Beszámoló a III. Pixie Sportnapról (10)

Legnagyobb meglepetésünkre Bandita is nyert az „agarak” szépségversenyén bronz almát. Igen, ez meglepetés volt. Jobban megnézve Bandita teste kidolgozottabb, izmosabb volt. Még tegnap este Mars és Bandita kibékült egymással, elástál a csatabárdot és ma reggel is sokat beszélgettek egymással. Marst nagyon izgatta, hogy Bandita miért vállalt itt és most Sub szerepet, ha Dom egyébként. Alaposan megvitatták, több oldalról is, én csak néha hallgattam oda kettőjük beszélgetésére. A végére számomra is kiderült, amit addig csak sejtettem, hogy Mars is fontolgatja magában, hogy a játszótárs, Sub szerepe mellett belekóstolhasson a dominánsabb létbe is. A beszélgetés végére meg is állapodtak, hogy Mars engedélyt kér arra tőlem, hogy Banditát dominálhassa kicsit. (Magamban ezen jót nevettem s alig vártam, hogyan kezd hozzá.) Nem is kellett sokáig várnom, mert már délután megtörtént, de úgy, hogy erre egyikünk sem számított.
Az agár-verseny lebonyolítása közben ugyanis, Bandita és Mars egymást segítették a nyuszik elleni küzdelemben, így együttes erővel, no meg ésszel és előre tervezéssel, sok nyuszi-lányt gyűjtöttek be, többet, mint más agarak. Még arra is bölcsen gondoltak, hogy ne lógjon ki a nyúl-láb, azaz összedolgozásuk ne legyen szemet szúró. Igaz mindketten megszenvedtek a kapott nehezítésekkel, mert Bandita Domként nem volt hozzászokva a mellre akasztott súlyokhoz, no meg a farok megkötéshez és az oda is akasztott kisebb súlyhoz; Mars pedig igazán nem Sub, a farok megkötése nála – tabui miatt – szóba sem kerülhetett, ezért sokkal nagyobb súlyokat kellett „cipelnie” a mell-bimbóin. Lényeg-nyertek. Mivel arra is ügyeltek, hogy egyenlően „osztozzanak” a nyuszi-lányokon, így holtverseny alakult ki közöttük. Ennek eldöntése hosszas fejtörést okozott a versenybíróságnak, mert erre nem volt előzetes szabály, de elképzelés sem. Míg a versenybíróság tanácskozott, a „nép” meg unatkozott, ezért közfelkiáltással az „született” meg, azt skandálták: - Küzdjenek meg egymással is! A versenybíróság ezt hallva fellélegzett s gyorsan beleegyezett a hangos követelésbe.
Mivel a „nép” előtt Subok voltak, s így is viselkedtek, ezért az látszott jó és nehéz feladatnak részükre, hogy a „másik” oldalra átlépve, dominálják a versenytársukat, legalább öt formában, eszközzel, módszerrel stb. s aki meggyőzőbb lesz, az nyert a párviadalukban. Sorshúzással döntötték el a sorrendet úgy, hogy az egyik bíró kezébe vett két mogyorófavesszőt (az egyik kicsit rövidebb volt a másiknál) s abból húztak. Aki a hosszabbat húzta, Bandita, az kezdett, de egyik eszközként fel kellett használnia a kihúzott vesszőt.
Bandita tehát felvehette az általam odadobott bőr rövidnadrágot, amit az oldalán szíjakkal összefogott (hiszen Dom most). Marson csak igen vékony anyagból készült, szinte átlátszó és alig valamit takaró, fehér színű textil tanga volt, a ”sérülését” takarva. Bandita elsőként feltetette a bőrből készült csukló- és bokabilincseket is Marssal saját magára. Majd letérdeltetve s hátra tetette a kezeit, amit egy négyes karabiner „csattal” összefogott. Így Marsnak ki kellett húznia magát, kidülledt a mellkasa, kicsit széttette a lábait V alakban. Bandita mögötte, lábai közé lépett és onnan ostorozta meg a mellkasát a vállain át úgy, hogy először csak a hasán csattantak a korbács szíjvégei, de később már „bemérte” s ügyesen eltalálta az ágyékait is. Farkát nem, mert az tabu! Második eszközként egy spéci fa kaparót vett át s azzal Mars talpait csiklandozta meg, majd a belső combjain is végighúzta alulról felfelé, de nem sok eredménnyel, bár látszott, Mars igencsak szorítja a száját végig, ez alatt. Harmadik eszközként egy lovaglóostort kért és kapott s azzal találta el távolabbról Mars hátát, majd elé állva a mellkasát is. Még ezzel minden oldalról megcsapkodta, így az oldalait is elérte. Negyedik eszközként gyertyacsepegtetést választott, amit a vállára és lecsorogva a hátán, mellén alkalmazott. Cseppek helyett kis csíkok látszódtak a végén. Majd utolsónak alkalmazta a mogyorófa vesszőt, de előtte eloldozta, négykézlábra állította és úgy csapkodta meg a popóit oldalról, s végül slusszpoénként eltalálva az ánuszát is a vessző végével. Igencsak megtapsolták a produkciót az ott lévő nézők, bár egyesek össze is súgtak, hogy az utolsó ütés nem kezdő domináns „műve”, hanem gyakorlott Domé.
Most Mars következett. Nem kért pihenőt, hanem azonnal, egy erélyes mozdulattal, leparancsolta Banditáról a korábban felhúzott bőr rövidnadrágját (hiszen most újra Sub lett). Azt is megparancsolta neki rögtön, hogy adja fel rá! Bandita ezen kicsit elcsodálkozott, hiszen az a sajátja volt, de nem sokáig, mert már kapott is egyet-egyet, jobbról és balról a képesebb felére, jó csattanósan, a jobb kéz ujjaival és hozzá határozott volt a hang is, ami kísérte: - Nem csodálkozni, tenni, de azonnal! Bandita tehát behúzta fülét, farkát és tette, amire utasították, azaz felhúzta, ráigazította, majd meghúzta a nadrág oldalain a bőrpertliket. Alig végzett, mikor már harsant Mars hangja keményen: - Nem tanítottak meg arra, hogy megköszönd, amit kapsz? S most már csattant is Bandita mellkasán egy kis, rövid ostorka szíjainak végei, de nem csak egyszer, hanem folyamatos pörgetéssel, folytonosan. Bandita is meglepődött ezen, de más is. Felhördülés és elismerés hangjai hallatszottak, de kihallatszott Bandita hangja is: - Igenis, Uram, tanítottak. Bocsánat Uram, kérem, büntessen meg, mert vétkeztem! Megérdemlem. – mondta. Mars szinte ezt nem is hallotta, mert már lökte is hanyatt Banditát, aki átesett a hosszú lábain és elterült a fűben. Kihasználta, hogy kisebb annál, így odaintett két magasabb Subot és azokba kapaszkodva ráállt Bandita mellkasára, majd lassan áthelyezve a súlypontját odébb, hátrébb lépett s ráállt Bandita kezdődően meredező farkára. Az felsóhajtott s elmosolyodott ezen. Mars most előrébb lépett, a jobb lábán állt Bandita mellkasán és közben a ballába ujjait odatartotta a szájához. Bandita rámeredt, látszott zavarban van, de kapcsolt és engedelmesen nyaldosni kezdte Mars lábujjait. Rájátszott, mert hangosan, cuppogva tette, mire felcsendült a nevetés a nézőkből. Mars rá sem hederített. Harmadik módszerként azt választotta, hogy végigsétálva segítői segítségével Bandita lábain hátrafelé, lelépett a fűre és gyorsan lehajolva már húzta is fel egyik fülénél fogva Bandita fejét, míg az elérte a bőrnadrágot rajta. Most már mind a két fülét fogta, így Bandita kezeivel nem kellett maga mögött támaszkodnia. Mars kicsit kivárt, majd megszólalt: - Csókolgasd, nyalogasd meg a saját „bőröd” . – utasította Banditát komoly hangon. Az megint meglepődött elsőre, majd elnevetve magát ezt harsogva: - Igenis Uram, nyalom a „bőrömet”. – s tette szintén eléggé hangosan. Megint szólt a nevetés innen-onnan, sőt biztatás is: - Ez az fiú! Csak így tovább! Tanítsd móresra! – hallatszott. Mars hagyta Banditát, hogy kicsit mórikálja is magát, majd a füleinél fogva odairányította a belső combjaihoz a nyelvét és rászólt: - Ne érdesen ám! Ott még vékony, szűzies a bőröm s az saját már! – tette még hozzá s megint felharsant a nevetés. Ahogy Bandita haladt a nyelvével, segítve Mars a vállaira tette a lábát és mutatta, hogy haladjon visszafelé a rövid naci felé. Mikor elérte, Mars megszólalt: - Élvezed, onnan már a „sajátod” megint. Fincsi? – tette hozzá kuncogva. Bandita is nevetett és így válaszolt: - Igen, Uram, nagyon is az. Élvezem. – hallottuk. – Te csak ne élvezd! Te nem azért vagy itt! A szolga tegye, amire utasították, de ne élvezze azt! – förmedt rá most Mars Banditára és megint kicsit meglegyintette az arcát a keze ujjaival. S átvette a mogyorófa vesszőt, meglökte Banditát, elengedve annak füleit, így az hanyatt esett a fűre. Mars mellé lépett terpeszállásban, stabilan állva és meglengette a vesszőt. Az először csak ellengett Bandita mellkasa fölött, majd has fölött is. Másodszorra azonban ügyesen megütötte az oldalát, de nem okozott sérülést a hasán, mellkasán. Ezt még párszor megismételte. Mindenki kíváncsi lett mit választ Mars ötödiknek. Mars is ezen gondolkozott közben, míg a vesszővel ütögette Bandita oldalát, majd kicsit megböködte a hasát, mellkasát, megbirizgálta a vessző végével a mellbimbóit is. Végre dönthetett, mert oda nyújtotta a vesszőt az egyik segítő Subnak, majd magához intette mindkettőt és valamit a fülükbe súgott. Azok hallgatták egyre elkerekedőbb szemekkel. - Megértettétek? – kérdezte meg végül. – Igenis Uram, máris, ahogyan parancsolod. – szóltak és oda léptek a fűben fekvő Bandita mellé. Mindkettő négykézláb állt, míg Mars rászólt Banditára: - Feküdj át rajtuk, de úgy, hogy az egyiken legyen a hátad, a másikon pedig a vádlijaid! Mikor megtörtént, akkor az egyik kezében a kis korbáccsal, másikban a vesszővel, egyszerre ütötte alul-felül Banditát. Néha még a talpaira is ütött egyet-egyet. Bandita igen kínosan érezhette magát így. A nézők meg ujjongtak, éltették Marst.
A verseny eldőlt. Mars nyert.
(folyt. köv.)