Cikkek idő szerint
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Képzelet 1

Törölt felhasználó
2009. 12. 04. 20:54 | Megjelent: 711x

Szabadnapot vettem ki mára. Egyedül vagyok otthon, már mindenki elment.
Csend van, csak a gondolataim hangosak a fejemben.
Menjek, ne menjek? Nagyon félek... azonban mégis kéjes izgalommal várom az első találkozást.
Gyorsan a feladatra kezdek koncentrálni. Mit is mondott az Uram?
Kikészítem azt a kevés ruhát, amit meghatározott.
- Hát nem valami sok. - mondom ki hangosan, miközben kinézek az ablakon.
Kint nagy pelyhekben szakad a hó. Az első ezen a télen. Késve jött, de most mintha sose akarna megállni.
Szeretem a friss havat, de most nem bánnám, ha egy kicsit melegebb lenne...
Elmegyek tusolni. Nézem a lábam, három napja nem volt borotválva.
Három napja beszéltem meg az Urammal, hogy szabaddá tudom tenni magam mára.
Azt hiszem örült neki ...
- Helyes, mondom, mit kell tenned. Addig nem borotválhatod meg a pinádat, ruhatárad nem állhat másból, mint egy combfix egy miniszoknya tűsarkú csizma és kabát. Megértetted?
- Meg. - válaszoltam.
- Eljössz a megadott címre és besétálsz az ajtóig. A kapu nyitva lesz.
Akkor milyen könnyen bólintottam rá ...
Másnap gyorsan vettem egy szoknyát, minit, combközépig ér azt se tudom mikor volt rajtam utoljára szoknya? Főként mini.
Fogom a borotvát. Lecsupaszítom a lábam, a hónaljam és a szeméremszőröm is levágom - csak nem mehetek el így hozzá ...
Kiszállok a kádból, megtörülközök, kifestem magam, nem nagyon, csak szolidan, így is elég feltűnő leszek.
Beillatosítom magam. Szeretem ezt az illatot. Elindulok a szoba felé öltözni.
Először a harisnyát veszem fel, semmi extra, egyszerű, kicsit fényes fekete, combrészén a csipkegumi kissé szorít, feszíti combom.
Aztán a szintén fekete szoknya. Kimegyek megnézem magam a tükörben.
Van rajtam felesleg, nem tetszem magamnak, de a lábam szép. Főleg ebben a harisnyában...
Fedetlenek a melleim, így csak nincs bátorságom kilépni az ajtón.
Legalább egy melltartó...
visszamegyek a szobába, kihúzom a fiókot, kiveszek egy fekete csipke melltartót, felveszem ezután csizma, kabát és már kint is vagyok.
Csak ismerőssel ne találkozzak...
Kint egyből megcsapja a hideg frissen borotvált puncimat.
Szakad a hó, nem tudok felnézni a kapucnimat a fejemre teszem.
Már nem fázom, mert a szégyentől, amit érzek, elönt a meleg. Mindenki engem figyel... Érzem a tekinteteket magamon. Hátranyúlok nincs-e kint a fenekem de nincs, nyugszom meg.
Felszállok a buszra. - miért is nincs jogsim - gondolom.
Nincs csúcsidő, kevesen vannak rajta, mégsem ülök le. Beállok a nagy panoráma ablakkal szembe, nézek kifelé, nézem a havas várost...
Szinte hallom, ahogy rólam pusmognak, de nem merek se jobbra se balra figyelni csak mereven kifele.
A menetidő nem több mint 10 perc, de én úgy érzem, hogy órák óta utazom megmerevedve, mint egy szobor.
Végre leszállok, csendes kis utca, senki nem jön velem szembe, hamar a megadott címre érek.
Régimódi kis kertes ház, rendezett kerttel, melyben egy hatalmas fenyő.
Gyönyörű, ahogy magányosan áll a ránehezedő hó súlya alatt, megadva magát a télnek.
Megfogom a kapu kilincsét, olyan hideg ,hogy hirtelen elfog az ijedség a hirtelen jött ingertől. Bemenjek, vagy inkább gyorsan haza?
De bemegyek az ismeretlen területre, félve, vágyva az újra, mint egy kisgyermek a karácsonyi ajándékát, úgy vártam ezt a pillanatot. Mint a fenyő a télnek, én a vágyaimnak adom meg magam.
A házig nem több mint három méter vezet, melyet nagyon lassan teszek meg, még húzva a pillanatot.
Lábam alatt ropog a hó, ezt hallom és a szívem szapora dobogását.
Elérek az ajtóig . Kop - kop. Dübörög bele a csendbe, mintha légkalapács hangja lenne.
Kisvártatva nyílik az ajtó és ott áll előttem az Uram .Pont úgy néz ki mint ahogy a képeken, ahogy elképzeltem.
Betessékel és én boldogan belépek. Lassan csukódik az ajtó mögöttem és tudom , hogy lezártam a régi életem.

Hozzászólások (2)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa