Beszámoló a III. Pixie Sportnapról (12)

Mars izgalmasan „feltálalt fogásai” után, nem volt könnyű dolga Banditának, aki addig eggyel lejjebb lévő szinten csevegett halkan Pierre-rel. Hallották a fenti zajokat és csak következtethettek a forrására, okára. Bandita pedig magában kitervelte mit és hogyan tesz. Végre leereszkedtünk hozzájuk ötösben, mert Mars és mazo köpcös fent maradt.
Bandita is azzal kezdte, hogy a kilátó szélső oszlopát átkaroltatta Pierre-rel s megostorozta, de egyrészt kíméletesebben, próbálva mit bír, másrészt pedig tartogatva annak erejét, türelmét másra is. Az ostorozásnál olyan módokat, csapásokat alkalmazott, hogy a szíjak végei átcsapódjanak a mellkasra, belső combokra is, de jusson apró csipkedés a farokra, golyókra is.
Következő „fogásként” mást „tálalt”, mert ő is gyertyát vett elő, de vékonyabb, hosszabb végűt s meggyújtva nem a várt, hanem a még mindig oszlopot átkaroló Pierre teste alatt mozgatta azt, hol közelebb, hol távolabb attól. Pierre aprókat sikkantott, ha túl közelinek érezte a lángot. Bandita hamarosan újra váltott. Rájött, hogy Pierre nem csiklandós, ezért azzal nem is próbálkozott, ezért rátért a cbt alkalmazására. Kifordította Pierre testét, felénk.
Elsőként a még csak alig meredező farokba egy másik dilatatort vezetett síkosítás után, majd még két nagyobb átmérőjűvel is megismételte ezt. Mivel Pierre jól tűrte, talán élvezte is, ezért olyant vett elő, ami fokozatosan növekvő átmérőjű volt bizonyos szakaszonként. Ezt is be tudta tolni egészen a negyedik méretig, ekkor már Pierre vonaglott, húzódozott ettől. Bandita bent hagyta a dilatatort és egy vékony bőr pertlivel szorosan elkötötte Pierre farkát, végig. Mikor ezzel végzett, elővett egy olyan két szíjból és közötte rövid láncból állót, aminek a hosszabb szíját Pierre farktövére rögzítette, jól meghúzva, majd a lánccal elválasztotta a két golyóját egymástól és a rövidebb szíjjal átfogta a farkát. Most a láncra kisebb láncot erősített karabinerrel és ezekre tette fel a súlyokat. Vette az egyik korbácsot és olyan helyekre ütött, ami biztosan fájdalmas volt. Így Pierre összerázkódott, majd felsikkantott. Csak párszor ismételte meg, mert látta Pierre nem nagyon bírja ezt, hiába szereti a cbt-t.
Most olyan mellcsipeszeket vett elő, az előbbieket fent hagyva, amely erősen szorít, de nagyobb felületen. Feltette a bimbókra és ezeket is összekapcsolta vékony lánccal. Majd a csipeszektől egy-egy láncot levezetett a farkához és azokat is rögzítette. Pierre kissé megkínzott ábrázattal nézett rá. Bandita megkönyörült rajta, így csak párszor húzta végig az ujjait a láncokon s vigyázott, nagyon ne rángassa meg azokat.
Közelebb lépett, s a farokhoz vezető láncokat kikapcsolta, majd együtt megfogva Pierre szájába, fogai közé adta. Közben felállt a padra és leoldozta Pierre csuklóit a kilátó oldalgerendájáról. Pierre majdnem összecsuklott, de elkaptuk. Végre magához tért és kiegyenesedett, de akkor meg húzták a fogai között lévő láncok a mellbimbóit. Bandita és mi is vártunk. Pierre végre megtapasztalta mennyire húzhatja ki magát kisebb fájdalommal csak.
Most mindent leszedett Pierre-ről, és hagyta pihenni kicsit a padon elnyúlva. Mikor elégnek érezte, maga is felállt a padra, Pierre mellé és egyik lábával rálépett a már ágaskodó farkára és azt a hasához nyomta. Megnyomogatta a talpaival, mint egy „tésztát”, amit éppen nyújtanak hosszúra. Pierre igen élvezte ezt, így egy darabig eljátszott vele Bandita.
Mikor Pierre már nagyon is élvezkedett és kapkodta a levegőt kéjében, Zoli valamit súgott a Subrinájának, aki odébb lépett s ráereszkedett Pierre szájára. Az köpni, nyelni nem tudott hirtelen, de más sem. Volt, aki szívesen lett volna Pierre helyében és helytelenítette, hogy az nem is próbálta nyalogatni a kapott „lehetőséget”; míg más azért sziszegett, hogy ez nem Bandita „fogása”. Igen, így volt, de ez nem csökkentette Bandita Dom érdemeit.
Végezetül még tartogatott meglepetést, mert a Subrina alól kikerült Pierre-t felállította a padról, oda a korlát sarkához. Egyik lábát feltetette a lépcső korlátjára végig fektetve, míg a másikra a nyakánál fogva rádöntötte Bandita Pierre testét. Ott feküdt előttünk szinte teljesen kitárulkozva, izgatón és egyben hívogatón. Bandita rám nézett most, engedélyemet kérve.
Természetesen bólintottam s így Bandita rácsapott Pierre fenekére, majd Zolira nézett, merőn és utána a táskára. Zoli először nem értette, de én már igen. Intettem Félixnek, hogy lépjen Pierre-hez és foglalkozzon vele, terelje el a gondolatait, nehogy hátranézzen. Félix megértette, ezért odalépett és kedélyesen megcirógatta Pierre arcát, majd végig húzta a kezét a haján és a hajában is fésűszerűen. S mikor hátra akart nézni, belemarkolta a hajába és kényszerítette, hogy rá nézzen, fel. Egyre közelebb lépett, nyomakodott hozzá, míg Pierre felemelte a fejét, hátrahúzódóan, mert azt hitte le kell szopnia Félixt. De nem ez következett be.
Hanem közben Player_1 Subrinája felcsatolta a műbrokit magára és Bandita ujja már a rátett síkosítóval Pierre-ben járt. Először csak egy, majd már kettő is. A harmadik ujj már nem ment be, így kihúzta és intett. Ekkor a Subrina hatolt be Pierre-be s kezdte meg a „működését”. Hangosan csattogott Pierre popóján a Subrina szeméremdombja és nyögött is mellé tisztességesen Pierre. Alapos kefélésben részesült s mikor Pierre már igencsak nehezen vette a levegőt, végre kihúzta belőle a benne lévőt a Subrina. Bandita pedig alá nyúlva már izgatta is a kezével, húzkodva a meredező farkán a bőrét. Hol gyorsított, hogy elszorította, majd újra kezdte, ahogy egy jó orgazmus-kontrollnál kell csinálni. Pierre alaposan megszenvedett ezen s már könyörgött Banditának, hogy ne kínozza tovább, engedje végre elmenni, nyöszörgött.
- Mit ajánlasz fel nekem, ha ezt megengedem? – kérdezte meg határozottan Bandita.
- Bármit, Uram, amit csak akarsz. – vágta rá meggondolatlanul Pierre. Bandita lecsapott. Nem csak a kezével, erősen s többször is a feszülő popókra, csattanósan, maga előtt, de átvitt értelemben is:
- Akkor, ha a Domod is megengedi, ma az éjszakát nálam töltöd. De nem alvással! – szólt határozottan, rám nézve. Én bólintottam, nem volt kifogásom. Félixre nézett, aki szintén – kis hezitálás után – végre bólintott.* Bandita megkönnyebbülten kimondta: - Nálam alszol s még lesz pár „fogásom” neked, rajtad. – ígérte meg s elengedte őt.
Ekkor vettük észre, hogy már csak mi vagyunk ott, e szinten, mert Tib felment közben a felsőbb szintre összeszedni az ottani eszközöket s lehívni a két fent maradt Subot. Zoli és a Subrinája viszont eltűnt. Mi összenéztünk Félix-szel és nevettünk ezen. De korán. Nagyon is.
Alighogy elindultunk lefelé a lépcsőn, mit lát szemünk, mert szánk tátva maradt. Egy szinttel lejjebb is készülődött valami finom „vacsora”, újabb „fogás” a harmadik pártól. Ugyanott, a lépcső korlátja sarkánál hasalt a Subrina, ráhajolva teljesen arra, míg a szép, kecses, hosszú lába a másikon fekszik végig. Mögötte pedig Zoli készülődött. Már elővette a farkát, amit még meg is szopogatatott alaposan a Subrinájával kezdetnek s mikor már keményen állt az, akkor kihúzta, mögé lépett. Még megujjazta egy-két és három ujjával is s már tolta is be az ujjai helyett a magáét, sajátját. Együtt mozogtak, szépen, harmonikusan. Sokáig.
A Subokat gyorsan lejjebb küldtük, le a kilátóból és mi is iparkodtunk utánuk. Már lent voltunk mi is, mikor az erdő szélén egy csoportot vettünk észre, akik közelebb jöttek már. Odaérve a csoport egyik tagja megszólalt:
- Csak nem külön játék volt, ott fent, a kilátóban? – hangzott élcelődve a kérdése.
- Külön játék? Az nem. Csak gyakorlás a holnapi róka-vadászatra és az azt követő „parádéra” – válaszolta Félix mosolyogva a srácnak.
- Hát, amit mi láttunk, az minden volt csak róka-vadászat nem. – kottyantott közbe egy másik fiatalabb srác és nevettek ezen is, fiatalosan.
- Tudjátok mi volt Gróf Buttler János koporsójában, az odatett levélre írva? – kérdeztem meg tőlük komolyan. Elhalt a nevetés, sustorgás hallatszott, majd kibökték, hogy nem ismerősek Buttler gróffal. Még nem chateztek Vele.
- „A különös házasság” című darabból van, és ott az van a levélen: „Ha láttad, hallgass! – ismertettem, majd hozzátettem: - Ha láttatok valamit, hallgassatok, mert olyant is láttatok, amit nem lett volna szabad látnotok! – magyaráztam. Elképedtek ezt hallva.
- S az mi volt, amit nem láthattunk volna? – kotnyeleskedett egy harmadik fiatal srác.
(folyt. köv.)
* Félix arra gondolt, ha Bandita elviszi Pierre-t éjjelre, s mazo köpcös is Marssal, akkor egyedül marad, de végül is nem bánná, ha így alakulna.