Beszámoló a III. Pixie Sportnapról (13)

- Ha láttatok valamit, hallgassatok, mert olyant is láttatok, amit nem lett volna szabad látnotok! – magyaráztam nekik. Elképedtek ezt hallva.
- S az mi volt, amit nem láthattunk volna? – kotnyeleskedett egy harmadik fiatal srác.
- Láttatok Domot, aki Sub és Subot, aki itt Dom volt. Ezt tiltja a szabályzat. – nevettem.
- Aha, már értem. – válaszolta az első srác komolyan, de a harmadik még tovább kérdezett akadékoskodva:
- S ki volt a Dom, aki Sub s ki a Sub, aki ott Dom volt. – firtatta továbbra is a dolgokat.
- Melyikkel akarsz inkább megismerkedni? A Dommal, vagy a Subbal? – nézett rá szúrósan Bandita és a srác fölé magasodott, ami nem is vált nehezére. Az behúzta a fülét-farkát és a nyakát, már csak halkan válaszolt a neki feltett kérdésre:
- Én is Sub vagyok, inkább Domot ismernék meg, ha lehet. Az enyém nem jött el, ide, így kicsit unalmas egyedül, itt, ahol mindenkinek van párja, társa, szolgája, vagy ura.
- Hát, erről Te tehetsz. – szólt be Mars, de Bandita leintette, én meg megszólaltam:
- Két Dommal is megismerkedhetsz, ha akarsz, de nem itt és most, hanem este. – s bemondattam a saját szobaszámát Banditával. – Menj oda, kopogtass, illendően menj be s meglátod, mit tehetnek az érdekedben. Viszont ne csodálkozz, ha máskor, máshol nem Domként látod Őket, hanem Sub viselkedéssel, alázattal stb. – folytattam. A srác Banditára, majd Marsra nézett s legutoljára rám s újra megszólalt:
- Őt és Önt Uram el tudnám képzelni Uramnak, de Ő – mutatott Marsra – nekem még fiatal, tapasztalatlannak tűnő. Nem lehetne a Domom. – fejtette ki félszegen.
- Értem, majd meglátod ki lesz ott. Ha jössz, látsz, ha nem, lemaradsz! – intettem a srácot és fordultunk, mentünk le a motel felé, a csapatunk után.
Még hallottuk az izgatott sugdolódzást mögöttünk, a másik csoporttól, de mi haladtunk. Közben fogadásokat is kötöttünk, hogy jön, vagy sem a srác este. A többség a nemre szavazott, csak Bandita és érdekes Mars szavazott igennel.
A motelnél még megfürödtünk, úsztunk és vízi csatáztunk egy sort, majd mentünk vacsorázni. Mivel tegnap este kiélveztük az esti szórakozásokat, így másra vágytunk. Bandita és Mars felment Bandita szobájába várni a srácot. Mi benéztünk Zolihoz, hogy megy a mai, esti játék a bárban. Mazo köpcös és Pierre duzzogott, hogy kimaradnak a beígért jóból, az éjszakai játékból. Ezért Félix benevezte mindkettőjükkel a játékba, hogy arra kelljen figyelniük, én pedig felmentem Banditához. Éppen csevegtünk, mikor kopogtattak. Egymásra néztünk s intésemre Banditával kihúzódtunk a teraszra, Mars maradt bent egyedül a szobában:
- Gyere, bújj be, akárki is vagy! – szólt még Bandita, majd kiugrott ő is. Visszanézve láttuk, hogy a harmadik srác lép be, lehajtott fejjel, illendően köszönve. Mars fiatalos hangjára felkapta a fejét, amit megrázott, mint aki nem hisz a szemének és ki is bökte:
- De hiszen láttam, ahogy ketten, majd még az idősebb Dom is feljött ide. Hova lettek?
- Rosszul láttál. Ők a szomszédba laknak, itt én. – válaszolta Mars.
- A magasabbik mondta be a szobaszámot is, amit jól megjegyeztem. – habogott az.
- Eltévesztetted, de sebaj. Akarsz akkor játszani egy Dommal, velem, vagy mész inkább s leszek magadban? – incselkedett a sráccal Mars komolynak maradva.
- Öööö, igen, mégis inkább maradnék. – kezdte, halkan s már alázatosan.
- Jobb ma egy kis Dom, még ha fiatalka is, mint a semmi. Mi? – folytatta a cukkolását.
- Á, dehogy. Nehogy már komolyan vegye, amit ott mondtam. – s mutatott a kilátó felé.
- Dehogy is veszem komolyan, mert ha úgy venném, már lekaptalak volna mind a tíz körmödről, a térdemen feküdnél és csattogna a fenekeden a kezem, Te meg ordítanál.
- Ez lenne a büntetésem, Uram? Tudja mit, nem is bánnám. Tegye meg, kérem, Uram! – szólt komolyan s most már lehajtott fejjel a srác. Kicsit kivárt, de mivel Mars nem mozdult, így lekapott magáról mindent s egy szál faszban ott állt előtte, majd már letérdelve elé és alázatosan leborulva, megcsókolta a lábait is Marsnak. Úgy maradt.
Mars hitetlenkedve nézett az előtte térdeplőre, majd ki, miránk. Bandita egy ugrással bent termett és már küldte is ki Marst, intésével. Megszólalt a srác mögül erélyesen:
- Több Urat is akarsz szolgálni? Egyszerre? Legyen vágyad szerint. – szólalt meg és rácsapott a még mindig előtte görnyedő feszes popóira. Nagyot, csattanósat. Az felnézett és megdermedt. Odanyúlt, megtörülte a szemét, mint aki kísértetet lát.
- Igen, én vagyok, a mások Dom. Akit akartál. Az előbb talán káprázott a szemed?
- Igen, biztosan, Uram. – nyögte ki a térdelő. – A fiatal Domot láttam itt, bent, az előbb.
- Őt láttad fiatalnak. Hízelgő Rá nézve. - hangzott és mutatott Bandita az ajtóra, ahol már én álltam. A srác még jobban megzavarodott. Ide-oda tekingetett közöttünk.
Megint kopogtak az ajtón. Kiszóltam: - Gyere, bújj be, akárki is vagy! S láss csodát, nyílt az ajtó, Mars lépett be azon s megszólalt: - Nem jöttök Ti is le? Nagyon érdekes a lenti játék a bárban. Azért küldött fel Félix. – hadarta és a térdeplőre nem is nézett közben. Az teljesen paff lett. Fogta a fejét és nem értette. De hiszen az előbb, itt, bent látta, most meg kintről jön be. Hogy lehet ez? – csodálkozott a srác. Mikor már nagyon kétségbe esetten nézett, megsajnáltuk. Elnevettük magunkat és sorba a térdünkre vontuk, jó párat rácsapva a tényleg kívánatosan feszülő popójára. A közben már kezdődő, merevedő farkát is a harmadiknak sorra kerülő Mars, a térdei közé vette véletlenül, szorította és úgy fenekelte el. A srác a végén már viccesen jajgatott, kérlelt minket, hogy hagyjuk abba. Mikor megtörtént, akkor meg sürgette a folytatást, mert éppen kezdte volna már élvezni. Mars odébb lökte Bandita felé, aki azonnal megmarkolta erősen a merev farkát az egyik kezével, meg ismorzsolgatta azt, míg a másikkal alaposakat sózott rá. Én nehezményeztem, hogy nem bántunk olyant, aki nem tud védekezni, ezért magamhoz húztam a srácot s csak térdeim közé vettem én is a farkát, odaszorítottam és megcsapkodtam a popóját s közben viccelődtem. Alaposan kivörösödött már a srác. Most Bandita intett, Mars a srác mögé térdelt, és megfogta, majd széthúzta a lábait a bokáinál fogva, de erősen tartotta. Én is megfogtam a srácot a vállainál, az ölembe húztam és leszorítottam. Bandita pedig a felvett egyik korbáccsal még elfenekelte, több irányból, de a végén arra is ügyelve, hogy érzékeny részei is jussanak valami finom csapásokhoz. A srác már dobálta a testét, amennyire bírta, vonaglott, s közben gurgulázóan nevetett, kacagott. Ezért Mars megpróbálta a talpait csikizni, sikerrel. A srác még jobban vonaglott.
Kis szünetet tartottunk, mikor újabb kopogás hallatszott. – Bújj be! – felszólításunkra mazo köpcös és Pierre nézett be azon, majd intésemre be is léptek s térdelésbe helyezkedtek az ajtón belül. A srác rájuk nézett, majd felkiáltott színpadiasan:
- Jaj, ne, még két Dom, aki Subként érkezett. Ezt már nekem sok(k)!
- Igen, az sok, akkor válassz! Kit szeretnél? – néztem rá, de még fogtam a vállait. A srác rám emelte a szemét és halkan válaszolt, szinte nekem:
- Uram, ha lehet választani, akkor mindenkit szeretnék, de ha az nem megy, akkor inkább Uramat választanám.
Elcsodálkoztam ezt hallva, de a srác megindokolta:
- Én az idősebbeket kedvelem, az sem baj, sőt jó, ha deres már a határ . – viccelődött.
- Aha, vagy úgy. – szóltam s vidáman a többiekhez fordultam: - Srácok, sajna ki vagytok kosarazva ma éjszakára. Így azt tesztek s azzal, akivel akartok, s ahol akartok, de az én szobám mostantól foglalt. Nekünk. Számunkra.
Mazo köpcös még tiltakozni akart, de leintettem.
– Menj csak, élvezd ki az éjszakát Marssal, s a többiekkel, de holnap ne legyen rinyálás ám! Te is Pierre és Bandita. Jó hosszú, kellemes, kéjes és csöpögős éjszakát Nektek! Gyere! – szóltam a sráchoz, majd elindultam kifelé. Az jött utánam szorosan.
– Majd elfelejtettem, nem kérdeztük meg. A neved?
– Uram, Ádám vagyok, a szolga. Sokan csak fiatal Ádámnak neveznek, a taknyosnak.
– S mit szeretsz, mire vágysz? – szegeztem neki a kérdésemet.
– Ha keményen bánnak velem, kötözve, taposva, verve és kényszerítve sok mindenre.
(folyt. köv.)