franc se érti

Telefon cseng: "este várlak"
Szívem dobban, a lábam remeg már a hangjától is, nem láttam 2 hónapja.
Űzöm az órát egész nap, teljen-fusson az idő, szaladjon, hogy én is szaladhassak Hozzá. Eljön az este, röviden nyomom a kapucsengőt, nyílik a kapu, rohanok fel a harmadikra, ne várassam Őt. Az ajtóban vár, a szokásos félmosollyal az arcán én viszont szemlesütve vigyorgok, a szívem a torkomban dobog. Lesegíti a kabátom, bent fura sötétség, a fényt a megterített asztalon táncoló gyertyafény adja. Kérdőn nézek rá, zavaromban csak egy Uram?-ot préselek ki a számon. "Gyere, főztem neked, ülj le." Az asztalon ízléses teríték, középen gőzölögve illatozik valami paradicsomos- bazsalikomos tésztacsoda. "Szedj nekem!" Nem tudom, melyik bolygón járok....főzött nekem! nekem! Remegő kézzel halmozom a tányérját, majd szedek magamnak is. Az íze...isteni! Isten főzte...nekem! Csendben falatozunk, időnként felsandítok a tányéromból és szerelmesen-hálásan pillogok rá, szívom magamba a látványát, hisz két hónapig nélkülöztem Őt. "Tölts bort, magadnak is" Töltök neki a rose-ból, magamnak keveset, hiszen én már részeg vagyok attól is, hogy nála lehetek. A vacsora csendben telik...Ő nem szereti, ha beszélek, kérdezni nem kérdez, így maradok csendben. "Szedd le az asztalt, csinálj rendet". Sietve szedem le az asztalt, elmosogatok, elpakolok. Csendben végignézi a ténykedésem. "Ha végeztél, levetkőzöl, irány a fürdőszoba". A testem sajogni kezd, éhség marja...az Ő érintésére éhes, hisz oly sokat nélkülöztem. Szinte szökellve érkezem a fürdőbe, ruha már nincs rajtam, izgatottan várom, ami vár rám. Ő ül a kád szélén, folyik a víz a kádba, épp illatos fürdőolajat enged a vízbe, majd kezével próbálgatja a vizet, milyen a hőfoka.Bután nézek rá...szememben a kérdés: ezt is nekem? Kérdezni nem merek, szólni sem...Ő még mindig félmosollyal az arcán néz rám. "Be a kádba!" Elgyengülve, szerelmesen, összeakadó lábakkal botorkálok a kádhoz, majd óvatosan engedem magam az illatosan forró vízbe...Igen, ezt csak álmodom...ez nem lehet igaz. Ő továbbra is ül a kád szélén, én meg benne, és élvezem...igen, hogy ma én vagyok kényeztetve. "Lazíts!". Óvatosan fürdetni kezd, szivaccsal mossa a hátam, a nyakam, a mellkasom, a hasam, a lábaim...gyengéden dörgöl mindenhol...ha nem ülök, akkor biztosan elájulok, hogy ezt teszi velem....velem! Én csak bámulom Őt...imádva szeretem, meghalnék érte...cikáznak a gondolataim. Szeret...valahol, valamennyire csak szeret, bárcsak szeretne! Szétolvadok a kádban, hirtelen azt érzem, a világ legszerencsésebb szubja vagyok...két hónapig nem láthattam, csak hiányoztam neki, ha így bánik velem. Élvezem az érintését, hisz mennyit reszkettem utána, hogy vele lehessek. "Állj fel, ki a kádból" Erőtlenül kászálódok ki a kádból...hófehér puha törölközőbe bújtat, csak állnom kell egy helyben, Ő meg végigdörgöli a testem, minden csepp vizet felitat rólam. Én meg csak állok a remegő lábaimon és mosolygok az istenemre. Hirtelen találkozik a tekintetünk...azt a nézését kapom, amitől porszemmé válok a tenyerében. A lábai elé omlok, az első legördülő könnycseppel egy időben vallok neki szerelmet, a lábát átölelve.
És hogy mi történt ez után? Két szóra emlékszem csak. "tiszteletlen vagy!" Aztán arra, hogy zokogva botladozok a lépcsőn lefelé.
Ez volt kirúgásom története.
Franc se érti.