...veszélyes...vad...vihar...

Levél Tőle.
Az első.
Erősen dobban egyet a szívem, pedig még meg sem nyitottam.
Mint egy villámcsapás.
Talán az eddigi legnagyobb vihart jelezte előre a lelkem.
Amihez elég erős vagyok, hogy állva maradjak, Ő pedig elég erős, hogy irányítson mindent, ami történik köztünk és körülöttünk.

Levelek. Egy mondattal is irányítani és védeni tud egyszerre. Akár önmagamtól is.
Telefonbeszélgetések. Órákon át hallgatom, a hangja feloldja a távolságot. Amit mond: felizgat.
Találkozások. Udvarias és visszafogott. Vonzó a zártsága.

Nem emlékszem az első csókra.
Arra igen, amikor először megragadta a hajam.
Az első pofonra.
Amikor először fenekelt el.
Amikor először korbácsolt meg.
Amikor először csattant a bőrömön a pálca.

A kötélre.
A fém bilincsre.
A bőr bilincsre.
A nyakörvre…

A gyengédségére.
Ahogy az arcomhoz ér lágyan.
Ahogy végigsimít a fenekemen.
Ahogy megcsókol.

Amikor lágyan kezébe veszi a mellem, aztán megszorítja mellbimbómat.
Amikor a nyakamba csókol, aztán belém harap.
Amikor óvatosan belém hatol, aztán durván a magáévá tesz.
Amikor zuhanyozni küld, közben lefog, nem enged mozdulni.

Törődik velem és elveszi, ami az övé.
Nem tudok ellenállni a ragadozónak, aki engem akar.
De nem adnám át magam, ha nem érezném, hogy isteni erővel vesz körbe.
Szétmarcangolja a testem, széthullik a lelkem, ha úgy akarja…
Aztán összerak gyengéden, és megvéd mindentől.

Az övé vagyok, csak arra vágyom, hogy mellette legyek…
Hogy szétszedjen, hogy egyre mélyebbre hatoljon a lelkembe.
Hogy olyan helyekre is elérjen bennem, ahova még senki.
Játsszon velem, aztán a játékba belefeledkezve nekem essen.
Ne tudjon ellenállni, veszítse el az eszét, ragadja el őt is a hév.

Valami vad, ösztönös vágy irányítsa, amit csak én vagyok képes befogadni, kielégíteni.
Elég erős vagyok, hogy mindent kiengedhessen, ami ki akar törni a falai mögül.
Engedje ki az ördögöt magából.
Pofozzon, fojtogasson, csókoljon egyszerre…

Mint nemrég...
...és én kábultan omlanék a földre újra.
Üres lennék megint.
Mint harc után az elhagyott csatamező.
Békés.
Nyugodt.

Meztelen.
Kívül.
Belül.
Tiszta, mint egy angyal.

Akkor lehullott rólam minden máz.
Belém hatolt a vadsága és én befogadtam.
Kioltottam a féktelen erőt, azzal, hogy nem álltam ellen.
A támadása a befogadásomban oldódik fel.
A Férfi és a Nő vált eggyé.

Csak feküdtem a szőnyegen.

…és tudtam, hogy visszajön értem…
Mert épp úgy szüksége van rám, mint nekem őrá.

Újra és újra vágyom erre a szenvedélyes viharra vele, ami mindkettőnket elragad.
Tudom, hogy vele biztonságban vagyok, akármekkora is körülöttünk az általa keltett, heves, fékevesztett küzdelem.
A vadsága, az ösztönök hatalmas ereje megadásra késztet, nem akarok ellenállni…
Ő uralja az egészet, tudom, érzem.
Bízom benne.
Az övé vagyok.
Tőlem bármit kérhet.
Velem bármit megtehet.