Kardok papnője

Mese
Jó játék ;) vándor vagy? esetleg herceg?
Sötét ösvények mentén vad érzékek kapuján át meglelted Astarte templomát ...
Betérnél a házba ahol papnők szolgálják a szenvedély istennőjét...kiválasztanál és tekintetünk egymásra találván bizalmat sugárzóan őszintén nyitnánk egymás felé mint két ismerős akik összetalálkoztak... megfognám a kezed és húználak magammal egy fátylakkal és vörös narancs árnyalataiban pompázó édes félhomályos sarokba...
Körös körül gyertyák füstölők ...és tekintetem tekinteted megragadván tol a vágyak tengerébe...
két fiatal szűz lefürdet tested beolajozza... vászoninget kapsz és bort kortyolgatva várod telehold éjszakájának papnőjét...
A papnő még mielőtt áldozna a szenvedély oltárán termékenységi táncot mutat be.. kardja feszített -fallikus szimbólum, mozdulatai szenvedélyesek -tánca elvisz téged egy olyan világba ami varázslatként hat rád, a női lélek varázsát tárja eléd, annak erejét-a földanya erejét, vadságát, gyengédségét és tüzét.
A kardok papnője mint lágy szellő libben és mozdulatai felébresztenek - valóság mindez!

- ... a csípőm tánca felébreszti sötét démonjaid ...ébredező vágyad - engem nővé varázsol és kéjjel fertőzi testem lelkem, tekintetem tűzben ég - zavarba ejtő - és Te a "Férfi" átadod magad az élvezetnek társ vagy a szenvedélyek áldozati oltárán.
Arcomat fátyol fedi csak a szemem látható ... ingem finom csipke és áttetszik rajta gömbölyű mellem, a csípőmre kötött tengerkék fátyol mint tengerészt a hullámok úgy ringatják tekinteted ...a vágyak tengerén és lelked húzzák egyre mélyebbre oda ahonnan nincs visszaút - oda ahol elvész a lélek és a test az úr!
Leveszem fejemről a fátylam és a derékig érő sörényem kéjesen hullik a vállamra, elől két fonott tincs piros szalaggal átkötve kissé szabadabbá teszi arcívemet. Föléd hajolok és csókot lehelek arcodra majd csókommal körbetáncolom ajkad ívét és végül szenvedélyesen beléd hasítok, rátapad húsos szám erős ajkadra. Lágyan simogatlak, levetkőztetlek, a fátylam kissé lazultan hullik combtövemre és látni lehet sima kelyhemet, csillog rajta a nedv és hívlak hogy rezegj velem, a mellkasom emelkedik és sűlyed lélegzetem nehezedik tekintetem a mámortól megittasul, érzéki sóhajomtól elönt a forróság, érzed testem melegét hív a mélység.
Győztesen föléd hajolva csípődet átkulcsolom a combommal és befogadlak mint ég a felhőkön is áthasító hegyet ! megérintem csiklómat és közben hullámzó testem feszíti meg férfiasságod bennem, arcom kéjtől sugárzó, csípőm körkörös mozdulatai és kelyhem mutatványai szédülté tesznek és forog körülöttünk minden... a végtelenben vagyunk.