (meg sem dicsértél hogy tisztán tartottam) és nem is tart sokáig, hamarosan a spermád csorog ugyanúgy lefelé a torkomon, mint előbb a lötty. Végre kiveszed a terpeszt a számból, de ismét nem az jön amit várok..
Hoztál futós cuccot? Kint van a csomagtartómban – nyögöm rekedten, és nézem ahogy felpattansz a kulcsommal és ismét egyedül hagysz. Nem értem hogyan működsz és ez egyszerre izgalmas és félelmetes. Visszaérsz, és a lábaim közé térdelsz. Nem látom pontosan mit csinálsz, csak érzem a síkosítós ujjaid, amit hirtelen felvált valami…talán egy tojás..aztán…NEEEE…a fenekemben is ugyanez,valamilyen nagyon vékony eszköz, de feldugsz valamit a fenekembe is amitől totálisan felháborodnék ha nem lennék ennyire fáradt és kiéhezett.

- Öltözz. - mondod, és az ágyamra dobod a hátizsákot. Ez a tőmondatok napja, vigyorognék magamban, ha ironikus hangulatban lennék, de leginkább arra vagyok kíváncsi ,hogy mit szeretnél tőlem a sportcipőmben, mikor lépni nem tudok ezekkel az izékkel a nyílásaimban.
Ez lehetetlen – gondolom, de hát épp azért szeretlek, mert folyton megmutatod, mennyire lehetségesek a lehetetlen dolgok. Te is felveszed a futócipőd, aztán az ajtó felé terelsz. - Éhes vagyok és pisilnem is kell…mondom tiltakozásként, bár kicsit későn jut eszembe hogy a biológiai szükségleteim felemlegetésével az előbb sem jártam túl jól.

Nem válaszolsz, a közeli parkba megyünk és az ösvényen futni kezdesz. Gyerünk, amíg én két kört, te egyet, mondod. Látom ahogy távolodsz, és egyáltalán nincs kedvem egyedül maradni a sötétben, ezért óvatosan felgyorsítom a léptem…a puncimban lévő oké, a fenekemben lévő…áááá…fáj. Mégis kocogni kezdek, az esélytelenek nyugalmával, mert lehetetlennek tűnik, hogy ebben végigcsináljak egy egész kört…
Még a felénél sem járok mikor újra beelőzöl, neked még három kör,gyerünk, mondod, majd még nagyobb fokozatra kapcsolsz. Egészen biztosan soha nem futottál még seggdugasszal, mérgelődök és gondolatban nyomdafestéket nem tűrő tiszteletlen szavakat tűzök még mellé, miközben küzdök a méterekkel.
Újra megelőzöl, és újra, és újra, te nagyon-nagy tempóban nyomod, szinte látom ahogy kiereszted magadból a maradék stresszt amit a nap folyamán összegyűjtöttél. Én már csak vánszorgok, és bármit megtennék hogy vége legyen, egy ideje a legfőbb problémát a szétdurranni akaró hólyagom jelenti…fél köröm lenne még hátra, egy elhagyatott, bokros részhez érek, mikor újra mögém kerülsz, megragadsz a nyakamnál fogva és a bokrok mögé húzol. Senki nincs a környéken, kíváncsi vagyok a KÉS-t (így nagybetűkkel…)elraktad-e, fut át a fejemen, ez olyan tipikus kéjgyilkosos helyszín.
-Pisilnem kell, nyöszörgök, nehogy elfelejtkezz a problémáimról.
- Vedd le a nadrágot és a bugyit. – március eleje van, de nem fázok, egyébként is megizzadtam a futástól, magam mellé helyezem a ruhákat és tanácstalanul várakozok. Guggolj le, és végezd el a dolgod. Hm? Pisilj! Hmmmmm???? AZT MONDTAM PISILJ!!! Nagyon nehezen megy, hiába kell iszonyúan...áthatóan nézel közben. Mikor végeztem, jön az újabb utasítás: - Hajolj előre és fogd meg a kezeiddel a bokáid. - majd a lábaddal a neked megfelelő távolságra rugdosod szét a lábaim. Kiveszed a tojást a hüvelyemből (a fenekemből sajnos nem), majd szinte azonnal fel is nyársalsz a péniszeddel. Szorosan markolod a csípőm, gátlástalanul fúrod belém magad, és én egyre gyengébb vagyok...valamit megérzel, mert kihúzod a dugaszt a fenekemből is… -Egyszer ide is be fogom rakni a farkam. – és a hangod, a fenyegetés elég ahhoz, hogy robbanjak…görcsösen élvezek, tátott szájjal, némán üvöltve a kisvárosi éjszakába…csorog a nyálam, a könnyeim,a spermád a combomon a hüvelynedveimmel elegyedve…azt hiszem ez mégis inkább a folyadékok napja, állapítom meg magamban, nem mintha számítana.

Összeesnék, de segítesz, feladod a bugyim és a nadrágom. Csendben üldögélünk pár percet egy közeli padon és a válladra tehetem a fejem, és ez most jó…nagyon jó..:) – Éhes vagy. –jegyzed meg, jé, figyelsz a szükségleteimre, örvendezek, és egy közeli hamburgereshez sétálunk, ahol mosolyogva nézed ahogy a két, nem túl tiszta kezemmel tömöm magamba a mennyeinek tűnő olcsó kaját.

Visszaérünk a szobádba, letusolunk majd hanyatt az ágy közepére rendelsz. – Happy hour – mondod vigyorogva, majd belém nyomod az ujjaid és boldogan élvezek egymás után sokszor, sokszor, amíg meg nem…unod/halok (vagy valami ilyesmi, a jó befejezés sosem volt erősségem)…:)