Hollandiai élményeim (5)

A Dom és a Núbi beszélgettek, majd engem is bemutatott a Domnak, aki megszólalt:
- Te is kezelheted a szolgát, ha akarod.
- Én-e? Mit tegyek? – hebegtem, mert nem voltam ilyenhez szokva még akkor.
- Foghatod a slagot, vagy ott vannak a fenyítő eszközök, még adhatsz neki, megérdemli a köcsög. – bíztatott Núbi engem nevetve.
- Nem, köszönöm, ebből nem kérek. – feleltem s sértődötten elfordultam tőlük.
- „Tacskó” ez még. – mondta szeretettel Núbi felém intve. A Dom és Núbi összenevetett ezen, majd valamiről még beszéltek s a Dom felfelé mutogatott közben az emeletre.
Így elköszöntünk, majd átmenve a söntésen kimentünk az udvarra és onnan fel az emeletre, ahol be-benéztünk az ablakokon. Ugyan láttuk azt a párt is, akikkel jöttünk a villamoson, de Núbi tovább ment s egy másik ablakon benézve, lépett az ajtóhoz és lépett be azon, maga után húzva engem is. Bent már páran ültek a nézőtéren, míg az emelvényen egy srácot láttam talpig bőrbe „kötve” s mellette két „kutyát”. Az egyik tényleg „tacskó” volt, még hozzám képest is, mert alig érhette meg a húszadik életévét. Hirtelenszőke, hosszú, hullámos hajú srác volt, kutyamaszkban, nagy fülekkel. Gyárilag szőrtelen kiadásban. A másik velem egyidős, jó negyvenes lehetett, alacsony, tömzsi, izmos testtel, sok szőrrel a testén. Neki is fel volt kötve a karja a vállához és a könyökein és térdein „állt”.
A Gazdijuk éppen parancsolgatott nekik, s a kutyusok szépen masíroztak, apportíroztak. Most a kölyökkutya valamit elvétett, ezért felállíttatta térdelésbe és a kezében lévő lovaglópálcával alaposan odacsapott a csüngő farkára, hogy a kutyus felnyikkant a fájdalomtól.
A Gazdi elővett egy két végén farok formájú, elég hosszú, merev dildót és az egymásnak háttal állított kutyusokba téve azokat még hátráltatta, míg csak már alig tudta a kezével a dildót fogni, mert arra alig maradt hely. Most parancsra a kutyusok előre-hátra mozogtak négykézlábon és közben szűköltek. A kölyök jobban, a másik kevésbé. Néha serkentőül rájuk is csapott a popójukra a Gazdi. Jó ideig kúrták egymást a kutyák, majd a Gazdi leküldte őket az emelvény mellett lévő fürdőszobába, ahol lemosták, kimosták egymást a slaggal, majd odaállhattak az erős légsugár alá, ahol megszáradtak.
A nézők közben azon nevettek, hogy az idősebbnek nem, vagy csak alig, de a kölyökkutyának már mereven állt a dákója. Ekkor felugrott egy srác és oda szaladt, elé térdelt négykézlábra és mutatta döfködje meg őt. A kutyus a Gazdájára nézett, majd annak bólintására, odalépett elé, aki gumit húzott fel rá, majd a térdeplőhöz ment és alaposan bele merítette a merev dákóját, többször is, de nem ment el benne.
Most egy másik srác ugrott fel, de az az idősebbhez ment, elé, pontosabban alá feküdt s úgy kapta be és szopogatta meg a dákóját, majd hasra feküdve várta ő is a döfködéseket, amit meg is kapott.
A társaság harmadik tagja szintén odament, de már menet közben hányta le magáról a rajta lévőket, így mire odaért, nem maradt rajta semmi. Lefeküdt eléjük a fürdőszoba kövezetére és várt. Végre a Gazdájuk kapcsolt és intett, így a kutyák oda léptek mellé és alaposan megöntözték aranysugarukkal. Nem csak a testére, de máshova is jutott abból. Núbi látta, hogy elfordulok, ezt nem akartam látni. Megértette. Mivel más jelentkező nem volt, a Gazdi a kutyákkal távozott a teremből.
Mi is mentünk, de a házból még nem mentünk ki, hanem a söntésbe tértünk be, falatozni és egy pofa sört inni. Ott kéredzkedett mellénk egy másik, jó szál növésű, vékony srác, szintén bőrbe csomagolva és lobogó, hirtelenszőke sörénnyel, ami a vállára hullott. Ismerhette egymást Núbival, mert beszédbe elegyedtek, de hamarosan németre váltva, hogy én is értsem. A srác csevegett sok mindenről, majd hozott még egy rundó sört. Akkor javasolta, mikor azt is megittuk, hogy ad pénzt nekem, ha elmegyek vele éjszakára. Nagyon felháborodtam ezen, de Núbi leintett s csak ennyit mondott:
- Bár keleti a srác, de itt is dolgozik, nincs rád szorulva. Másrészt meg ahhoz messze laksz az alvóhajódon, hogy odáig elvidd és reggel visszahozd, mert 8-ra kell mennie munkába. Viszont ha pénzért nem is, de másképpen lehetne valamit tenni. Várj! – szólt és valamit súgott nekem, mire kis gondolkozás után bólintottam beleegyezően.
- Akkor, rendben. Dobd be a pénzt, végy ki egy szobát itt egy órára. Oda felmentek, megteszitek, majd visszahozod ide a srácot és én hazakísérem. Áll az alku?
- Igen, rendben, áll. – válaszolta a svéd srác örömmel.
- Még valamit. Nincs nyom, nincs kúrás, és a szájába sem élvezhetsz, de meg sem szopathatod, mélytorkosan! Megértve? – sorolta Núbi a tabuimat.
- Így is megfelel. Gyere! – szólt a svéd felállva, majd mikor én is álltam már, megállított: - Várj! Mivel itt maradunk a házban, gyere szolgaként! Rendben? – nézett rám merőn. Én tétován bólintottam s sajna nem néztem Núbira előtte. A svéd megörült ezt hallva és már parancsolta is: - Mindent le magadról, tedd oda le a padra!
- Hogy s mit?- kérdeztem megrökönyödve, de Núbi megszólalt:
- Beleegyeztél, hogy szolga leszel. Tedd, amit parancsolt!
- Igen, Uram! – szóltam halkan s bánatosan, miközben tettem, amire utasítottak. Mikor már semmi sem volt rajtam a svéd egy kis bőr tangát varázsolt elő a hátizsákjából és mutatta, vegyem fel. Azon elől is alig volt bőr, de hátul a popóim teljesen ki voltak, szabadon. Közben a srác nyakörvet tett fel, eléggé széleset, hozzá kapcsolta a pórázt és húzott ki maga után a söntésből.
Többen odanéztek, de nem volt nagy csodálkozás, ez megszokott lehetett itt. Núbi is jött velünk, hozta a cuccaimat. Fent a recepción egy srác pattant fel a pult mögül, adta a kulcsot, míg Núbi betelepedett egy fotelbe. Mi felmentünk és a szobába belépve a svéd megtaszított, hogy elbotlottam a saját lábamba és hasra estem. Már rajtam is volt, jól odaszorított a szőnyeghez, majd felnyalábolt és az ágyra dobott. Valahonnan elővarázsolt egy fém bilincset is, azzal összebilincselte a kezemet magam előtt, de úgy, hogy egy kislánccal a farkamhoz és golyóimhoz is hozzáfogta egy pillanat alatt. Ekkor felrántott az ágyról, ahova maga ült le, majd lenyomott maga elé térdelésbe és vette is elő a farkát. Szép, vastag kolbász került elő a nadrágjából és tolta a számba, hogy szopjam. Nem bízta rám a ritmust, fogta a fejemet és azzal irányított. Egyszer megpróbálta a torkomra is lenyomni, de ellenkezésemre, észre tért, és abbahagyta ezt. Jó ideig szopatta magát, majd felrántva az ágyra hasaltatott és maga kezdte nyalogatni az ánuszomat és környékét, miközben az egyik kezét alám tolta és megragadta, a markába fogta az éxeremet. Meg kell hagyni, nagyon élvezetesen nyalakodott, a nyelvével be is hatolt az ánuszomba, majd alám feküdve alaposan megszopogatott és addig erősítette az ütemet, míg felkiáltva elmentem benne, a szájában. Utána hasra fordított és alaposan letisztogatott mindenhol, mindent leszedve rólam.
Ott feküdtem előtte kiterítve, mert a kezeimet nem tudtam elvenni a farkamtól, még oda volt fogatva. Ekkor mellém térdelt és egy kis korbáccsal végigkenegetett a szabad testfelületemen, mindenhol. Csípett, vörösödött, de ügyes volt, mert hamar elmúlt a hatása.
Ekkor hozott a bárszekrényből valamit, amit kinyitott és óvatosan a hasamra, mellemre öntötte a tartalmát, majd onnan felszürcsölte. Sör volt. Próbált még egyszer megszopogatni. Felállt ugyan, de elmenni már nem tudtam. Ekkor magát szopatta meg újra és el is ment a mellkasomra.
Letussoltunk és visszamentünk a recepcióhoz. Én ugyan szégyenlettem, hogy vörös volt még a farkam az előzőektől, de a svéd nevetett ezen, meg Núbi is, mikor meglátott. A srác is kilesett a pult mögül, de nem túl feltűnően.
Kint elbúcsúztunk a svédtől és villamossal visszamentünk a szállásomra, ahol éjjel Núbi is ott aludt velem.
Másnap elbúcsúztunk egymástól, mert ott már nem, sokkal később egyszer Budapesten találkoztunk újra.
(vége)