Beszámoló a III. Pixie Sportnapról (11a)

A nézők meg ujjongtak a végén, éltették Marst, ezzel a holtverseny eldőlt s Mars nyert. S nem is tudta még, hogy mi mindent nyert meg ezzel. De azért voltak szomorúak is: az egyik ilyen elkámpicsorodott képű mazo köpcös volt, mert nagyon szeretett volna Mars kezei közé kerülni Subként, egy jó, alapos kezelésre s azt sem bánta volna, ha néha nagyobbat, erősebbet üt, mint kellene. No meg azt sem tudta, hogy mit szólnék én, a Domja, hogy egy másik Dom (Félix) Subjára ácsingózik. A másik pedig Pierre volt, aki azért volt szomorú, mert ezt kellett néznie, s nem vele, rajta cbt-zett valaki, ami mindig is a vágyai netovábbja volt. Tib-ről nem is beszéltem, mert az fal fehér volt szinte mindig, ha ilyeneket látott. S nem utolsósorban Bandita sem röpdösött az örömtől, hogy veszített és Dom-i énje igencsak ágaskodott benne.
Azt is láttam, nem csak én, de Félix is észrevette mindezeket. Összehajoltunk, alig kellett pár szót váltanunk és már mindketten tudtuk is mit teszünk. Én utasítottam mazo köpcöst és Pierre-t, hogy azonnal csapjanak át vágtatásba és irány az erdő, majd az erdei út és trappoljanak el a kilátóig. - A kilátóig! – nyomatékosítottam nekik. Azok már galoppíróztak is el. Alig érték el az erdő szélét, mikor Félix utánuk küldte Marst és Banditát. Előtte még gyorsan, de halkan valamit elmagyarázott nekik. Azok is nyakukba szedték a nyúlcipőiket és szaladtak az első pár után. Most Tib-nek sugdosott valamit s az is eliramodott a motel felé. Megszólalt Félix: - Szedjük mi is a tappancsainkat, hogy hamarabb odaérjünk, és mi foglaljuk el a kilátót előbb, mint más! – hangzott, de egy hang hátulról is beleszólt: - Hova, hova ilyen sietve? – hallottuk és Player_1 tűnt fel hátranézve az ezüst almás Subrinájával. – Sietünk, de jöhettek, ha nem akartok kimaradni valami érdekesből, no és még „láthattok” is ezt-azt. – rejtelmeskedtünk. Zoli nem kérdezősködött, hanem indult maga is s intett a Subrinájának. Így galoppíróztak előttünk, de csak a magaslesig, ott megálltak. Mi meg elszáguldottunk mellettük: - A kilátóhoz gyertek! – kiáltottunk és már mi vezettük a kis csapatot.
Odaérve láttuk, hogy miénk lesz a kilátó. Az ötemeletes volt, minden szintre létra vezetett fel az alatta lévőről és tovább a felette lévőre. A létrákkal párhuzamos oldalakon padok is voltak kiképezve. Felszaladtunk a legfelső szintre, majd a már lassan alkonyuló fényben körbenéztünk onnan. Nem mi, de a Subrina látta meg a közeledőket s arra mutatott. Már majdnem befogták a később indulók az elől haladókat. Az is látszott, hogy mazo köpcös már alig bírja az iramot, Pierre még frissebben futott, a kettő meg utánuk. Leszaladtunk mi is.
Mazo köpcösre végül egy lendülettel ráugrott Mars, a fűre rántotta és ráült a hátára, miközben az egyik karját hátracsavarta: - Add meg magadat, kényemre-kedvemre! – szólította fel a fekvőt Mars. – Azt nem tehetem, csak Uram engedelmével, sajnos. – szólt a földön fekvő mazo köpcös bánatosan, mert a vágya más volt. Odaérve úgy tettem, mintha ezt nem hallottam volna. - A győztes azt tesz az elfogott „róka-fival”, amit csak akar. – hallatszott tőlem. Még a földön fekvő is felkapta a fejét meghallva ezt, hát még Mars, akinek már fülig ért a szája. – Tényleg, Uram, amit csak akarok, tehetek? – nyögte ki vágyakozva az. – Igen, de nem itt, hanem ott fent, a legfelső szinten teheted meg! Megnézzük, Te milyen „fogásokat” tálalsz fel nekünk! – majd a már szintén odaért és hátracsavart karokkal álló Pierree- hez szóltam: - A Bandita elkapott nyuszi fiú. Így a „vacsorája” leszel. Ő, azaz most a Domod sem itt, hanem a második szinten kezd hozzád, „evésedhez”, amit szintén végignézünk. – fejeztem be. – Jöttök? – néztem a többiekre s elindultam fel a tetejére. Ekkor láttam meg, hogy Tib is iparkodott felénk egy tömött sportszatyorral a vállán, már kifulladva. Így mazo köpcöst és Pierre-t egy mozdulattal elé küldtem, segíteni. Player_1 és Subrinája ment elől fel a létrákon, majd Félix Banditával és én Marssal. Mindketten pár jó tanáccsal láttuk el a velünk jövőket.
Fent bevártuk, míg Tib és mazo köpcös felér és leteszi a sportszatyrot. Mars már ki is adta az első parancsot: - Feküdj hasra ott a padon! – s a táskából kis korbácsot vett elő s azzal megkenegette mazo köpcös hátát, popóit, de még a talpait is. Ekkor érzékelte, hogy csiklandós, így letette a korbácsot és kezével kezdte csiklandozni a talpait. Mazo köpcös pedig nehezen bírta, majd már vergődött a kezei között hörögve. Mars nem kegyelmezett, sőt még az oldalait is meg csikizte. – Hátra fordulj! – kiáltott rá keményen, mire az megfordult.
Mars odalépett a táskához, valamit keresett, majd már a kezében tartotta. Odaérve a padon fekvő mellbimbóihoz, nyitotta csak ki a tenyerét. Abban egy favakaró volt, öt foggal. Ezzel kezdte a mellbimbókat izgatni, majd az oldalán is végighúzta. Mazo köpcös vonaglott, ezért rálépett a hasára az egyik lábával és úgy szorította le a padhoz. – Ne fickándozz, élvezz! – szólt rá nevetve. Közben én kivettem a kezéből az eszközt, lehúztam az öt fogas végét és ezért egy hegyes pálca maradt Mars kezében. Rá, rám, majd újra arra nézett s felnevetett. A hegyes pálcával kicsit megszurkálta a mellbimbókat, de a hónaljait is, s élvezettel végig húzta az oldalán és a farka körüli szőrzetben is. Közben én gyertyákat gyújtottam, majd mikor már eléggé fojt, odanyújtottam Marsnak. Az elvette és végig csöpögtette mazo köpcös testét, kivéve a farkát. Ekkor megszólalt mazo köpcös: - Nem lehetne gyertyát csinálni a farkamból? – szólt vágyakozva. – De lehet. – hagytam rá. Valamit kivettem a sporttáskából és síkosítót tettem rá, majd megfogva a már lassan meredező farkát, bevezettem a dilatatort. Tudtam ezt is élvezi, hiszen már korábban tettük. – Mars, ez a fémrúd lesz a kanóc, a többit csepegtesd körbe! S kész a gyertya. – utasítottam és lehúztam a makkjáról is a fedő bőrét. Mars kicsit tétovázott, majd lassan, óvatosan, de csöpögtetett. Előbb csak a farok környéki szőrökre, majd a faroktőre, és lassan haladt felfelé a farok bőrén, végül már a makkra is cseppentett, alaposan, hosszasan. Mazo köpcös sziszegett, de tűrte élvezettel. Egy ideig mindenki csak nézett, míg megszilárdultak a cseppek, majd ránéztem az előbb használt kis korbácsra. Mars kapcsolt s felvéve már forgatta, ütött is azzal. Volt, ami lejött, de volt, ami nem. Ekkor Félix a hegyes pálcikát nyomta Mars kezébe. Az azonnal értette, de rosszul kezdte, mert szinte függőlegesen tartotta és úgy szurkálta meg annak bőrén a cseppeket. Mi elnevettük magunkat. Félix megszólalt: - Így csak kínzod, az is kellemes lehet neki, de nem ez a cél most! Kicsit lejjebb tartsd, alá szúrj, majd emeld meg, úgy lejön! – oktatta és mutatta is meg. Mars elvigyorodott, s már így tette, de azért néha-néha feljebb emelte egy-egy erősebb szúrásra is a pálcát. Mazo köpcös látszott nagyon élvezi ezt a tortúrát a testén. Most Mars közben közelebb hajolt és a szabad kezével a talpait is megcsiklandozta, hosszasan, élvezve. Nem csak ő, de mazo köpcös is élvezte ezt. Ekkor Félixtől egy hosszabb szíjakból álló korbácsot kapott fel, hogy azzal verje le a maradékot még. Kissé ügyetlenül kezdte, de belejött. A zöme már lejött. Ekkor megint mást kapott. Egy bőrkesztyűt nyújtottam át, elvéve az ostort és a hegyes pálcát. Mars felhúzta a bőrkesztyűt és már dögönyözte is mazo köpcös testét, közben alaposan bele-belemarkolva, itt-ott az izmaiba is. Csak a farkához nem nyúlt és az ottani „gyertyához”. (- Ez nem jött be. – állapítottam meg magamban.) Ekkor azonban halk vita hangjait hallottuk magunk mögött. Elhalkult, s már csak azt láttam, hogy Player_1 biccent a fejével, a Subrinája előrébb lép, letérdel a pad mellé és hegyes, kifestett, vörös körmeit mazo köpcös farkát takaró sztearinba mélyíti. Az felnyögött, de később már kéjesebben is, mert a vörös körmök közötti ujjak végig szántottak a farkán és szinte egyben lehúzták a gyertya „burkát” arról. Mindenki lélegzet visszafojtva figyelt, mi következik. A Subrina előre nyújtotta a két ujját, közé fogta a dilatator végét, majd kéjes lassúsággal tekergetni kezdte ide-oda, miközben mazo köpcös teste megfeszült, majd elernyedt. Egy pillanatra megállt, kezeivel elengedte a dilatatort, odahajolt, s fogai közé fogva kihúzta a fémet. Mazo köpcös felsóhajtott a kéjtől, ami nem érkezett meg , mert csak a dilatatort húzta ki és nem szopogatta meg a mereven álló farkát. Mars most talpra állítatta a padon mazo köpcöst, végig húzta a kezeit szorosan a testén. A maradék sztearin cseppek is lejöttek, no meg egy kicsi a bőréből. Mindenki nevetett ezen. A Sub is.
Ezt Mars nem viselhette el, ezért újra letérdeltette a pad elé, ráhasaltatta arra és most két korbácsot véve a kezébe végigverte mindenhol, alaposan és vörösre. Már nem csak a lenyugvó Nap, de mazo köpcös teste is vöröslött. Utoljára még arra is volt gondja, hogy párat úgy üssön, hogy az „találva” érezze magát a „legbecsesebb” testrészén is.
Mi Félix-vel gratuláltunk Marsnak, Zoli is csatlakozott, míg a Subrina bájos mosolyt küldött.
(folyt. köv.)