Hazudj! Hazudj még!!! 22.
2015. 02. 01. 14:24 | Megjelent: 873x
Feláll mellőled és a flakont megragadva kifelé indul.
Hallod hogy csobog a víz. Percek múlva tér vissza. Arca már nem fénylik az izzadtságtól, haja rendbe szedve.
Elégedetten bólint, látva hogy nem mozdultál. Melléd ül és teketóriázás nélkül a farkadra fog. Ujjai körbefonják feszesen meredő lényeged és szorítása izmaidat összehúzódásra késztetik. Fogása akár fenyegető is lehetne, de arcán mosoly, tekintete kérdő.
- Jobban vagy? – kérdezi valódi kíváncsisággal. Benned ébred a kisördög és az ostobák bátorsága is egyben.
- Nem úrnőm, nem vagyok jól…- nézel a szemébe bátran és tekintetedben kajánság csillan.
- Szeretném Önt megdugni! – teríted ki a lapjaidat a győzelmet remélve.
Ildikó ujjainak vége felemelkedik és körmei a farkad bőrébe mélyednek, épp csak jelzés szinten. Riadtan aggodalmasan emeled fel a csípőd.
Úrnőd elgondolkodva néz rád majd halkan keményen szólal meg.
- Legyen! Két feltétellel! – néz rád szigorúan.
- Kemény és kegyetlen leszel, ha megérzem a bizonytalankodásod megbüntetlek! – szorít farkadra mégjobban. Szisszenve fogadod az érintését és aggodalmad nő, hiszen erőst kívánod már a kielégülést és most ez az érintés a közelébe sodort.
- Valamint akkor mehetsz el, ha megengedem! Ha előbb törsz ki, nem tudván uralkodni magadon, a büntetést örök életedre megemlegeted! – néz rád kihívón, szemöldök felhúzva.
Meglepődve pillantasz rá. Nem hiszed hogy sikerülhet szót fogadni. A te vágyad egy egyszerű kielégülés lett volna csupán és lám, a szabályok által a kívánság egy magasabb szintre emelkedett.
- Vállalom! – mondod ki az egyszerű szót és hogy elhangzott, te magad is meglepődsz bátorságodon.
- Rendben, a szerződés megköttetett – jelzi neked, hogy valóban komolyan gondolta a szavait.
Elengedi lényeged és kis mosollyal néz rajtad végig.
- Ám nem vagyok „olyan” kegyetlen. Most segítek rajtad, hogy egyenlő esélyekkel indulhassunk – nevet fel halkan.
- Állj négykézlábra! Térdeket terpeszbe! – utasít. Megvárja hogy tedd, majd felsőtested az ágyra nyomja. Feneked meredeken pucsít a beállított pózban. Halkan nyekkensz mikor a szekrényhez lép. Valóban kellékeket szed elő. Egy tálka kerül a csípőd alá az ágyra. Jobb kezére fekete, gumiszerű fekete kesztyűt húz, ami a felkarja feléig ér. Karcsú ujjait fenyegetővé teszi a szín és az anyag. Bal kezéből átlátszó anyagot önt a kesztyűs kezére és szétkenegeti a könyökéig. Aztán hozzád lép. Bal keze nyugtatón a farokcsontod környékén pihen el.
- Lazíts szépen! – kér halkan. Hátsó kapudon egyszerre három ujja tolakszik be és meglepően könnyedén siklik be. Szinte azonnal követi a negyedik is. Megfeszülve elllenkezik a bensőd.
- Lazíts azt kértem! – áll meg a mozgással. Kivár, majd erősebb feszítést érzel és a kellemetlenség hirtelen múlik. Kissé enyhül a feszítés, ám odabent érzed a mozgást, keze kitölt és új szédítő érzés kerít hatalmába.
- Úrnőm..?! – kérdezed halkan és most máris válaszol, a be sem fejezett kérdésre.
- Úgy van benned van az öklöm. A csuklómra szorul a záróizmod. – közli halkan tájékoztatón.
- Csak az érzésekre figyelj! – utasít. Majd mozdul és érzed, még beljebb nyomakszik, bár lassan, érzéssel. Lélegzeted elakad. Alkarja vastagsága újra csak feszíti a gyűrűt, de a lassú ki-, be mozgással ez elviselhetővé lesz. Odabent viszont új kényelmetlen, mégis izgató érzés mit érzel. Fel felnyögsz, ahogy mind belejebb araszol a ki-, be mozgásokkal. S hogy lassan mélyeket sóhajtasz, halkan felnevet.
- Lám lám lassan rabja leszel az érzésnek! – cukkol.
Érzed kifelé húzza a karját. Már épp megkönnyebbülnél hogy megelégelte ajátékot, mikor áramütésszerűen ér el a kéj és fel is kiáltasz. Tested összerándul. Másik keze farkadra fogva masszírozza azt és még sosem éreztél ilyen csodát. Kívül belül masszírozza lényeged. Erősen küzdesz, de tudod nem bírod tovább.
- Engedd csak ki kicsim! – duruzsol halkan és szava a legszebb szó, mit eddig itt hallottál.
Felkiáltva, hörögve élvezel és magod erős sugárban, hosszan spriccel a tálkába. Kielégülésed utolsó cseppjeinél már nincs benned a keze. Észre sem vetted mikor húzta ki. Zihálva remegve tartod magad. Kiveszi alólad a tálkát és a kisszekrényre rakja majd finoman az oldaladra dönt. Úgy érzed jártányi erőd sincs. Lehunyt szemmel pihegsz, míg ő eltűnik a fürdőben. Tusolás hangjait hallod és magad elé képzeled a gyönyörű formás testet.
folyt.köv.
Hozzászólások (0)