Beszámoló a III. Pixie Sportnapról (7a)

A finom vacsora után szétszéledt a társaság. Sokan tartottak a klubba játszani Player_1 társasjátékát, mert már hallottak arról vagy, mert, éppen hogy nem. A hallban is maradtak azok, akit az erőfitogtatás spéci Sub módra izgatott. Ez utóbbi úgy zajlott, hogy körben leültek a nézők, de közöttük voltak a későbbi bemutatókat tartók is. Az egyik szervező kalapot vitt körbe, amibe bedobták kis jelentkezőcéduláikat azok a Subok, akik úgy gondolták tudnak érdekeset mutatni erőfitogtatásban. A cédulákra címszavakban, jelzésszerűen kerültek fel a bemutatók témái. Egy három tagból álló zsűri elolvasta azokat, majd döntött az elfogadásról és a sorrendről is. Csak pár esetben került sor kockavetésre, mert közel hasonló volt a cédulák tartalma, így eldőlt ki lehet a bemutató Sub abból. Összesen hat bemutatóra került sor.
Elsőnek egy alacsonyabb, vékonyabb Sub mutatott be érdekes fekvőtámaszokat, melyeket azzal variált, hogy két kéz, egy lábbal hajtotta végre, Domja által alá tett gyertya fölött, majd nehezítve úgy, hogy egy másik, kisebb termetű Sub a hátára feküdt. 25-ig bírta végül.
Második Sub a társával szkanderezett az egyik asztalon úgy, hogy a másik kezük hátra volt kötve a nyakörvükhöz, jól felhúzva. Az összefogott kezük pedig csuklóban összebilincselésre került. Itt teamécsesek kerültek az asztalra, hogy „égetően jó” érzése legyen a vesztesnek. Változó sikerrel közelítettek az asztalhoz, majd a gyertyaláng hatására „erősödtek” meg a versenyzők és lett a másik a látszólag a gyengébb. Jó ideig bírták, míg az egyik váratlanul elernyedt és felkiáltott, mert erősen megégette a mécses. Mivel ezt többen is ki akarták próbálni, így egy ideig váltakozó részvevőkkel zajlott a szkander.
A harmadik Sub is végre tettre került, azaz a placcra. Ő úgy állt kézre, hogy csuklóinál össze volt bilincselve s azon rövidebb lánc is volt. Ezért csak apróbbakat tudott „lépegetni” a kezeivel az egyensúlya megtartása végett. Amiből azért is mindig kilendült, mert Domja és segítője alaposan megtáncoltatta a bőrén a korbácsaikat. Ennek ellenére tapsot aratott, mert közel öt percig bírta a mutatványt. Többen is próbálkoztak, de volt, aki a kézállást sem tudta abszolválni már, mások pedig az első ütéseknél csuklottak össze, pedig nemes szerveket nem is céloztak meg.
A negyedik bemutató is érdekesnek ígérkezett. A két Sub alacsonyabb, mokányabb, izmos srác volt, olyan tornász alkat. Azt is mutattak be. Az egyik fellendült kézállásba (szintén megbilincselt csuklókkal és bokákkal, igaz hosszabb láncokat használtak), amit a másik elkapott, de úgy, hogy háttal állva, majd a vállain átfogva az első bokáit előrehajolt, hátára vette és átlendítette magán és az első talpra érkezett előtte le. Ezt megismételték fordított szereposztással is. Mivel nem volt vállalkozó ennek követésére, így lefeküdtek egymással szembe, most csukló-boka összeláncolás következett egymáshoz, majd így összeláncolva forogtak, egymáson át és próbálták a másikat össze”hajtogatni” úgy, hogy kezei-lábai összegabalyodjanak, és ne tudjon már védekezni. Ez már sokkal izgalmasabb, hosszabb vergődést eredményezett, egy ideig egyik sem bírt felül kerekedni a másikon. Míg nem a mokányabb győzedelmeskedett. Ezt már többen is kipróbálták, így a bemutató félbeszakadt addig. Ezt használta ki Bandita arra, hogy engedélyt kért, hogy felszaladhasson kicsit szunyálni, mert ez számára délután kimaradt az erkélyes „lógás” miatt. Mikor elment, Mars sodródott mellém és intésemre valamit a fülembe súgott. Én intettem, hogy nem ellenzem, tegye, ha akarja. Így Mars is eltűnt hamarosan a hallból.
Végre kifáradtak a jelentkezők és sor kerülhetett az ötödik Sub bemutatójára is. Ez a Sub sokkal testesebb, de izmosabb srác volt az eddigieknél. Szép szőrzet borította mindenhol egyenletesen. A Domja két asztalt tett le középre kb. fél méter távolságra egymástól és a Sub úgy feküdt rá hanyatt, hogy az egyiken volt a háta, szinte teljesen, a másikon pedig a sarkai. Ekkor a Domja lassan elhúzta ezt az asztalt alóla, míg már csak a sarkain támaszkodott, de a másik asztalról is a teste lehúzódott, már csak szinte a lapockái tartották azon. Látszott a Sub erősen megfeszítette a testét, hogy ott „álljon”, azaz feküdjön a két asztal között.
A Dom most egy másik segítőjével két oldalról állva vette kezelésbe a Subját. Először jégkockákat „eregetett” le a torkától a mellkasán át a hasáig (felolvadva csúsztak le), majd ugyanoda söröket öntött és óvatosan szürcsölték fel a köldökénél. Közben a combjaira és a lábára kapott apró teamécseseket meggyújtva, ami kezdetben nem is, de később már kezdtek melegedni. Jól bírta a Sub egy ideig a hideget-meleget, de csak összecsuklott s leesett az asztalokról. Először nem akadt jelentkező e feladat ismétlésére, majd egy magas, vékony, izmos srác jelentkezett, hogy háton nem, de hason bevállalja. Kicsit nehezen menta”felfekvése” az asztalokra, de végül sikerült. Ő is jól bírta a meleget-de jobban a hideget, végül azonban nem összecsuklott, hanem a mécsesek melege miatt felugrott, azaz kiugrott alóluk. A taps így is járt részére is. (Később valamit a másik Subbal sugdolóztak.)
Már alaposan bent jártunk az estében, mikor sor került a hatodik bemutatóra. Ez több Sub közös produkciója lett. Összesen négyen voltak. Úgy kerültek összeláncolásra, hogy egy hosszabb lánc kapcsolta össze azonos csuklóikat kettesével, majd egy másik lánc azonos bokáikat, de most egy másik páros egyik tagjával. Így végül is mind – valamilyen módon – kapcsolódott egymáshoz. Ez volt az alap. A szabad kezükbe kaptak egyenlő hosszúságú szíjakból álló korbácsokat és indulhatott a hadelhad. Ütötték, csépelték egymást, ki kit ért el. Jó idő múlva sorban dőltek ki, amit felemelt kézzel, megadással jeleztek. Ezzel zárult a bemutató. Természetesen ez utolsót is ismételték jó páran.
Ekkor arra figyeltem fel, hogy valaki fut lefele a lépcsőn serényen s egy másik utána dühösen. Csak később ismertem fel az elől futóban Marsot, s utána futva pedig Banditát. Sokára kerültek elő. Bandita hozta, tolta hátracsavart kezekkel, maga előtt Mars Subomat. Nem kíméletesen, de nem is durván. Kérdésemre mondták el, hogy Bandita felment a szobába, sajna nem a sajátjába, hanem hozzánk, lefeküdni. Alig szenderedett el, mikor Mars beosont utána. Kihasználta szendergését, egy felkapott fém bilinccsel megbilincselte a csuklóinál, hátul összefogva, majd lelökte a padlóra. Kihasználta a meglepetés hatását és Bandita kábultságát. Ott feküdt Bandita előtte felriadva a szőnyegen, összebilincselve, dühösen. Ő meg alaposan, a felkapott egyik korbáccsal ellátta úgy a baját, ahogyan Bandita tanácsolta délután Tib-nek. Szép komótosan haladt végig a testén, hátán, popóin, belső combjain és vádlijain. Nem felejtette el azt sem, hogy mellé kuporodjon a végén, lehúzza a zoknijait a talpáról és alaposan azokat is megkenegesse a korbáccsal, majd megcsikizze a kezével, ujjaival, de még egy hozott, körömkefének mindkét oldalával is. Ennek végeztével a hátára gördítette a sikoltozó Banditát és kapott még a mellkasára, hasára, combjaira is, de már a korbáccsal újra. Megforgatta a korbácsot, majd még nagyobb, egyes csapásokat is kiosztott. Bandita üvöltött, főleg az egyes csapásoknál, de Mars nem kegyelmezett neki. Ez meglátszott a meggyötört testén. A sok ütleg elbizakodottá tehette Marst s így Bandita már el tudta gáncsolni, majd fölé kerekedett s az éxere szorításával fenyegetve kierőszakolta a saját bilincseiből kiengedését. Óvatlan volt azonban ő is, egy pillanatra lankadt a figyelme, így kitépte magát a kezéből, meglépett, elszaladt, le a lépcsőn és ki a motelből. Sajnos Mars kisebb lévén Banditánál az hamarosan utolérte, elkapta és visszahozta ítéletre, elém. Bölcsen.
Magamban ugyan Marsnak adtam igazat, a büntetéséért, amit Banditára kirótt és végrehajtott, de nyíltan nem tehettem meg, hogy Subjaimnak megengedjem az önhatalmúskodást. Azt is láttam, hogy mazo köpcös és főleg Mester6van kajánul nézik, várják, mit teszek szorult helyzetemben. Azt is értékelnem kellett, hogy Bandita felülemelkedett Dom mivoltán, s nem torolta meg Mars tettét azonnal, mikor elérte, hanem elém hozta, hogy én döntsek, erről.
Mivel nem akartam semmiképpen, hogy mások előtt kelljen döntenem, pláne nem azt végre is hajtani, de mint láttam erre Bandita sem gondolt. Ezért magamhoz intettem Tib-et. Banditának megparancsoltam, hogy vigye fel, úgy ahogyan idáig behozta, Marst és indultunk utánuk mi is. Mester6van kérdő tekintetére igent intettem, így később, ők is feljöttek utánunk. Addig fent még egyszer elmondattam a megtörtént esetet, magamban jót mulatva a történteken s bevárva a többieket. Magamban már döntöttem is a büntetésről és annak módjáról. Mikor megjöttek, Mester6vannal kivonultam a teraszra, vele is megbeszéltem. Egyetértett.
(folyt. köv.)