A 145-ös szoba II.

Hirtelen kihúzódott belőlem, és ott hagyott. Mivel nem mertem megmozdulni, csak vártam, csukott szemmel az asztalra dőlve. Aztán meghallottam a léptei hangját. Végigsimított a lábaimon, és eloldozta a köteleket.
- Állj fel! - utasít.
Alig bírtam kiegyenesedni. A hirtelen mozdulattól, meg is szédültem egy kicsit, de megálltam előtte.
Megfogta a karomat, és az egyik szoba sarkába vezetett.
- Itt fogsz térdelni, a fallal szemben, amíg én mást nem mondok! Megértetted?
- Igen Uram!
Letérdeltem, és lehajtottam a fejemet.
Jó pár perc után, kopogást hallottam. Tudtam, hogy az ajtó pont arra a sarokra néz, ahol én meztelenül térdelek. Uram ajtót nyitott, és ki is lépett rajta. Ott maradtam egyedül a szobába, azt sem tudtam, hogy mi történik, ki érkezett, és mit akar. Pár perc múlva nyílt az ajtó, majd csukódott, és kattant a zár.
- Ne aggódj, csak a szobapincér volt, hozott a szeánszunkra pezsgőt. Pont jókor időzített, mert gondolom hihetetlen vágyat érzel, hogy megkínáld az Uradat egy itallal. Ugyebár!?
- Igen Uram - válaszoltam, majd abban a pillanatban felálltam, odaléptem Hozzá és töltöttem Neki a pezsgőből.
Nagyon lassan kortyolgatta el, és én mindvégig előtte álltam, lesütött szemekkel, mozdulatlanul. Nem szólt hozzám egy szót sem, majd az egyik percben felállt, szinte arrébb lökött a testével, mintha ott sem lennék, lerakta a poharát az asztalra, majd a hátam mögé lépett.
Megragadta a nyakamat, ezáltal a fejemet felemeli, a plafont nézem. Elkezdi a vállamat, a nyakamat, a fülemet, az arcomat csókolgatni, majd eléri a számat, de a nyakamat még mindig szorítja. Nagyon hevesen csókol, majd megmozdul, és a falnak dönt, nagyon nagy erővel, szinte koppanok a falon. A csípőjét a csípőmnek szegezi, az egyik kezével a fejem fölé szorítja a kezeimet, a másikkal nagyon erősen szorítja a nyakamat, és közben vadul csókolja a számat. Nem bírok megmozdulni, alig kapok levegőt. Néha enged a szorításon, gondolom, hogy oxigénhez is jussak, de ez csak pár másodpercig tart. Teljesen felizgulok ettől a helyzettől, nagyon szaporán veszem a levegőt, már amihez hozzá tudok jutni. Szinte megfulladok, de egyik pillanatban elenged és csak ennyit hallok:
- Amikor visszajövök, azt akarom, hogy a földön feküdj hanyatt, lábaid szétnyitva, kezeid úgyszintén szétnyitva, X alakban. Megértetted?
Hatalmas levegőt kell vennem, de válaszolok:
- Igen Uram!
Körülbelül egy percre tűnt csak el, amikor visszatért, nagy, égő gyertyák voltak a kezében, és lerakta őket a jéggel töltött pezsgősvödör mellé.
- Ebben a pózban maradsz, nem mozdulhatsz meg, ha megmozdulsz büntetést kapsz. Érthető ugye?
- Igen Uram!
A legjobb hatás érdekében, még várt egy kicsit, majd egyszer csak megfogta az egyik gyertyát, és ami eddig összegyűlt viasz, azt az egészet úgy ahogy van, lassan a puncimra csorgatta. Olyan szinten égetett, hogy reflexből összerántottam a lábaimat, aminek meg is lett az eredménye, mert szét nyitotta őket, és a lovaglópálcával (ami nem is tudom mikor került a keze ügyébe), akkora csapást kaptam a puncim közepére, hogy feljajdultam tőle.
- Ismételd el az utolsó parancsomat! - hallom a hangját.
- Nem mozdulhatok meg. – válaszolom.
- Helyes, akkor ehhez tartsd magad!
Még 4 ilyen nagy gyertya volt, az egészet végig csorgatta a testemen, mindenhol viaszos voltam, és égett a bőröm alatta, de én csak mozdulatlanul feküdtem, az Uram utasítása szerint.
Amikor végzett, akkor megfogta a jeges vödröt, és a tartalmát szépen lassan rám borította, amit ez a mondat kísért:
- Biztosan nagyon fáj, kicsit le kell hűteni. - persze, mindezt mosolyogva mondja.
Nem szóltam egy szót sem, pedig iszonyatosan hideg volt, de még talán jól is esett a forró viasz után. Majd lesöpörte jeget a mellkasomról, és hirtelen rám ült, azzal a mozdulattal a farkát beletette a számba, igazából nem kellett semmit sem mondania, elkezdtem szopni. Láttam rajta, hogy tetszik neki, a torkomig nyomta.
- A szádba fogok élvezni, és te lenyeled az utolsó cseppig! – utasít.
Így is történt, éppen ahogyan mondta, és a következő pillanatban éreztem, ahogyan megfeszült az ajkaim között, majd megajándékozott az élvezetével! Egy kicsit mozdulatlanul megpihent még a számban, majd elégedetten felállt, és megszólalt:
- Helyezkedj négykézlábra!
- Igen Uram!
Odalép a kanapéhoz, és elvesz róla egy dobozkát, kinyitja, egy anál plug van benne, amit egy kis síkosító segítségével pár másodperc alatt behelyez a popsimba.
Hátrébb lép, és megcsodál.
- Nagyon jól áll, olyan, mint egy igazi gyémánt.
- Köszönöm Uram – válaszolom.
Ekkor leült a fotelbe, kényelmesen elhelyezkedett, és miközben a pezsgőjét kortyolgatta, maga elé parancsolt, hogy a lábaihoz kuporodva kényeztessem a lábfejét. Becsuktam a szemeim, és teljesen átadtam magam az érzésnek, ahogyan alázatomat kifejezve ajkaim és a nyelvem játékával szolgálhatom Őt. Azt sem tudom mennyi idő telhetett így el, úgy belefeledkeztem a történésbe, de egyszer csak Uram hangja törte meg a csendet.
- Elég! Állj fel! – mondta ellentmondást nem tűrően.
Majd megragad, betessékel egy másik szobába, és rálök az ágyra.
Ott áll előttem teljes valójában, szinte felfal a szemeivel, végignézi minden porcikámat, majd meglepő módon, mellém fekszik. Egy érintéssel terpeszbe utasítja a lábaimat, és elővesz egy vibrátort, aminek a rezgő funkcióját maximum fokozatra állítja. Megérinti a csiklómat vele, pár pillanatig ott tartja, majd elveszi onnan. Ezt játssza hosszú percekig. Rólam már ömlik a víz, alig bírom, iszonyatos önkontroll kell ahhoz, hogy ne élvezzek el, de tudom, hogy amíg nem ad rá engedélyt, addig tilos! Még az is megfordul a fejemben, hogy nem fogja megengedni, de pár perc múlva ennyit hallok:
- Elélvezhetsz, de csakis az Én szórakoztatásomra, mert Én így akarom, ezt ne felejtsd el!
Majd ismét megérinti a csiklómat, és abban a pillanatban robbanok, elélvezek...
- Köszönöm Uram! - ennyit tudok csak mondani.
Egy szót sem szól, feláll és kimegy a szobából.
Pár perc múlva, kintről egyszer csak ennyit hallok:
- Gyere ide, de azonnal!
- Kipattanok az ágyból, és keresem, hogy hol lehet. Az előszobában áll, és engem figyel. Odalépek elé...
Végigsimít az arcomon, egy tincset eltűr a fülem mögé, és nagyon halkan, úgy, hogy minden szótagot nyomatékosan mond, csak ennyit hallok:
- ALÁZAT!
Abban a másodpercben, ahogyan meghallom a parancsszót, mintha egy varázsütés érne, térdre rogyok előtte, a fenekemet megpihentetem a sarkaimon, előre dőlök, a homlokomat a földre szegezem, a szemeimet behunyom, a kezeimet magam elé nyújtom, és mozdulatlanná dermedek, átadom magam ennek a csodálatos érzésnek, a korábban megtanult, és olyannyira szeretett pozitúrában...
Ő hátrébb lép, és csak ennyit mond:
- Tökéletes!


(- vége -)