Nadine (1)

Nadine már rég nem bízott a férfiakban. Ha valaha is tette, azt már rég, régesrégen elfelejtette és egy jó mély, poros, dohosodó fiókba rejtette. Az életét nélkülük is pazarul berendezte. Kényelmes, otthonos kis lakás egy felkapott, de csendes negyedben. Nőies, kis fogyasztású, városi autó. Barátok, főleg barátnők, kötelezettség nélküli összejövetelek. És a munka, amelyet imádott. Egy kis bulvárlap életmód-rovatát vezette. Mindigis újságírónak készült. Szerette megfigyelni az embereket. Imádta, hogy egy szép tavaszi napon a külvárosi kávézó teraszán dolgozhatott a laptopja mellett, vagy épp a Balaton partján, csöndes téli napokon ki se kellett bújnia a szobájából, hogy aztán újra teljes lelkesedéssel vesse bele magát a nyüzsgésbe.

-Nadine, lenne itt neked valami - szólította meg a szerkesztőségi értekezlet után a főszerkesztője.
-Direkt nem mondtam a többiek előtt. Nem tudtam, vállalod-e. Nem kell most döntened, gondolkozz rajta néhány napot. Ráér jövő hétre.

-Miről lenne szó?

-Tudod, a szürke-őrület. Kicsit körbejárnánk a témát. Kik, miért, mit esznek rajta. Mitől lángolt fel. Körbeszaglásznál a neten. Rejtett, föld alatti közösségek. Mozgatóerők, játékszabályok, törvényszerűségek.

Épülj be, amennyire csak lehet. Megfigyelőként. Mélyinterjúkat szeretnék. Valóságos szereplőket. Ha jól meg tudod fogni, sorozat is lehetne. Lehetőség szerint, hmm -kacsintott tréfásan- sajátélménnyel.

Nadine elsápadt. Kiment az arcából minden vér. De hiszen... nem, nem sejthetik. Az nem lehet. A gondolataiba biztosan nem látnak bele. Egész biztosan csak véletlenül kapta ezt a munkát. Makogott valamit, hazament.

A tenyerébe temette a fejét. Senki nem ismerheti a legtitkosabb fantáziáit. Amiről gyerekkora óta álmodik, de soha nem valósította meg. Tudta, hogy nem tudná kiadni kezei közül ezt a munkát. Nála jobban senki nem írhatja meg. Pedig nem volt még tapasztalata, semmi. De mindig is vonzotta ez a világ. A természet is, az átlagosnál kerekebb fenékkel jelölte meg. Most itt a lehetőség, hogy kipróbálja, hogy bevesse magát. Elhatározta, hogy kedvenc témakörével, a fenekeléssel kezdi.

Gyorsan felregisztrált a már régóta ismert, rétegspecifikus közösségi lapra. A biztonság kedvéért több, némiképp eltérő, de egymásnak nem ellentmondó regisztrációt is csinált. Az egyikkel csak beépülni, olvasgatni. Lányokkal beszélgetni, infómorzsákat gyűjteni. A másikkal akár ismerkedni is. Elhatározta, hogy csak tapasztalt férfiakkal kezd. Nem vágyott rá, hogy egy kezdő fenekelje el. Nőre sem, egyelőre. Egy idősebb, decens úr... Magázódás, belvárosi lakás. Aki már elég nádpálcát suhogtatott, hogy megkínálja ezzel az élménnyel. Vagy akár egy fiatalabb. Izmos, lendületes, de megfelelő gyakorlattal. Mindjárt itt a tavasz, talán még arra is rá tudná venni, hogy kirándulni menjenek. Valami kevésbé felkapott vidékre. Meg- megállva, szünetekkel tarkítva a sétát és frissen nyesett vesszőkkel.

Őszintén szólva Nadine nem hitt az egészben. Hogy vannak az oldalon perverz férfiak? Hát persze. Mint ahogy az életben. De hogy olyat találjon, aki élvezettel, mégis kontrollal fenekel... Aki elég értelmes, hogy beszélgetni lehessen vele. Hogy igazán feszültségteli legyen a játék... neadjisten szerepjáték. Nem bízott benne. De azért felvette a kapcsolatot a szóba jövő jelöltekkel.