Smaragdrózsa 15. rész

Nem tudta meddig állt a zuhany alatt, nem is volt jelentősége. Csak az járt a fejében, hogy Ákos ezt nem tehette. Nem dobhatta oda őt csak így egyszerűen, anélkül, hogy bármilyen formában jelen lett volna. Ha így történt, soha nem akar ide visszajönni. Felöltözött. Leszedte az asztalt, rendet rakott, összeszedte a holmiját és még egyszer körbejárta a házat - ki tudja- talán utoljára.
Fogalma sem volt, hogy hozza a történteket Ákos tudtára. Mi van, ha a férfi elintézi egy legyintéssel… ha úgy véli, túlreagálta? Vagy nagyobb hitelt ad egy régi barát szavainak? Úgy érezte, megbántották és kihasználták. És ha úgy érezte, akkor úgy is volt, lévén, nem szokott problémákat gyártani csak hogy legyenek.
Bedobta táskáját a kocsiba és elhajtott, hátra se nézett. Robotpilóta üzemmódban vezetett hazáig, sajgott a lelke. Alig várta, hogy hazaérjen, de ahogy becsukta a lakása ajtaját, egyszerre újra rászakadt az egész. Letette a kulcsait és a konyhába indult. Azt gondolta, talán egy citromfű tea segít. Menet közben látta meg, villog a rögzítő. Vik volt az, a barátnője. Hetek óta nem találkoztak. Visszahívta, megbeszélték, hogy Vik feljön és jó nagyot beszélgetnek.
Ada már nem is látta annyira sötéten a dolgokat. Nem lesz egyedül. Az egyedüllétre vágyott most a legkevésbé. Vik pedig a legalkalmasabb ember arra, hogy újra előráncigálja az életkedvét.
Jó nagy kanna teát főzött és örömmel nyugtázta, hogy a fagyasztóban ücsörög még egy doboz fagyi. Mi másra is lehetne még szükség ha jegelni kell a lelket, amúgy női módra?
Későre járt már, így a gyér forgalomban Vik nagyon hamar megérkezett. Megölelték egymást, ahogy szokták, vagy talán most kicsit hosszabban, hisz régen találkoztak.
Vik látta, hogy valami nincs rendben Adával. Szokásukhoz híven összebújtak a kanapén és nagy lelkizésbe fogtak. Iszogatták a teát és lassan naprakészek lettek az elmúlt pár hét eseményeit illetően.
Egyikük sem tudta, melyik volt az a pillanat, amikor átbillentek azon a ponton, amin eddig még soha.
Vik magához ölelte Adát, megpuszilgatta, nyugtatta, a következő pillanatban már egymás száját keresték. Puhán, éppen csak érintve csókolták egymást, nyelvük röpke táncot járt. Sorban kerültek le a ruhák és fedezték fel egymás testét, ahogy eddig még nem tették. Nyelvek keringőztek mellbimbókkal, ujjak bírtak duzzadó lüktetésre csiklókat, hogy aztán párt cseréljenek.
Egyetlen izzó örvényben forrt össze a testük, míg jóllakva elpihentek egymás karjaiban. Mindketten régóta vágytak már erre, megfelelő pillanatra várva. Most sűrűsödött össze minden eddigi érintés, pillantás, egymás iránti vágy egyetlen gyújtópontba, ahol ma este a szikra lángra kapott.
Még mindig egymást ölelve, zavart-kéjesen tárgyalták meg a történteket. Egyiküket sem lepte meg igazán, mégis zavarban voltak. Sok közös titkukhoz most egy újabb is felsorakozott.
Vik úgy döntött, már nem autózik haza, Adánál alszik, ahogy már többször megesett.
Ráérősen tusolni indultak. A simogatóan meleg víz alatt, ahogy mellbimbóik egymáshoz rezzentek, ismét felizzott köztük a szenvedély. Nem fogták vissza magukat. Kifulladásig hajszolták egymást a gyönyör felé és még azon túl is.
Adából elpárolgott a rossz érzés, amit Judit okozott. Olyan önfeledten és gondtalanul adta át magát az este újszerű élményeinek, hogy még Ákosról is megfeledkezett.
Ágyazás közben sikerült újra visszakecmeregnie a jelen valóságába. Ettől persze szorongani kezdett.
A hálóba érkező Vik az ágy szélén sírdogálva találta. Ada látta barátnője ijedt-zavart arcát, és hamar megnyugtatta, hogy nem miatta… nem bánta meg, ami történt.
- Hogy mondjam el Ákosnak? – szipogta.
- Nyugodj meg, én melletted leszek, bármi történjék is. – ölelte át Vik.
Adában fel sem merült, hogy nem számol be Vikkel töltött estéjéről őszintén Urának. De fogalma sem volt, hogy fog a férfi reagálni. Vajon elnéző lesz?
Adában a gondolatmenet végére megint a dac kerekedett felül. Mi ez ahhoz képest, amit Judit művelt vele??
Ezzel nyugtatva magát zaklatott álomba merült… Vikhez bújva…