Beszámoló a III. Pixie Sportnapról (4)

Odaléptem az ajtóhoz, rázártam, majd a teraszra vezető ajtót is bezártam, a sötétítőfüggönyt pedig behúztam. Bandita maradt ott, ahol volt, s ahogy volt, de érdeklődéssel nézett fel rám.
- Állj fel, helyet cserélünk! Te leszel a Dom most s ne kímélj! Megérdemlem!
- Tessék, mit tegyek én? Dom legyek Veled szemben? Most? Rendben! – változott többször is a hangja a kétkedéstől a beleegyezésig. A végén már teljesen Domként, határozottan csengett. Valamin azonban elgondolkozott, míg felugrott az ágy sarkáról és csodálkozva látta már állva, hogy felé nyújtottam egy fürdőköpenyt, tartottam is, míg belebújt és összehúzva magán megkötötte. Közben elé térdeltem már.
- Tudod, ott fent a magaslesnél még magam sem hittem volna, hogy megteszitek, amit javasoltam. Meg is sértődtem, hogy Ákos kihátrált s Téged bízott meg, azaz a kezeidre adott engem. A Tacskónak. - gondoltam én. Rájöttem, hogy magamnak szereztem a bajt, mikor rád üvöltöttem s beléd fojtottam a szót. Felkötve és lógatva kicsit kényelmetlenül éreztem magamat, mert így még sohasem voltam. Másképpen megkötve, például a gerendához, is alig párszor, Subként. A lábam alá tüzelésnél megijedtem, de később láttam, ura vagy a helyzetnek s a füsttől sem fogok meghalni, legfeljebb kicsit krákogni, de az is elmaradt. Jó tett volt, hogy elengedtél futni, mert így összeszedhettem a gondolataimat közben. Az uszoda partján remélem tetszett a belépőm, a szolgai csókok, de az úszásra is szükségem volt, mert igen csak felhevültem, megkeményedtem, Rád. Hason fekve kicsit elmúlt, de mikor Tib-et piszkáltad, megint felment a pumpám, a Dom-i. Mikor feljöttem ide, utánatok, azzal a szándékkal tettem, hogy végrehajtom akármit is parancsolsz. Belépve és majd Tib-et látva, itt hasalni, már mást gondoltam. Mindent egy lapra tettem fel. Eszembe jutott Mester6van korábbi mondása, hogy ésszel élsz, nem csak vágyakkal. Igaza volt. – fújta el egy szuszra Bandita. Kicsit megállt a vallomásában, gondolkozott, majd csak elkezdte újra: - Tényleg ezt akarod? Gondolod, hogy így kell tenned s nekem is? Meg kell tennem, Veled, Domként? – kérdezte meg már újra töprengőn.
- Igen, azt gondolom, hogy meg kell tenned, mert ha nem teszed meg, akkor nem vagy Dom, csak Sub. S akkor, az előbbi engedetlenségeidért iszonyatos nagy büntetést érdemelsz, amit talán még nem is bírnál ki. Túlmenne a határaidon, amit sem Te, sem én, még nem ismerek pontosan. – feleltem meggyőződéssel. Láttam, Ő is belátta ezt.
- Igazad van. Tényleg nem vagy csecsszopó, de azért most faszszopó leszel. Előbb felkeményíted a dákómat, hogy majd azzal meg tudjalak kúrni Téged! Tényleg, volt már Benned valaha valami, vagy valaki? – kérdezte még meg kíváncsisággal.
- Nem, még sohasem. De most lesz! Kell, hogy legyen. Ez a büntetésem. – nyögtem ki, mert már elszállt az én előbbi határozottságom is.
Talán észrevette, vagy csak ráérzett, mert ugyan keményen, alaposan és hosszan megszopatta magát velem, az öklendezésemmel sem törődve meg is mélytorkozott, de mikor már keményen állt a dákója, mégis elém ült az ágyra, hanyatt vágta magát azon és rám parancsolt:
- Élveztess el, de nagyon hosszan, lassan! Szájjal, nyelvvel, kézzel, amivel csak tudsz!
- Igen, Uram! – nyögtem ki és tettem azonnal, örömmel a kúrás helyett. Élveztem én is nagyon, de törődtem azzal is, hogy Ő is élvezze. Láttam teste meg-megrándulásait, a farka erősödő, majd gyengülő feszítéseit, merevedéseit; a cirógatásom, csikizésem hatásait, amit kezdetben a kezemmel, majd áttérve a nyelvemmel okoztam. Végig is csókoltam, nyaltam a számmal, nyelvemmel az egész testét. Végül azt a feszítő kéjt, vágyat is megláttam, ami összerántotta a testét, felkiáltások hagyták el a száját és több hullámban kispriccelt belőle a magja. Zömmel a hasára került, de jutott a mellkasára is, s pár csepp az elejéből még a fejére, hajára is eljutott.
- Ez igen döfi volt! Király. – szólalt meg elégedetten, de nem mozdult. Hagyta, hogy kezem sétáljon még a testén, de azt már nem, hogy nyalakodjak is rajta, újra. Felhúzott és nyelves puszikat adott és követelt magának. Szájaink összekapcsolódtak, míg lehunyt szemmel élvezte kezem csiklandozását, majd szőrszálai simogatását, fésülését. Élvezettel elnyújtózkodott az ágyon, majd felült: - Menjünk fürödni! – szólt.
Kihúzott magával a fürdőbe, ahol lezuhanyozott, majd leszappanozott végig az egész testemen jártatva a kezét. A végén a csempéhez nyomott, és egy ujjal is megujjazott, de érzéssel. Azt vártam most belém hatol. Éreztem többször is odanyomta az ánuszom környékére a már merev farkát, de azt most sem tette meg. Végre lenyomott maga elé a padló csempéjére, ott térdeltem mikor mutatta, hogy szopogassam meg, de nem a farkát, hanem a golyóit. Élveztem és Ő is élvezte újra ezt. Megvárta, míg már mereven állt a farkam, előre szegeződve, akkor kilépett, húzott maga után be a szobába és odatérdelt az előbbi állásába az ágy végére és felnyögött. Megértettem. Én már újra Dom lettem, Ő meg a Subom. Óvatosan megujjaztam, majd többszöri próbálkozással, óvatosan, de belé hatoltam. Együtt mozogtunk, élveztük. Mikor éreztem, hogy közeledek, ki akartam szállni, de nem akarta megengedni. Míg nem mondtam, nincs rajtam gumi, a nélkül nem teszem meg. Így, végre az utolsó pillanatban, kihúzhattam a farkamat belőle és a hátára spricceltem. Elégedetten nyúltunk el egymáson.
Jó idő múlva megint lezuhanyoztunk, de visszaérve megint csak odahasalt az ágy végére. Én tiltakoztam, hogy ilyen gyorsan nem tudok ismételni, de leintett. Ránézett a lovaglópálcára. Járt a büntetése is a jutalom után. Megkapta. Keményen, alaposan, csípősen. Szép piros lett már a popója. Éppen az utolsókat ütöttem, mikor kopogtattak s Ákos szólt be az ajtón: - Félix, mennünk kell a megbeszélésre. Ne verd most agyon a Banditát, hagyj későbbre is valamit a büntetéséből! Segítünk majd! – cukkolt még. Felnevettünk. Bent és kint egyaránt.
Gyorsan rendbe szedtem magamat és elsiettem Ákos után a megbeszélésre. Közben szóltam, így Tib és Ádám, Zolival együtt, felment a szobánkba. Zoli hamarosan visszajött utánunk a megbeszélésre, Ádám elcsellengett, így kettesben maradt Tib és a Bandita. Sok mindenről beszélgethettek, mert az meglátszott Tib esti viselkedésén. Sok mindenre azonban nem lehetett idejük, mert újra jöttek, kopogtattak. De most más és MÁS érkezett. Hadisten, vagy Mars, kinek hogyan tetszik inkább az elnevezése. Ő a második Subom, aki utánunk jött Pestről. Igaz holnapra ígérkezett, de hamarabb tudott jönni. Kölcsönösen bemutatkoztak egymásnak a srácok, mert még nem találkoztak. Mars lepakolt, lefürdött és természetesen mezítelenül jött ki a fürdőszobából vissza a szobába. Így is ténykedett ott a továbbiakban is. Elrakva mindent a helyére a sportszatyrából, meg az enyémből. A két srác közben legeltette rajta a szemét az ágyról. Megállapították, hogy nem Hadisten alkatú, méretű, de jó alakja, teste van, közepesen szőrös, átlagos testmagasságú, izmos srác, no meg tudja viselni az alakját. Nem kihívóan, de azért kellően izgatóan.
Ő pedig úgy tett, mintha ezt nem vette volna észre és közben kérdezősködött a srácoktól az eddig történtekről, a már megérkezettekről s a várható programról. A két Sub röviden válaszolt érdeklődésére, de visszatért az őket jobban érdeklő témára: hol ismerkedett meg velem, mióta ismer és mik a kedvencei és a tabui. Mars flegmán válaszolgatott, olyan keveset mondva, amennyit csak tudott. Ezen feldühödött a másik kettő és mivel ismételt kérdéseikre sem kaptak világosabb választ, ráugrottak, birkóztak vele, leteperték, a szőnyeghez szorították, hogy választ csikarjanak ki belőle. Nem sok sikerrel. Végül Bandita arra vetemedett, hogy markába akarta szorítani a Mars farkát és golyóit, de ekkor figyelmeztette őt a tabuira, s arra, hogy ezt még én sem teszem vele. A két Sub nagyon elcsodálkozott, de nem adta fel, hanem próbálták hát összekötözni, gúzsba kötni. (Nem tudhatták, hogy ezt nagyon szereti és azt is, ha játszópajtásként kezelik őt.) Ezért már ott feküdt előttük moccanás nélkül, de a szája, az járt. Froclizta őket, elmondta anyám asszony katonáinak őket, sőt megkérdezte, hogy ez minden tudásuk? A két Sub srácnak sem kellett több.
Bandita átváltozott újra Dommá és utasította Tib-et mit és hogyan tegyen Marssal. Ha nem sikerült, vagy nem úgy, ahogy gondolta, akkor besegített maga is.
(folyt. köv.)