Kölcsönbe kapott Dom – az első élmény.

Kora estére beszéltük meg a találkozót. Találkozásunknak egyetlen célja van. Nem beszélgetünk, nem udvariaskodunk. Egy óra jut az egész programra. Megszerezhetem életem első bdsm élményét.
Mindig is erre vágytam, milyen érzés lehet ha irányítanak, utasítanak, használnak. Lassan 25 éves leszek, de még sosem volt ilyesmiben részem. A fiúk, akikkel jártam sosem tudták ezt megadni nekem.
Most végre ízelítőt kaphatok ebből az izgalmas világból.
Zoltán jó pár évvel idősebb nálam. Elegáns, halk szavú, visszafogott, zárkózott, nyers stílusú. Házasságban él. Az interneten ismertem meg. Eleinte levelezgettünk később már telefonon is beszéltünk. A telt nőket kedveli, ezért nem gondoltam, hogy ennél tovább is juthatunk.
Talán sosem találkoztunk volna, ha én nem nyafogok annyit, hogy szeretnék már végre valós élményeket szerezni, érezni milyen, amikor elfenekelnek, használnak.
Aztán amikor már nem is számítottam rá – felhívott. Ez a nap is pont úgy indult, mint a többi, egyszerűen csak vártam a munkaidő végét. Már pakolásztam, hogy indulok haza, amikor két hét után végre megláttam a telefon jelzőjén a nevét. Alig hittem a szememnek.
Holnap délután találkozhatunk, ha ráérek. Nyilván ráérek, bármikor ráérek. A hazafelé vezető utat végigvigyorogtam és repdestem. Az éjszaka viszont nyugtalanul aludtam, annyira izgultam a másnap miatt.
Reggel betelefonáltam a munkahelyemre, hogy ma nem tudok bemenni dolgozni. Inkább itthon maradtam és készültem az estére. Hajat mostam, kilakkoztam a körmeimet, ruhákat válogattam és próbáltam melyik lenne a legtökéletesebb választás. Pakolást tettem fel az arcomra – sminkelgettem. Csinosnak, ápoltnak és illatosnak akartam magam érezni este. Még ha nem is vagyok az esete, de még így is találkozni fogunk! Végtelenül boldog voltam. Bár az én testalkatom inkább vékony, kis termet, félhosszú haj, azért csinos és formás vagyok. Remélem nem okozok neki csalódást.
Az idő egyre lassabban telt és én egyre jobban izgultam.
Fogalmam sincs róla mi fog történni és egyáltalán jó lesz-e az nekem. Mindegy bármi lesz is csak jöjjön már!
Aztán eljött az idő. Pontosan leírtam neki a címem, de ismeri is a környéket biztosan nem téved el és nem jön neki közbe semmi.
Le-föl járkáltam a lakásban és folyton az utcát bámultam az ablakból, szerencsére végig beláttam a parkolót. Nagyot dobbant a szívem, amikor megláttam az idegen kocsit leparkolni a ház előtt. Ebben a pillanatban már visszacsináltam volna az egészet és világgá szaladtam volna. Izgultam, ideges voltam és egyre jobban rástresszeltem a helyzetre.
Néhány perc és meghallottam, a kapucsengőt, automatikusan léptem oda és nyitottam a kaput.
Vettem egy mély lélegzetet, lesz, ami lesz…
Elegáns volt, sötét színű nadrág és fekete ing, zakó. Jól állt neki, lezser elegancia. Nem mertem a szemébe nézni, lehajtott fejjel vezettem a szobába és hellyel kínáltam. Látszott rajtam mennyire ideges vagyok. Csinos fekete szoknyát viseltem, combfixet, magassarkút és egy sötét bordó blúzt.
Pár perc kínos csend után, üdítővel kínáltam. Majd leültem szembe vele a kanapéra.
Mivel tágas volt a szoba így elég távol ültünk egymástól. Nem sietett sehová. Lehet mulatatta mennyire zavarban vagyok.
Kedvesen, de határozottan arra kér, hogy álljak elé a szoba közepére meg akar nézni.
Mosolyogva odasétáltam és lassan körbefordultam. Fogalmam sincs tetszik-e Neki a látvány vagy nem. Továbbra se merek ránézni.
Vesd le a bugyidat – hallom az utasítását. Abban végülis nincs bonyodalom. Lassan kibújok a bugyimból és magam mellé ejtem a földe. Most ugyanúgy állok előtte csak épp bugyi nélkül. Nem lát többet belőlem nekem mégis izgalmas érzés. Arra kér töltsek neki egy pohár vizet. Már indulok is és hozok be vizes poharat és ásványvizet. Közben azon gondolkozom összesen egy óránk van, mégis olyan lassú, vontatott, talán nem is akar játszani velem? Csak húzza az időt.
Nem tetszem neki, biztosan nem tetszem neki. Másra nem tudok gondolni. Ő olyan férfias, elegáns, komor. Lassan 40 éves lesz de mégis olyan fiatalos, sportos. Egy jelentéktelen senkinek érzem magam.
Már nem izgulok inkább félek, hogy kisétál az ajtón úgy, hogy nem történik semmi.
Zavartan toporgok előtte, majd visszaülök a kanapéra. Rám szól, hogy vetkőzzek le a combfix és a cipő maradjon és álljak vissza a szoba közepére.
Mély lélegzetet veszek és lassan kibújok a fölsőmből, majd a szoknyából is. A melltartót már óvatosan és lassan veszem le, egyre jobban elfog a szégyen érzete, kezemmel takargatom magam. Hallom, hogy újra a szoba közepe felé irányít, oda kéne visszaállni. Mennék, csinálnám de nem engedelmeskednek a lábaim. Szemem sarkából látom, ahogy feláll a fotelból és közeledik. Ijesztő helyzet. A következő pillanatban érzem, ahogy belemarkol a hajamba felhúz az ágyról a hajamnál fogva és a szoba közepére visz.
Lehajtott fejjel állok előtte és elpirulok. Csúnyának és jelentéktelennek érzem magam. De ő megdícséri a testem. Megfogdossa a fenekem és a melleimet. Keményen markolássza. Izgalmas, új élmény, így még sosem értek hozzám.
Majd le kell hajolnom előtte és pucsítanom kell. A következő pillanatban rácsap a fenekemre, megrándulok és meginogok, meglep mennyire erőset csapott rám. Még érzem a fenekemen a nyomát miközben hátulról belémhatol az ujjával. Egy, talán kettő újjal nem tudom, szűk vagyok de meglepődve tapasztalom, hogy nedves. Keményen megujjaz, miközben elönt a forróság – fájdalmas és izgató egyszerre az ez előkészületek nélküli behatolás. Mire már egészen belemelegedtem volna és kezdem volna élvezni ezt a fajta durvaságot, abbahagyja és újra rácsap a fenekemre de most még az előzőnél is nagyobbat. Megrogy a térdem.
Hajamba markolva felhúz, most egymással szemben állunk de nem nézhetek rá – a fejemet úgy irányítja, hogy elnézek oldalt mellette – mozdítani se tudom a fejem. Kényelmetlen póz, keményen tart , feszül az összes hajhagymám, így tart néhány percig, egyre fokozódik a fájdalom a fejbőröm alatt. Megkönnyebbülök amikor végre elengedi, majd a földre nyom, térdelnem kell előtte a szőnyegen. Fejem egymagasságban van a farkával de nem látom és nem érhetek hozzá. Néhány perc múlva elengedi a hajam és megsimogatja az arcom. Az állam alá nyúlva felhúz magához. Nem merek ránézni. Szemem lesütöm és tartok tőle, félek minden mozdulatától. Fájdalmas az érintése.
Egyik kezével megmarkolja a mellem, összerándulok, majd a mellbimbóimat gyötri és egyre erősebben csipkedi, húzgálja. Megpróbálom elhúzni magam Tőle de még inkább szorítja. Próbálok védekezni a kezemet magam elé téve, de aztán rájövök minden védekezésem csak még erősebb fájdalmat eredményez. Próbálok engedelmesen állni és tűrni. A fájdalom egyre elviselhetetlenebb és ijesztőbb. – csókolj meg! utasít. Arcunk szinte összeér, hallom a lélegzetét. Hasító, éles fájdalom a mellemben, megszűnik a külvilág,igyekszem elérni a száját és megcsókolni, kedvesen miközben el kell viselnem a fájdalmat, amit okoz. Kierőszakolt kedvességgel csókolom. Finom, puha a szája, visszacsókol, de nekem kell aktívabbnak lennem benne. Szinte udvarolva, felajánlkozva, kegyelemért esdekelve, a szabadulásért csókolom. Különös, vegyes érzés kerít hatalmába, valaki bánt, szenvedést okoz, nekem pedig így kell megköszönnöm. Szokatlan helyzet. Elenged. Magamba roskadva állok mozdulatlanul tovább.
Visszasétál a fotelhez és én magamra maradok az új élményeimmel.
Kényelmesen leül én pedig fázom és elöntött a forróság egyszerre.
Néhány szusszanásnyi idő után térdre parancsol és négykézláb kell hozzámásznom.
A lába előtt térdelek pár percig és közben hallom ahogy sorolja, mennyire nincs megelégedve velem.
Nem tudom mennyi időnk maradt. Elvesztettem az időérzékemet. Sajgott a mellem és a fejbőröm.
Összerezzentem amikor felállt és intett, hogy másszak utána. A kanapéhoz mentünk ahová fel kellett térdelnem, kezemmel megtámaszkodva a háttámlába, fenekemet kitolnom.
30 fenék csapást kapok felét kézzel másik felét szíjjal. Ijesztően hangzottak szavai.
Kezével végigsimogatta, markolászta fenekem. Kitárulkozva pucsítottam előtte, már a szényenlősségem is alábbhagyott, jobban foglalkozatott a félelem, mi fog történni, mekkorát fogok kapni.
Vártam az ütéseket beletörődve. A következő pillanatban az ütések helyett újra belémnyúlt és közepes intenzitással ujjazni kezdte a hüvelyemet, majd erősebben, durvábban én mégis egyre izgatóbbnak éreztem. Lassan felvettem az ujjazás kemény ritmusát és elöntött a forróság, hallottam saját zihálásomat és úgy éreztem ez annyira jó, hogy ettől még el is tudnék élvezni. Pedig hüvelyi orgazmusom még sosem volt. Nagyon mélyen éreztem magamban, ahogy egyre közelebb kerülök az orgazmushoz. Átadtam magam az érzésnek, már csak néhány lökés és végre megtudom, milyen érzés így elélvezni. Az agyamban dobolt a vér és vártam a robbanást, de helyette hatalmas csattanással elindult a fenekelés. Csalódottan zuhantam vissza a fájdalmas csapással a valóságba. Egyre jobban fájtak az ütések, égett a bőröm, felpuhult. Túl erősek az ütések, nem fogok kibírni 30at belőle. Hangosan kellett számolnom, kis szünet után már a bőrszíj következett. Érdekes de nem éreztem túl nagy különbséget a tenyere és a szíj csapása között. Fájt és égetett. Az utolsó 10-nél már nagyon szenvedtem, megadóan tűrtem csak legyen már vége. De a vége egyre jobban elhúzódott és a csapásokat kis simogatás váltogatta. A csiklóm érintésre azonnal megkeményedett de élvezni az érintést már nem tudta, a fájdalom erősebb volt, a simogatás alig enyhített rajta.
Újra előtört belőlem a szégyenérzet. Az utolsó néhány ütést megsemmisülve tűrtem. Átvillant az agyamon, talán meg is dughatna így hátulról, de ennek semmi jelét nem mutatta. A fenekelés végeztével, meg kellett köszönnöm. Majd ahogy jött a semmiből el is tűnt a semmibe. Pontosan egy óra múlva megint ott maradtam a szobában egyedül. Azóta is visszavárom, de sosem jött többé.