Airbus XVII.

A szex a legcsodálatosabb játék a világon. A BDSM még ezen belül is az egzotikus gyönyörök kertje – ám ebben a kertben mérges és szúrós virágok is teremnek. Ráadásul némelyik – akárcsak a mérges gombáknál – a megtévesztésig hasonlít az ártalmatlan ikertestvérére.
A péniszt elszorítani a tövénél kiváló módszer arra, hogy egy hölgy a végletekig fokozza, elnyújtsa férfi partnere gyönyörét – ez a szép, de teljesen ártalmatlan virág. Az orgazmust megelőző pillanatban alkalmazva a férfi egy „majdnemorgazmust” él át, de továbbra is harcra kész – és gyönyörre éhes – marad.
Ennek az édes virágnak a mérgező ikertestvére az, ha a hölgy elkésik vele. Ha az orgazmus utáni pillanatban teszik, az még annál is rosszabb, mint amikor egy épp tüsszentő embernek erősen befogják az orrát-száját.
A „robbanás” megtörténik ugyan, de „zárt térben” következik be – és a hatása is ennek megfelelő. A „páciens” úgy érzi, mindene szanaszét szakad odabent. A gyönyör fátyla szétfoszlik és csak a fájdalom marad utána.

Ez történt most Peterrel. Vanda az utolsó utáni pillanatban elszorította tövénél a szerszámot, Peter pedig úgy rángatózott a kezében, mint a csali kukac a horgon. Arca egy pillanatra eltorzult a kíntól és a szájából egy haldokló bölény halálhörgéséhez hasonló hang tört elő.
Az imént még délcegen vigyázzban álló teste összegörnyedt és hosszú óráknak tűnő másodpercekbe tellett, amíg végül is összeszedte magát.

Vanda láthatóan megszeppent. Ennyi és ilyen hatást biztosan nem várt volna kis csínyétől – mert biztos vagyok benne, hogy csak annak szánta – így most megszeppenve térdre esett és Boleyn Anna késői utódjaként megtörten várta, hogy lesújtson rá a hóhér bárdja.

Magam is teljesen tanácstalanul álltam – tátott szájjal, kezemben az immáron teljességgel feleslegessé vált korbáccsal – és úgy éreztem, az események menthetetlenül kicsúsztak a kezemből. Ilyen fordulat nem szerepelt az általam elképzelt forgatókönyvben. Peter fájdalomtól és dühtől eltorzult arcára pillantva azon töprengtem magamban, ha most tehetné, vajon karóba húzná-e vagy inkább elevenen nyúzná meg kedvesemet. Aztán gyors pillantással körül néztem a szobában és megkönnyebbülve állapítottam meg, hogy a puszta kezén túl Peternek nem áll rendelkezésére olyan eszköz, amellyel komolyabb kárt tehetne Vandában.

Nekem úgy tűnt, ez a pillanat végleg belefagyott az idők tengerébe és bennünket majd csak évszázadok múltán talál meg valami elszánt felfedező, aki alighanem erotikus szoborcsoportnak nézi majd megkövült maradványainkat.
A helyzetet Vanda oldotta meg, méghozzá teljesen ösztönösen. Kedvesem észre vette, hogy Peter férfiasságán a hamvaiba holt gyönyör utolsó emlékeként egy kisebb csepp jelent meg. Úgy, ahogy volt, térdelő helyzetben ösztönösen megtette azt a pár lépést, ami Petertől elválasztotta és nyelvével, ajkaival tisztogatni kezdte az immáron petyhüdten lógó férfi szerszámot.

Az eddig felhalmozódott, szinte kézzel foghatóvá sűrűsödött feszültség hangos hahotában robban ki belőlünk. Először Peter, majd én, végül Vanda is nevetni kezdett – bár ő inkább afféle bánatos mosollyal az arcán, mintha nem tudta volna eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen.
Vanda a mi hahotázásunk közben sem hagyta abba egészen a szerszám tisztogatását, így az hamarosan életre kelt tetszhalott állapotából és emelgetni kezdte a fejét.

Peter és én közben kinevettük magunkat. Barátunk élvezkedett még egy kicsit Vanda sürgölődő ajkainak munkálkodásán, aztán belemarkolt kedvesem hajába, felemelte a fejét és oda-vissza két hatalmas pofont kent le neki.

- Mielőtt félreértene, Vanda kedves, ezt nem az előbbi kis mutatványáért kapta, hanem, ura helyett, az engedély nélküli nyalakodásért.
A büntetését az előbbi aljas merényletért odalent, a kínzókamrámban fogja megkapni. Kemény büntetés lesz, arányos a bűnnel, amit elkövetett!