Szolgálatban - előkészületek

Már jó ideje vártam a napot, hogy ismét egy domináns hölgy elé járulhassak. Táskámban ott volt minden szükséges és megbeszélt eszköz, a szívem pedig a torkomban dobogott. Megegyeztünk, hogy hogyan kell az Úrnő elé járulnom. Kedélyesen nevetett egyet és azt mondta, hogy „oldjam meg, de így kell előtte állnom, amikor megérkezem”. Még az irodaházból távozóan útba ejtettem a mellékhelységet, ahol farkamra felkerült az erényöv, melynek plomba számát el is küldtem Neki üzenetben. Tudta, innentől kezdve rám van zárva. Fenekembe pedig felkerült a plug, gondoltam egyszerűbb lesz, ha még most felhelyezem. Nadrágom alá pedig fekete combfix került. Sietve távoztam a város másik fele irányába. Metróval megérkeztem az utca elejére, sétáltam és kerestem a házszámot. Már a metrózás alatt és a séta közben is ringott a fenekemben a plug, furcsa, zavaró és mégis jó volt. Egy régi, nagy, többemeletes ház állt előttem. Félénken becsöngettem, melyre az ajtó hangos nyitása válaszolt. Ahogy sétáltam befelé észrevettem, hogy a kerékpároknak van egy kis helyiség rögtön a bejárat mellett. Be is mentem, magamra hajtottam az ajtót. Nadrágomat, ingemet gyorsan a nálam lévő táskába tömtem, melyből egy fodros lakk szobalány ruha került elő. Fekete, hosszú ujjú, elöl a nyaknál egy szép díszes pánt fut körbe rajta. Felkaptam a ruhát, a hátsó zipzárat gyorsan felhúztam, majd a nyakamnál ezt lakattal rögzítettem. Ez innentől már csak akkor kerül le, ha az Úrnő megengedi. A kulcs a nyakamba került egy vékony zsinóron. Előkerestem az alsó szoknyát is, mely a tipikus habos-babos szoknya volt. Gyorsan ezt is felhúztam, beigazítottam a ruha alá. Megigazítottam még egyszer a combfixet. Kényelmesen éreztem magam. Farkamat leszorította az erényövem, seggemben pedig a plug ringott. Cipőmet gyorsan egy magassarkúra cseréltem le. Végül pedig egy parókát kaptam elő, mely fekete tarkóig érő frizurát kölcsönzött nekem. Gyorsan visszakaptam a kabátomat és gyorsan tipegve indultam el a 6. emelet felé. Az eddigi férfias topogás helyett furcsa volt a női cipő magasabb kopogása. Gyors léptekkel haladtam felfelé. A kabát jótékonyan eltakarta ruhámat, amikor az egyik lépcsőfordulóban összefutottam egy ott lakó idősebb úriemberrel. Halkan köszöntem neki, ő is nekem. Talán fel sem tűnt neki, hogy mit is látott. Mire felocsúdtam már a hatodik emeleten jártam. Félve néztem körbe, majd zárcsörgést hallottam jobbról. Megérkeztem.
- Kézcsókom Úrnő.
- Szia, kis szobalányom. Már vártalak. Sokáig tartott felérni.
Kabátomat szétlibbentettem, így immáron ott álltam előtte, ahogy megbeszéltük korábban.
- Nos, akkor megoldottad. Ügyes vagy. De ne feledd, lesz még alkalmad hibázni.
Mielőtt beléptem a nyakamban lógó kulcsot levette rólam és a saját nyakába rakta.
- Ez jobb helyen lesz nálam. Gyere be, még sok a dolgunk.
Én pedig beléptem, az ajtó bezárult mögöttem. És tudtam, hogy igencsak sok dolgom lesz még.