Neked I.

Már megint vidéken kell dolgoznod, én pedig egész nap nedves puncival próbálok értelmes munkát végezni. Elképesztően ki vagyok éhezve, frusztrált vagyok és hisztis. Akarlak, most azonnal. Dél van, mikor végre megjelenik az átkozott piros jel (még véletlenül sem zöld, de az is jobb mint az off) a neved mellett a gmailen, és mielőtt átgondolnám, rád írok: „mi lenne ha elmennék abba a városba hozzád”…bassza meg… nem ő kért, hanem én ajánlkoztam fel, mint egy pincsi kutya, miért hozom magam ilyen megalázó helyzetbe?

Aztán elkezdek vigyorogni magamon…ha az első randin lehánytam a lábujjaid, van értelme közöttünk bármiféle játszmázásnak vagy nem ösztönös cselekedetnek?:) Meg egyébként is, legfeljebb nemet mondasz, sosem voltam ügyes abban, hogy eljátsszam a becserkészendő vadat, nem most fogom megtanulni. Percek telnek el, mire megjön a válasz: „Este 7-re legyél itt.”
Ehh. 7 óra rendkívül relatív idő, most roppant rövidnek tűnik, mert egyszerre kell a családi ügyeket átszerveznem, pályamatricát vásárolnom, a munkám befejeznem, bepakolnom az általad kért cuccokat, a puncimat leborotválnom és kitalálnom melyik melltartómat vegyem fel. Aztán végre elindulok, száguldozok az autópályán, a sebesség megnyugtat, a várakozás viszont megőrjít. Beparkolok a teremgarázsba, ott vársz rám, hátul megyünk fel a szobádba. Meglehetősen nagy, nem túl barátságos vidéki wellnes szálloda, a szobád teljesen átlagos, óriási felfordulás van benne, a cuccaid szanaszét dobálva a földön.

Teljesen szétolvadok a látványodtól, a szürke nyakkendődtől, a hófehér ingedtől, de legfőképpen attól ami alatta van. Soha nem láttam még ilyen szép testet, nem tudok betelni vele, órákig tudnám simogatni. Nem hagysz rá lehetőséget, nekem is le kell vetkőznöm és elő kell vennem a bőr bilincseket amiket otthonról hoztam, és a nyakörvem is. Felrakod a kezeimre és a bokáimra, majd hanyatt fektetsz, felhúzatod velem a térdeim és a kezeimen lévő karabinereket a bokáimhoz kapcsolod. Nem túl kényelmetlen póz, de nem kezdek el örülni, mert a nyakövemen hátul egy kötelet vezetsz át, és az ágy támlájához rögzítesz a nyakamnál fogva is. Izgatottan várom, hogy mi fog történni. Tulajdonképpen bármit csinálhatsz, csak könyörtelenül dugd meg a végén az óriási péniszeddel a puncim, hogy belehaljak az extázisba… még hogy mi nők, bonyolultan gondolkozunk…én biztos nem..legalábbis most semmiképp.:)

De semmi ilyesmi nem történik, levetkőzöl meztelenre és elmész tusolni…majd legnagyobb megdöbbenésemre újra felöltözöl, és közlöd velem, hogy még le kell menned a szállodai étkezőbe egy megbeszéléssel egybekötött vacsorára. Ami hirtelen a fejemben átfut, annak legmélyebb sajnálatomra jelen állapotomban őrültség lenne hangot adnom, de már a kilincsen a kezed és rájövök, hogy te TÉNYLEG elmész néhány másodpercen belül. Nem vagyok a helyzetem magaslatán, így jobb híján a gyerekeim taktikáját vetem be, és elkezdek nyöszörögni, hogy „szomjas vagyok”…(ami egyébként igaz is). Hátrafordulsz és pár másodpercig tűnődve nézel rám, majd megakad a szemed a dohányzó asztalon álló másfél literes ásványvizes flakonon.
Aztán a táskádhoz mész és kotorászni kezdesz benne. Először a kést veszed elő. Igen, a KÉS-t, amit saját bevallásod szerint az ihletésemre vásároltál, és már csak ezért is imádom. Aztán ismét kotorászol, de azt már nem látom miket szedsz még elő, csak azt, hogy az én táskámból is előveszed az előre kért fém orvosi szájterpeszt, amit rögtön bele is raksz a számba és a lehető legnagyobbra feszíted.

Gyorsan dolgozol (biztos várnak az ügyfelek), az üvegből kiöntöd a fürdőszobában a maradék vizet, aztán a minibárból mindenféle italt szedsz elő. Kis üveges pezsgőket és kóla zérót, ezek a kedvenceim, de külön-külön…most összeöntöd, mindent bele az üvegbe, lassan hogy ne habozzon túl, aztán a késsel az üveg tetején, közvetlenül a kupak alatt egy picike lyukat szúrsz. Fejjel lefelé fordítod, próbálgatod mennyire csepeg, aztán amikor megfelelőnek ítéled, odalépsz mellém és épp a fejem fölé, a meglehetősen széles ágytámlára fekteted az üveget, közben másik kezeddel a fejemet igazítod a megfelelő helyre, és már csöpög is a kitátott számba az édes-ragacsos folyadék. - Meg ne moccanj, és az üveget odarögzíted a támlához egy széles ragasztószalaggal. – Ha gáz van, elfordíthatod a fejed, de nagyon nem örülnék, ha ragacsos lenne az ágynemű – ezt már útban az ajtó felé mondod.