Szadista Nő kiélné vágyait

Egy hirdetésre jelentkeztem, de még nem tudtam mi vár rám. Akkor sem, amikor megérkeztünk az erdei földút végéhez az autóval, és azt a parancsot kaptam, hogy az autó előtt vetkőzzek meztelenre, tegyem a ruhámat a motorháztetőre, és induljak el előre. Leveztőztem, és meztelenül elindultam az erdőben. Lassan, mert nem tudtam, hogy mire számíthatok, és féltem, hogy otthagy a semmi közepén. Szerencsére nem tette. Hallottam az ajtó csapódását, de nem mertem megfordulni, csak mentem tovább. Kb. egy perc múlva utolért engem, és megáljt parancsolt egy kíméletlen ostorcsapás kíséretében.

- Állj a két fa közé, ki foglak kötni!

Ekkor láttam, hogy a hátizsákjából kötelet vett elő. Engedtem kikötni a kezem-lábam a két fa közé, X alakban kifeszítve, de nem volt vége a kötözésnek. A heréimre kötött egy kötelet, és a másik végét a szemközti fához kötötte úgy, hogy a kötél és a testem is feszüljön abba az irányba is.

- Lássuk, tudsz-e még mozogni!

Nem tudtam, de hogy bizonyítsam, próbáltam ficeregni, kiszabadulni. Egy centit is alig tudtam mozdítani magamon, de mint kiderült, a mozgásképtelenségemet nem így akarta letsztelni. A hátam mögé került, és pattintott párat az ostorával. Nagyon megrémültem, mert ijesztően hatott a hang, és valóban mozdulni sem tudtam. Aztán olyan dolog történt, amire egyáltalán nem számítottam: elképzelhetetlenül fájdalmas ütéseket kaptam, hihetetlenül pontos kivitelezésben, éppen a hónaljamra, a térdhajlataimba, és a farpofáim közé is egyet, ami teljesen halálra ijesztett. Nem gondoltam, hogy ilyesminek teszem ki magam, amikor jelentkeztem a hirdetésre. Csak ordítottam, ahogy a torkomból kifért, mert ilyen kiszolgáltatott helyzetben soha nem voltam előtte, és ekkora fájdalmat sem éreztem még. A kettő együtt sok volt.

- Hmmm, úgy tűnik tényleg nem tudsz mozogni...

A következő másodpercben már egy golyót gyömöszölt a számba, és rögzítette a rajta átmenő kötelet a tarkóm mögött.

- Nem számít, ha kiabálsz, sőt nekem tetszik a kétségbeesett hangod, de ha már kivégezleg, csináljuk jól!

Aztán előre bújt a köteleim közt, hogy láthassam, vagy hogy a szemembe nézhessen, és ott láthassa a rettegést. Egészen más volt, mint az elmúlt másfél órában, amióta személyesen is találkoztunk a levelezést követően. Soha nem láttam ilyen gyönyörű Nőt, de ilyen félelmeteset és veszélyeset sem.

- Nem egészen azt kapod ma, mint amiről szó volt köztünk, de azt hiszem, ha elmondtam volna, hogy mennyire élvezek fájdalmat okozni a férfiaknak, nem lennél ma itt. Én viszont már nagyon ki voltam éhezve egy olyan kínzásra, ahol nem kell törődnöm a határokkal.

A keze közben a farkamhoz tévedt, és lassú mozdulatokkal felállította. Egy újabb eszköz került elő a hátizsákból, egy tekercs szigetelő szalag. A farkamat az alatta feszülő kötélhez illesztette, és hozzá szigetelőszalagozta úgy, hogy a makkom maradt szabadon. Néhány métert eltávolodott tőlem oldalra, és ismét 2-3 ostorcsattanást hallottam. Kis koncentrálás után pedig lecsapott az ostorral, egyenesen a makkomra az ostor végével. Fel sem fogtam, hogy ez milyen komoly ostorkezelési tudást takar a részéről, mert az egész testemben szétáradt egy égető, fájdalom, ami egészen elviselhetetlen volt. Az idő is másképpen telt attól a pillanattól, és nem is voltam igazán jelen. Mintha lebegni kezdtem volna, de nem a levegőben, hanem sok millió apró kis tű között, ami mind belém szúrna. Az ostor ismét és ismét lecsapott, nagyon pontosan, és minden alakalommal sokkal fájdalmasabban. Minden bizonnyal elájultam, mert a fájdalmas lebegés után csak arra emlékszem, hogy a golyó kikerült a számból, és helyette egy kötelet tekert a fejem köté, át a nyitott számban a fogaim közt. Próbáltam lenézni a kötélre rigzített farkamra, hogy megvan-e még, mert már nem éreztem, de nem sikerült, mert a számon átvezetett kötelet ebben a pillanatban elkezdte hátra húzni. Gondolom a hátam mögötti egyik fához kötötte, így hátrafeszítette a fejemet, és innentől csak felfelé tudtam pislogni.

- Bíztatnálak, hogy már nincs sok hátra, de nem így van. Csúnyán belesétáltál ebbe csapdába. Gondolom azt gondoltad, hogy lesz egy pár könnyed pálcasuhintás, és utána szex. Hát nem jött be.

Nem láttam, hogy mit csinál, csak éreztem, hogy köröz körülöttem, de nem is számított sokat, mert hamarosan folytatódott a tortúra. Az egyik tenyerét a testemre tette, és voltaképpen gyengéden símogatott vele. A másik kezében -mint kiderült- egy pálca volt, mert lecsapott vele a törzsemre. A tenyerével tulajdonképpen az ütések hatását akarta detektálni. Az első ütés után hamarosan jött a második, aztán hamarosan a harmadik, és így tovább. Módszeresen, a testem csaknem minden pontját összeverte, nem kímélte térdtől felfelé a lábaimat, könyéktől felfelé a karomat, a törzsemet elől-hátul-oldalt. Közben a tenyere végig rajtam volt, és érezhette rajta keresztül, ahogy görcsösen összerándulok, és ahogy két ütése közt remegve várom a következőt. Az ütések egyre gyorsabb ütemben követték egymást, és lassan napoknak tűnt, mióta a négy fa közé rögzített engem, és lélektelenül vert engem. Szinte már belenyugodtam, hogy ennek soha nem lesz vége, és már rég megbántam, hogy felvettem a kapcsolatot vele. Némán sírtam volna, ha a fájdalomtól képes vagyok rá, de valójában tartani sem tudtam már magamat, csak a két oldalsó fához kötözött kötelek tartottak állva. Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi történt, mikor és mitől maradt abba a verés. Remélem, hogy azért mert a szenvedésemmel sikerült az elvárt örömet nyújtanom. A kötelek lekerültek a fejemről, a farkamra kötöttnek a fára kötött végét oldozta csak el, majd a lábaimra kötöttet oldozta el. Végül a csoklómon levőket, amelyek eddig tartottak engem, levágta valamivel, én meg az avarba zuhantam, semmi erőm nem volt. Odalépett hozzám, hogy a fejemtől 2 cm-re legyen a cipője.

- Köszönd meg, ahogy illik!

Nem voltam teljesen biztos benne, hogy köszönettel tartozom a történtekért, és amúgy sem éreztem elég erőt magamban ahhoz, hogy akár centimétereket is mozduljak.

- Csókolj lábat, és megszabadultál a szenvedésektől!

Hogy nyomatékosítsa a mondandóját, a kezébe került a heréimre kötött kötél, amin rántott egyet. Sajnos így sem voltam elég erős, hogy megtegyem, ezért néhány már ismerős ütés következett.

- Nem lesz ez így jó, megint felizgatsz, ha itt fekszel tehetetlenül, nekem meg megint vernem kell téged!

Ismét rántást éreztem a kötélen, és dühösnek tűnő ütéseket mellé. Összeszedtem a gondolataimat, és rá kellett jönnöm, hogy tényleg hálásnak kell lennem a verésért, úgy lesz csak erőm lábat csókolni neki.

Másra nem emlékszem, mert számomta is érthetetlen módon elaludtam, és amikor felébredtem, az erdőben feküdtem meztelenül a földön, és sajgott mindenem. A farkamon ott volt még a kötél, és mellém a köldre dobva a ruhám.