A kurva szerelme Vol.2

Iza mindig a lakásán fogadta a férfit, aki hetente csak pár órát igényelt a lányból. Sosem történt köztük semmi, egy gyenge kísérletet leszámítva, mikor is tánc közben a lány megpróbálta megcsókolni, ám az elhúzódott. Hogy akkor mégis miért fizetett? A társaságáért. Iza nem volt különösképp okos teremtés, tudta magáról, hogy nem az eszéért szeretik. A külsőségek megszállottja lett, de még így sem hagyta el kislányos bája. A férfi mesélt neki az utazásairól, a kalandjairól, a nőügyeiről, amit gyermeki csodálattal hallgatott. Nagy, barna szemeit tágra nyitotta és közelebb hajolva sajtolt ki a férfiből mindent, persze csak annyit, amennyit feltétlenül tudnia kellett. Lábait keresztül vetve a karfán a térdét csapdosva kacagott, cseresznye ajkaiba harapva söpörte a haját az arcából és ráncolt szemöldökkel konstatálta, hogy ismét eltelt az az egy óra.
- Kívánom. - kezdte Iza elcsukló hangon, közben a nyitott ajtóba kapaszkodott.
- Tudom, látom ahogy nézel. - a tekintete meleg volt és bíztató. -De soha nem történhet köztünk ennél több.
- Miért? Talán nem tetszem? - kérdezte lemondóan.
- Te vagy a legbájosabb teremtés, akit valaha láttam, de túl sok lenne az neked. Azért jöttem amiért a többi, de egyszerűen nem tudlak bántani. Nem akarlak.
- Én azt szeretném, amit ön. Legyen az bármi, készen állok rá! -elhamarkodott kijelentés volt, no de nem sejthette mi vár rá.

Következő hétre sikerült meggyőzni a férfit, hogy bármit is fog tenni ő élvezni fogja, vagy ha azt nem is, méltósággal viseli majd. A hotel folyosóján libbent végig az utolsó ajtóig, egy percre elmélázott, ahogy a kártyáját illesztette a helyére. Kellemes fények fogadták és vanília illat. Egy üveg hűtött pezsgőn akadt meg a szeme és egy levélen mellette.

" Kis elszánt Iza!
Fogadok, hogy már kibontottad a pezsgőt és végigjártad a szobát, plusz szétugráltad az ágyat! A jobb oldali alsó szekrényben vannak a ruháid és pár kiegészítő. Pontban 11-kor érkezem, bekötött szemmel várj az ágy szélén ülve."

Hanyagul lepöckölte a levelet és kortyolt párat. A szekrényhez guggolva nem érte meglepetés, harisnyatartót és combfixet halászott ki, mélyebbre nyúlva csipeszeket, és a szemkötőt. Fêl órája maradt. Gondosan kisimította az ágyat, felvette a fehérneműt és pont annyi ideje maradt, hogy felrakja a szemére a maszkot. Hallotta a zárat, jókislány módjára az ágy szélére ült és kihúzta magát.

- Helyes, ahogy kértem.
- Igen, uram! Köszönöm a pe...- egy hatalmas pofonnal fojtotta belé a szót.
- Nem beszélsz, csak ha kérdezlek. Légy jó. - megsimította a vöröslő arcát.

Elé lépett és a megragadta a mellbimbóit. Az ujjai préselték a két apró gombot és Iza fájdalmában felsikkantott, amit újabb pofon követett. A kezeit a férfi kezeire tette és próbálta lefejteni sikertelenül. Ráparancsolt, hogy tegye hátra őket, nehezére esett engedelmeskedni, de az utasító hangnemben kezdett kiteljesedni az izgalma. Nadrág sliccét hallotta és már csattant is az arcába a merev farok. Paskolta a száját, az orrát, végig mindenét vele és Iza mohón utána akart harapni. A makkja lágy volt és selymes, az előnedv íze már ott sejlett a nyelvén. Imponálni szeretett volna a hihetetlen technikájával, mikor azt vette észre, hogy egyre lejjebb és lejjebb nyomja a szájában a faszt. Nem volt itt szó szopásról, csak kemény szopatásról! Ketségbeesetten kapott a férfi combjához, hogy eltolja magát.
- Tedd vissza hátra a kezed, akkor adok egy kis levegőt.
Nem tudott mit tenni, engedelmeskedett, mire kihúzta a szájából. Újra az arcába nyomta a vesszőjét, a golyóit nyalatta, majd visszagördült a szájához. Ismét a torkáig dugta, kettő-három mély lökes erejéig lent is tartotta, majd hagyta pihenni. Iza nyála folyt, a szemeiről pergett le a festék és gondolatban ezerszer megbánta, hogy elindult, de alul bizsergett. Ellenállhatatlan vágyat érzett a férfi iránt, hogy az használja az összes lyukát. Ekkor hanyatt lökte az ágyon és a csipeszeket a bimbóira csiptette, amiket a biztonság kedvéért megpöckölt párszor.
- Fordulj, told ki a segged!
Iza bepucsított amennyire csak tudott, arca az ágyon pihent és a két félgömbjét széthúzva, pityergésre álló hangon felkínálta a segglyukát. Kérlelhetetlenül, kegyetlenül baszta, az önkéntelen nyögések artikulálatlan sírássá erősődtek és fordítva. Egy szót nem szólt, nem könyörgött, csak tette a dolgát, odatartotta a fenekét. Lassan enyhült a fájdalom, a férfi beszélt hozzá könnyedén és azon kapta magát, hogy az ujjai a csiklóján fénysebességgel járnak. Az új helyzet és a farok a seggében kicsikart belőle egy orgazmust, ami csak olaj volt a tűzre. Nem sokáig pihent, ismét a szája kapott szerepet, a kezeit használhatta, amivel egyből a golyókat kezdte masszírozni. Ritmusosan járt a feje, magától próbálta tövig elnyelni a férfi farkát. Ő pedig a csipeszeknél fogva irányította a lány mélységét, tempóját. Egy erős rántással jelezte a közelgő orgazmusát, Iza természetesen a szájába engedte az összes magját és csak nyelte, nyelte, mintha soha ki nem akarná ereszteni a cseresznyeszínű ajkai közül. Mire magához tért, csak a zár kattanását hallotta, a szemkötőt levéve csak a sminkje árulkodott arról, hogy valami is történt.
A tükör előtt levél.

" Ha minden jól sikerült, akkor úgy érzem nem bántad meg. A szobát egy hétre vettem ki, ami azt jelenti, hogy holnap ugyanitt, ugyanekkor újra találkozhatunk."

Iza csak elmosolyodott és elnyúlt az ágyon. Fel sem akart ébredni másnap estig.