Fantázia I.

A repülőgépem végre a levegőbe emelkedett. Három hónapja vártam ezt a pillanatot. Egy BDSM témájú társkereső oldalon találkoztam össze egy velem egykorú, Zsófia nevű lánnyal, aki Londonban élt, ápolónőként dolgozott. Szép lassan ismeretlenül is, de nagyon megkedveltük egymást. Könnyű volt, hiszen hamar rájöttünk, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk. Ami pedig a legfontosabb volt, a vágyaink is hasonlóak voltak, bár ellentétesek: ő domináns volt, én szubmisszív. Lassan elkezdtük azt érezni, hogy tökéletes párt alkotnánk, ezért úgy döntöttünk, felfedjük internet adta viszonylagos anonimitásunkat, hogy még jobban megismerhessük egymást. És ekkor meglepő dolog történt. Kiderült, hogy valójában már régóta ismerjük egymást. Még négy-öt évvel azelőtt osztálytársak voltunk, már akkor is nagyon jól kijöttünk egymással, majdnem szerelem is lett belőle, de az élet messzire sodort minket egymástól. És most újra itt voltunk, egy sokkal izgalmasabb felállásban. Hamar megszületett a terv: kiutazom Angliába, fél évre. Itthon mindenki úgy tudja majd, egy ottani egyetemre mentem ki, de a valóságban nála fogok lakni, a háziszolgája leszek, a nap huszonnégy órájában, a hét minden napján. Rettenetesen izgatónak találtam a gondolatot, titokban mindig is valami ilyen lehetőségre vágytam.
A repülésem iszonyatosan lassan telt, már alig vártam, hogy találkozhassam jövendőbeli úrnőmmel. Amint a repülőgép leszállt, szinte rohantam a csomagjaimért, majd az utasváróba. Hamarosan megpillantottam őt, és amint tekintetem végigszaladt hosszú barna haján, telt keblein, formás lábain, úgy éreztem, a szívem kiugrik a mellkasomból. Fekete kosztümöt viselt, éppen térd fölé érő szoknyával, lábszárközépig magasodó csizmával, ami elegáns, és szigorú megjelenést kölcsönzött neki. Elé léptem, ő pedig szó nélkül kézcsókra nyújtotta kezét. Először meglepődtem ezen a régimódi gesztuson, de alkalomhoz illőnek találtam. Gyengéden megfogtam kézfejét, tisztelettudóan meghajoltam, és csókot leheltem rá. Mikor felegyenesedtem, intett a fejével, hogy kövessem. Amint némán lépdeltem utána, járását figyelve azon tűnődtem, vajon mi vár rám, ha hazaérkezünk. A kijárat előtt taxiba ültünk. Az utazás közel fél óra volt, de ezalatt is végig csöndben maradt, ami szinte megőrjített. Végre megérkeztünk. Háza tipikus kétemeletes londoni sorház volt. Betessékelt az ajtón, és rögtön a nappaliba vezetett. Ekkor szólalt meg először:
‒Üdvözöllek új otthonodban, remélem tetszik. Hamarosan este lesz, úgyhogy rögtön el is kezdjük a munkát. Az én megszólításom mától Zsófia Úrnő, vagy Úrnőm, a többit majd később. Most pedig levetkőzni! ‒ Lassan elkezdtem levenni a ruháimat. Kissé kínosan éreztem magam, de próbáltam túltenni magamat rajta. Fél percen belül ott álltam a szoba közepén, teljesen meztelenül. Ő elém állt, lassan végigmért, majd adott egy jókora pofont.
‒Látom, nem egyértelmű, hogyan kellene viselkedned. Ha parancsra vársz, akkor egy helyben állsz, egyenes háttal, vállszéles terpeszben. Kezeidet hátul összekulcsolod, és csak előrefele nézel, értve?
‒Igen, Úrnőm. ‒ válaszoltam kissé megszeppenve.
‒Helyes. Nem akarom még egyszer ezt a hibát látni tőled. Most pedig várj itt, míg visszajövök. ‒ Ezzel megfordult, és kiment a hátam mögött lévő ajtón. Örökkévalóságnak tűnt, mire visszajött. Talán csak tíz perc lehetett, de nem mertem elfordulni, hogy ránézzek az órára. Mikor visszajött, mögöttem állt meg, hogy ne láthassam. Éreztem, ahogy hátam mögött megbilincseli kezeimet. Ezután átnyúlt a vállaim fölött, kezeiben egy bőr szíjakon lógó vörös gumigolyót tartott. Az ajkaimnak nyomta, én ráharaptam. A fejhám szíjait gondosan eligazgatta, tarkómon összecsatolta a csatot, lezárta egy apró lakattal, majd szorosra húzta a szíjakat. A homlokomon lévő fémgyűrű, az államon, arcaimon, fejtetőmön végigfutó bőrszíjak tapintása ijesztően érzéki volt. Majd elém állt, és fél kézzel erősen megmarkolta a farkam. Másik kezében egy acél péniszlakatot tartott. Egy gyors mozdulattal felhúzta a tartógyűrűt, majd a hajlított csövet is. Ahogy a farkam hozzáért a hideg cső falához, megborzongtam. Erre újból megragadta immár bezárt péniszemet, erősen maga felé húzta, és egy újabb, még nagyobb pofont adott. Erre újból kihúztam magam. A gyűrűt és a csövet lezáró lakat hűvös csattanását hallottam. Ezután újból mögém ment. Hirtelen azt éreztem, hogy valami hideg, nedves tárgyat húz végig az ánuszomon. Próbáltam ellazulni, sejtettem, mi következik. Nem tévedtem, néhány masszírozó mozdulat után éreztem, ahogy a hűvös, gombához hasonló alakú tárgy felcsúszik a végbelembe, ahol addig még semmi sem járt. Hirtelen nagy levegőt vettem, de magam számára is meglepő módon konstatáltam, hogy nem is olyan rossz érzés, sőt, kifejezetten izgató. Mindenesetre örültem, hogy az a valami nem lehetett nagyobb egy gesztenyénél. Úrnőm ekkor újra elém lépett, kezében egy háromujjnyi széles fém nyakörvet tartva, melynek oldalába ez volt gravírozva: "Private property of Lady Sophia". A nyakamra helyezte, és zárjával lezárta ezt is. A nyakörv tökéletesen simult a nyakamra, egy ujjal sem tudtam volna alányúlni. Végül a gallér elülső gyűrűjébe láncot akasztott. Ekkor hátrébb lépett, és megelégedett mosollyal ezt mondta:
‒Nos, megvolnánk. Mától ezek lesznek a ruháid, a lakásban mást ezentúl nem hordasz. Gyere, nézd meg magad. ‒ mondta, és a láncnál fogva a nappali egyik sarkában álló tükör elé vezetett. Végignéztem magamon. Egy magatehetetlen, megalázott embert nézett vissza rám. És mégis, éreztem, hogy legbelül erre vágytam, és hogy őrülten szeretem a nőt, aki ezt tette velem. Letérdeltem, és amennyire a szájpecek engedte, megcsókoltam Úrnőm lábát.
‒Jól van ‒ szólt ‒ látom, tetszik amit láttál. Mára ennyi, megyünk lefeküdni. ‒ ezzel rántott egyet a nyakamban lógó láncon. Elindultam utána. A pincébe vezetett. Sötét volt, nem sok mindent láttam. A lépcső alatt egy régi, rossz matrac feküdt, felette a falban fémkarikák. Lefektetett a matracra, a láncom másik végét pedig az egyik karikához rögzítette. A lánc rövid volt, le tudtam tenni a fejemet, de felállni már nem tudtam volna. Mikor már feküdtem, bokáimnál a két lábamat is megbilincselte.
‒Jó éjt, szolgám! Pihenj, holnap sok munkánk lesz… ‒ ezzel felment a lépcsőn, lekapcsolta a villanyt, és becsukta a pinceajtót.
Egy régi matracon fekszem egy pincében, lánccal a nyakamban, mint egy kutya, gondoltam hirtelen. Mint egy kutya. Milyen találó, eszméltem rá. Úrnőm, újdonsült Gazdám megalázott, megütött, megkötött, és én mégis alig várom, hogy újra láthassam, mert rajongásig szeretem Őt. Mint egy kutya...