Reggel

Az éjszaka elmúlt. Vele együtt elmúlt a nyár emléke is. A hideg beférkőzött mindenhova, legfőképp az emberek lelkébe.
Ez a legnehezebb időszak. Az első éjszaka utáni reggel és az azt követő néhány nap amíg az emberek hozzászoknak hogy foglyok a saját városukban, saját életükben hogy nincs szabad akaratuk.
Váratlanul korán csapott le ez a tél. És váratlan volt a hevessége is. Vannak akik évek óta mondogatják hogy egyre rosszabb lesz és úgy tűnik most igazuk lett.
A havazás gyengült, de nem maradt abba, és ez lehetővé tette hogy újra járhatóvá tegyék az utakat.
Öreg rozsdás hókotró haladt végig az utcán és tolta el maga elől az akadályt. Elhaladt egy épület mellett melynek vastag fából készült ajtajából még mindig halk zene szürödött ki.
Ezt a benti világot a külvilág teljesen érintetlenül hagyta.
Az egyik hosszú folyosó sokadik helyiségének hálószobájában egy férfi és egy nő aludt egymás mellett a hatalmas franciaágyban.
A nő hason feküdt kezeit a párna alá tolta álmában. Takarója nem fedte testét valahol a szobában hevert elveszve. Így a nő teste minden betolakodónak láthatóvá vált volna, de senki nem merte őket zavarni.
A férfi szemei hirtelen felpattantak. Hátán feküdt és a mennyezeten lévő éjszakai égbolt nézte. Persze az nem volt igazi. Elfordította a fejét és a nőre nézett. Arcát nem látta háttal volt neki.
Hallgatta annak lassú ütemes lélegzését és tudta hogy még alszik. Elmosolyodott.
Kinyújtotta egyik karját a nő hosszú arany haja felé és belémarkolt. Elkezdte húzni maga felé. Egy pillanatig erős ellenállást érzett majd a nő elkezdett felé csúszni az ágyon. Teljesen magához húzta és átölelte.
- Az engedelmesség nem csak az éjszakára szól Cat- mondta halkan de keményen a nőnek.
- Sajnálom – válaszolta Cat színtelen hangon- nem tudom mi a szokás.
- Nincs szokás- felelt a férfi- Most csak te vagy és én
- Értem. Mit kívánsz?
A férfi végigsímitotta a tenyerét a nő testén. Egészen a combjáig vándorolt ahol, benyúlt a lába közé és két ujjával behatolt a nő testébe. Az halkan felnyögött. A férfi benne hagyta ujjait de nem mozdította.
- Mesélj magadról- mondta a nőnek és az ujjait kicsivel beljebb tolta.
- Mire vagy kíváncsi?- kérdezte Cat lágyan.
- Mi hozott a városba. Ide az emberek csak akkor jönnek ha új életet akarnak kezdeni vagy menekülnek valami elől. Te melyik vagy?
A lány nem válaszolt. Arcát James felé fordította. Az belenézett a szemébe és nem az alázatos rémült fiatal lányt látta, hanem egy dühös, elszánt bármire képes Nő szemeit. De csak egy pillanatra. Ahogy jött a változás úgy el is tűnt.
- Futottam- válaszolta halkan- saját magam elől. Kerestem valamit.
- Mit kerestél?- kérdezte James. Ujjait kihúzta a lányból, felült, ügyes és gyors mozdulatokkal az ölébe ültette a lányt. Annak mellei egyszintbe kerültek szemével. Cat haja most arca előtt hullot le. A férfi keményen tartotta és nem hagyta mozdulni.- Mond mit!
- Megbocsátást.
A férfit a válasz újra meglepte. Nem egyszerű lánnyal van dolga- gondolta.
- Mire keresel megbocsátást?- kérdezte.
- Már nem keresek. Átölelte a férfi nyakát magához húzta és az engedte.
Nem keresek mert nincs. Amiket láttam és amiket tettem. Amit láttam arra nem létezhet megbocsátás és amit tettem azt senki nem bocsáthatja meg. Nem bírom tovább a saját létezésem Neked adom, azt tehetsz vele amit csak akarsz.
James Clark ettől a pillanattól fogva nem úgy nézett a lányra mint eddigi partnereire.
Valami most megváltozott. Maga sem tudta mi az.
Szorították egymást a másikhoz. Mint még talán soha senkit. És tudta lassan elveszett a lány testében. Ahogy odakint növekedett a hó az utcákon úgy nőtt az ő vágya is a lány után, és ahogy a kintiek hiábavalóan harcoltak az irdatlan erő ellen úgy tört meg James minden ellenállása is.

Ugyan ebben a pillanatban nyílt az ajtó az épület főbejáratán. Jasmine a váltáshoz készülödött. Tudta ahogy annak hamarosan meg kell érkeznie. Mikor az előtérbe belépő alak nem a kolléga és barátnője Josephine volt hanem egy egyenruhás férfi még nem tudta hogy ez mit is jelent majd neki.
Felismerte a férfi egyenruháját. Őrnagyi rangban volt a Külső Szolgálatoknál.
Csak hivatalos dolog lehet- gondolta magában, ide senki nem jön ennyire nyíltan felvállalva kilétét. A katona levette sapkáját melyről egy adag hó hullot a padlóra és azonnal olvadni kezdett.
Hóna alá csapta és a pulthoz lépett.
- Jó reggelt- Végignézett Jasminen. Tekintete mint egy orvosi műszer járta végig a nő testét. Mikor végzett a szemébe nézett és gúnyos félmosolyal hozzátette. – Hölgyem.
- Miben lehetek a szolgálatára. – kérdezte nyájasan nem törödve a másik megjegyzésével.
Az mintha nem hallotta volna a kérdést csak nézett rá. Jasminnél egy fél feljjel magasabb sötét hajú és szemű de világos bőrű férfi volt.
- Uram?- kérdezte bátortalanul Jasmine.
- Igen- válaszolta a férfi lassan. A szolgálatomra lehet.
Egy embert keresek. – Ezzel benyúlt a zsebébe és egy fényképet vett elő, az asztalra tette és a nő elé csúsztatta.
Az lenézett a képre, de nem nyúlt hozzá, így is felismerte a tegnap éjszakai látogatót a szőke lánnyal. Mély nyomott hagyott benne ami nem múlt el reggelig sem, ám most hogy ránézett a képre úgy érezte újra megtörténik vele.
- Látom felismeri- mondta a katona.
- Igen – válaszolta kényszeredetten Jasmine. Itt volt
- Csak volt?
- Ellenkezik a szabályokkal hogy bárkiről információt adjak ki.
A férfi lassan bólintott, száját összeszorítva szinte már csücsörítve.
Majd elmosolyodott.
- mi a neved?- kérdezte.
Mintha az eddigi énjét egyszerűen elfelejtette volna, gondolta a nő.
- Jasmine vagyok.
- Örvendek jasmine. Én Robert Henderson őrnagy. Tudom milyen követni a szabályokat. De hidd el ez fontos.
Megfogta a nő asztalon fekvő kezét.
Ezt hogy csinálta kérdezte magában jasmine , észre sem vettem hogy iylen közel van.
- nagyon vonzó nő vagy- folytatta. De persze ezt magadtól is tudod. Új vagyok még a városban. Most helyeztek át. Kéne valaki aki megmutatja a város lelkét.
- Szívesen segítek neked- mondta a nő, és maga is meglepödött ahogy kimondta a szavakat.
- Csodás. De most kérlek – kezdte és megszorította a nő kezét hogy az felnyögött a meglepetésében . mond meg itt van e még ez az ember.
Miközben ezt mondta arcáról eltűnt a mosoly és szemei ismét kérlelhetetlenné váltak.
- igen itt van. Egy szőke lánnyal.
- Kiváló. Belenyúlt a zsebébe és kivett egy címzetlen borítékot és azt is az asztalra tette. Ezt mikor távozik add át neki
- Igen uram, megteszem.
A férfi újra elégedetten elmosolyodott.
- persze hogy megteszed. Az Égikertben lakom. Ma este 8kor legyél a kapuja előtt
- i-igen uram- válaszolta jasmine, szinte önkivületben.
- nagyszerű lesz. Már alig várom.
Ezzel elengedte a nő kezét aki azonban nem merte visszahúzni azt magához. Visszatette sapkáját és az ajtó felé indult. Mikor odaért megállt és visszafordult, majd így szólt:
És vegyél fel egy tiszta ruhát úgy látom ezt már beszennyezted.
Ezzel a mondattal a háta mögött kilépett az ajtón.
Jasmine csak állt a pult mögött. Keze még mindig sajgott, szemében furcsa nedvesség ami eddig nem volt ott. Újra nyílt az ajtó és Josephine lángvörös hajkoronájával libbent be rajta. Jasmine ekkor elsírta magát.