Villanások

1. Eljött a perc, amikor végre megpillantotta a férfit. A peronok felől hömpölygő tömegben kirajzolódott az alakja, a képekről már jól ismert arca. Hirtelen melege lett és úgy érezte, lángba borul a teste.

2. A hideg, téli utcán sétáltak egymás mellett. Késő éjjel volt. Néhol a távolban felhangzott egy-egy sietős cipő kopogása, majd szép lassan elhalkult. Szótlanul sétáltak, a vállaik értek össze csupán, mégis biztonságban érezte magát a lány. A következő sarkon befordulva, a férfi elkapta a lány nyakát, egy kapualjba rántotta és lenyomta a nyelvét a torkán. A lány térdei szinte elolvadtak, ahogy a hideg falnak szorítva a férfi szenvedélye perzselte a bőrét.

3. A lány térde sajgott a padló fájdalmas közelségétől. Az egész teste libabőrös volt, minden érzéke ki volt hegyezve, összeszorított fogakkal várta, hogy a pálca újra belemarjon fehér bőrébe. Elképzelte az égővörös csíkokat a fenekén, a feldagadó, hosszú hurkákat, a késleltetett fájdalmat. Elképzelte, ahogy a férfi erős kezével gyengéden cirógatja végig a meggyötört fenekét. Önkéntelenül is felkínálta gömbjeit a következő és következő csapásoknak, a férfi kényének és kedvének. Ajkai közül pedig alig észrevehetően, de mégis egyértelműen kigördült egy csepp vágy.

4. Betegen, védtelenül, gyengén hevert az ágyban. Nőiességének nyomát sem érezte. Fájdalomról hallani sem akart, hiszen minden porcikáját egyszerre érezte lüktetve. A férfi beállított hozzá. A táskát ledobta az ágyra. A táska. Az az átkozott táska. Az az átkozott, bár máskor izgalmas és ígéretes táska. Most olyan fenyegető volt. Csipeszek, bilincsek, gyertyák, és megannyi gyötrő eszköz egész arzenálja. Recsegve nyílik a cipzár. A nő erőtlenül adja meg magát. A férfi ismerős mozdulatokkal pakolja ki a táska tartalmát. A mozdulatok ismerősek, a tárgyak nem. Vitamin, gyümölcslé, borogatás, magazinok, puha zoknik. A férfi a nő mellé feküdt az ágyba és gyengéden simogatta a haját, órákon át.

5. A lány ujjait a bugyijába csúsztatta. Sikamlós nedveibe merülve járatta az ujját a csiklóján fel és le, mialatt a férfi a napjáról mesélt. A hangja is felizgatta őt. Síró kis lihegése lebuktatta a férfi előtt, aki édes kis ribancának nevezte a nőt.


6. A nő kikötözött teste, amennyire a kötelek engedték, ívbe görbült az orgazmustól, mikor a férfi keményen megfeszülve döfte belé lüktető, kemény és forró falloszát. Ujjai a lány húsába martak, fogával a mellébe tépett. Felajzott testek dühöngő, durva, gyötrelmes gyönyöre volt ez.

7. A férfi megrendülten állt a sírgödör mellett. Melléből kipréselődött a levegő. Lába alatt megindult a talaj. Megszédült. Egy apró, erős kar ragadta meg őt. A hóna alá kúszott és rezzenés nélkül tartotta őt, amíg a föld szörnyű dübörgő hangja el nem halkult. A nő szilárdan támasztotta a férfit, egy percre sem mozdul el mellőle. Mindketten érezték, hogy nem létezik olyan erő, mely megingathatná kettőjüket.

8. Aznap éjjel lágyan szerelmeskedtek. A nő a férfi mellkasára borulva élvezte a gyönyört. Azt kívánta, bár örökké tartana ez a pillanat.

9. A férfi új, pompás nyakörvet kapcsolt szerelme nyakára, és büszkeségtől duzzadva sétált be a terembe meztelen kedvesét maga mellett vezetve. Mosolyogva figyelte, ahogy pimasz férfiak fogdossák a nőt, akinek bár lángol az arca, egészen biztos volt benne, hogy vágytól lüktet az ágyéka. Ez az ő szukája.

10. A nő velőtrázóan sikoltott. Soha nem fordult elő vele. Mindig büszke volt arra, hogy hang nélkül tűri a fájdalmat. Eszébe jutott az első pillanat. Ugyanúgy zúgott a füle. A testét most is úgy érezte, mintha lángok mardosnák… orrát megütötte a megégett hús illata. Összeszorított szemekkel remegett fájdalmában. Mikor sikerült újra kinyitnia a szemét, a férfi könnyekig hatódva fürkészte őt. Sohasem gondolta, hogy valaha rátalálhat az igazira, a nőre, aki boldogan rebegi az Igen-t, ha arra kéri, viselje a billogját.