az első

Az első.
Hetekig chat-elünk, majd telefonálunk. Én 21 voltam, ő 34. Türelmesen hallgatta a telefonban a nyökögésem, hogy talán mi tetszene nekem...készülök az első alkalomra, amikor végre megtapasztalom, milyen megélni az alárendeltséget, és nem csak ábrándozni róla. Bedobta a kérdést a telefonban, hogy szeretnék e nyakörvet kapni tőle? Persze, nem merem megmondani, hogy igen...csak hümmögök. Megbeszéljük, mikor és hol találkozunk. A városban a megadott helyen már várt. Összeakadó lábakkal botorkáltam a kávézó felé, be voltam rezelve, de valami láthatatlan erő húzott felé. Messziről megismer, feláll, nyújtja a kezét: "Szia, P vagyok." remegő kezem helyeztem a lapátkezébe: ööö, szia, én M.
Leültünk szemtől szemben, de én mindenhova néztem, csak lopva néztem rá, ő viszont mosolyogva nyársalt fel a szemével, láthatóan tetszett neki a zavarom. Ha tehetném, elszaladnék, de a lábaim remegtek, mint a kocsonya...kávét, vizet rendelt, nekem is. Döcögve indult a beszélgetés, habogtam, nyökögtem, időnként zavartan nevetgéltem. Ő meg csak nézett a nagy kék szemeivel, istenem, a gyengém a kék szem. Kis idő elteltével azt vettem észre, hogy összeszedetten beszélek, elmúlt a zavarom...egészen addig a pontig, amig be nem dobta a kérdést: "Van kedved együtt tölteni a délutánt velem? Közös kikapcsolódás? Hm? " Inamba száll a maradék bátorságom...jött a hülye kérdés a számból:
-Mire gondolsz?
-Elviszlek valahova.
-Ööö, hová?
-Horgászni!
-Tessék?
-Itt a cucc a kocsimban, elmegyünk a horgászni. Nos?
-Hááát, jó....
Kifizette a számlát, beültünk a kocsijába, közben megtudtam, hogy milyen damil mihez jó, meg hogy a ponty szereti a kukoricát, meg hogy a törpeharcsa egy szemét hal...Nekem meg forog az agyam, hogy akkor most mi is van? Hamar megérkeztünk a vízhez, én belevesztem a látványba, hogy milyen szépen fodrozza az enyhe szél a vízet...mire észrevettem, Ő átöltözött, rövidnadrágra és pólóra. Én csak toporogtam, randihoz és nem nádashoz öltöztem. Ő közben kipakolta a csomagtartóból a botokat, a horgászdobozt, a csalikat, a horgász székét. Hamar szétpakolt, összeszerelt, felcsalizott, én mögötte álltam pár méterrel, még mindig egy helyben...basszus, az öltözékem nem ide való. Pár perc múlva két bot bedobva, ő meg úgy tett, mintha ott sem lennék...leült a horgász székbe, és elégedetten legeltette a szemét a vízen.
-Khm, én hova üljek?
-Le szeretnél ülni? Koszos lesz a ruhád.
-Tudom...a szandálom már az.
-Akkor vedd le. Majd megmosod a lábad, mielőtt visszaveszed. Van a kocsiban törülköző.
Lerúgtam a szandált...a langyos homok bekúszott a lábujjaim közé.
-Levettem. De még mindig nem tudom, hova üljek...
-Félted a ruhád?
-Iiiigen...
-Mástól nem félsz?
-Tessék?
-Nem félsz, hogy nem kapsz nyakörvet tőlem?
-Ööö...hááát...nem tudom.
Ebben a pillanatban előkerült egy nyakörv...a mutatóujján hintáztatta, nekem háttal még mindig, ülve, rám sem nézve.
-Ha szeretnéd, idejössz meztelenül, letérdelsz mellém. Utána lesz hova ülnöd. A lábamhoz. Ha nem szeretnéd, akkor a ruha marad, kapsz egy horgász széket és ideülsz mellém. Döntsd el.
Egy óra hosszáig legalább még ott álltam...a nyakörvet szuggeráltam, viaskodtam magammal, a dübörgő vágyaimmal, az álmaimmal, a félelmeimmel.
Aztán némán levetkőztem, lementem a partra, és mellé térdeltem. Csak ekkor nézett rám. Mosolyogva. Megsimogatta a fejem és megkaptam a nyakörvet. Életemben először.
A történet további része nem publikus, és talán nem is érdekes, csak nekem. Mert ez nem kitalált történet, hanem az én első bdsm élményem, 21 évesen.