Táborozás

A férfi a vadonba vitte. Duna-parti elhagyatott csalitos, a város sem volt messze. Erőteljes aljnövényzet, fákra csavarodó indák, néhol pocsolyák, vad természet mindenfele. Biztonságban érezte magát, az odautat nem is figyeltem. Kiszálltak az autóból, gyalog mentek. Ahogy a földutat maguk mögött hagyták, a férfi gyorsabb tempóra váltott. A nő nehezen bukdácsolt mögötte. A megállapodás szerint innentől mezítláb, meztelenül kellett mennie. Nem szól egy szót sem. Lassan rájukesteledett. Félt, hogy valaki meglátja. Félt, hogy lemarad és a férfi otthagyja őt. De a legjobban attól félt, hogy valami rosszat tesz, rosszat mond, megharagszik és hazamennek. Nehezen tartotta a tempót. Nem ehhez szokott. Hol volt már a körömlakk… A lába tüskékkel lett tele. Bőrét gallyak karcolták, de nem törődött vele. Végre egy tisztáshoz értek. A férfi tüzet rakott, sátrat vert. A nőt addig a Dunába küldte. 'Most megfürdesz!' -hangzott a parancs. Kegyetlen. A víz jéghideg volt. Szinte égetett. Nem volt szabad megtörölköznöm se. Csak állni és várni szótlanul, némán, a hajamból csorgó vízzel, hátratett kezekkel. Kötelek, bilincsek, karabínerek kerültek elő. Készülődött, kipakolt, jött-ment. Csak a szeme sarkából lesett erre. Nagyon fáztam. A bőrömre száradt Duna-víz, az agyag egyre jobban viszketett. Mire megszoktam volna, rengeteg szúnyog lett. Teljesen sötét volt már, beesteledett. Végre felém intett. A tűzrakásnál fához kötözött. Kezeim a magasban, csuklómon szoros kötelek. Két kövön állok. Széles terpeszbe rúgta lábaim, mielőtt engedélyt adott a kőre. Még parázslott a leégett tűz. Lábaim terpeszben, efelett. Csak a jószándékának köszönhettem a forró, de még elviselhető köveket.
'Látom, fázol. Egy ideig nem fogsz. Most megyek, pihenek. Holnap reggel majd átvesszük a szabályokat. Addig egy kis ízelítő, hogy legyen min gondolkoznod.'
Suhogós vesszőt vágott. Kóstolgatott, ízlelgetett, végig a testemen. Majd egyre nagyobbakat adott. Sóhajtottam, hogy elnyomjam a kiáltást, kicsordult pár könnycsepp. Egy idő után már csak a mellbimbóimra célzott. Nem tűrtem jól.
'Látom, sokat kell még tanulnod'- hirtelen a lábam közé csapott. Kiosztott még 15-15 suhintást felül, majd párat alul.
'Most elmegyek aludni. Addig itt maradsz. Ha a széltől fellobbanna a tűz - nos,vacsorát nem kapsz. De hozok egy kis vizet. Pár kortyot ihatsz. Így semmire nem lesz gondod.'