Hollandiai élményeim (3)

A néger srácnál, akit magamban Núbi-nak neveztem el, kót szexeltünk, én elmentem Benne, majd lezuhanyoztunk. Én is Vele tartottam, s a zuhany alatt még megjártattuk a kezeinket egymáson. Visszatérve azt hittem alszunk már, de nem ez történt.
Ott feküdtem hanyatt, teljesen szétterülve az ágyon, s csak félszemmel láttam, hogy egy szekrényajtó mögé lép, ott matat valamit. Mivel félálomban voltam, így ködösen láttam csak, de a ködből egyszerre egy lángnyelvekkel díszített, piros köpeny bukkant elő, de nem volt benne senki! Én nem láttam, viszont meghallottam, hogy ezt parancsolja:
- Maradj veszteg, úgy ahogy vagy!
- Igenis. – feleltem megrökönyödve, de még mindig félálomban. Ekkor éreztem, hogy valami végigvág rajtam. Alig konstatáltam, hogy egy szíjkorbács volt. Felüvöltöttem volna, de addigra már a lángnyelvek rajtam is voltak, beborítottak és valaki befogta a szám.
- Ne üvölts! Mások is laknak itt. – hallottam és éreztem, hogy egy gag kerül a számba.
- Most már üvölthetsz! – hallottam Núbi nevetését a fülemben.
Gyors mozdulatokkal csuklóimra felcsatolt bőr bilincseket, amivel széttárt kezekkel kiláncolt az ágy széleihez, majd lekerülve rólam a bokáimra is bilincseket csatolt és azokat is az ágy lábához szíjazta. Ott feküdtem előtte, teljesen mezítelenül az ágyán, de most már X alakban kifeszítve. Bár nem égett semmilyen fény a szobában, mégis az ablakon besütött holdfényben jól látszódtam én is, meg Ő is. Núbi felemelkedett úgy, hogy jól lássam. Kezét felemelte, abban megvillant a szíjkorbács, ami újra lecsapott a testemre. Felsikoltottam volna, de csak nyöszörgésre telt tőlem. Vonaglani, azonban vonaglottam és rángattam a kikötéseket, hátha szabadulhatok szorult helyzetemből. Még párat csapott rám Núbi, de már kisebbeket. Az utolsó után megszólalt:
- Tudom, hogy idegen vagy, de merről jöttél? Milyen nemzetiségű vagy?
- Magyar vagyok. – feleltem s megismételtem több nyelven is. Núbi szeme felcsillant.
- Mondj egy hosszú szót magyarul! – parancsolta meg.
Nem értettem, ha nem ért magyarul, minek neki a magyar szó, de vállat vontam s kimondtam, amint kivette a gaget:
- Aleborultszivarvégét!
- A le boralt szvar….. – próbálta utánozni Núbi, de nem sikerült. Nevetett, majd ennyit mondott erre: - Nem is nekem kell tudni kiejteni, hanem Neked. Akkor, ha nem bírod már a kínokat, a szenvedést. Megértettél?
- Igen, Sir! – nyögtem ki.
- Mondd el a tabuidat is! – szólított még fel Núbi.
- Mijeimet? Mit mondjak? – értetlenkedtem.
- Azt, hogy mit nem szeretnél, ha tennék Veled. – magyarázta meg.
- Aha, ja azokat. Nem szeretném, ha Te kúrnál meg, ha a számba mennél el, a tűk, vér, más szaftosabb dolgok sem vonzanak, meg a maradó nyomokat is hanyagold, kérlek, Uram! S még valami, ha lehet. Ne pofozz meg sem!
- No kúrás, geci szájba, tű, vér, más-, maradó nyom, valamint pofozás. Értem. – sorolta.
- A pofozás miért nem? - értetlenkedett Núbi.
- Azért mert azt még soha senki sem tehette meg velem. Érted? – magyaráztam meg.
- Nem értem, de nem baj. Elmegy. – felelte. – Kezdjük akkor a tortúrádat! – mondta Núbi és meg beleremegtem a vágyba, hogy egy ilyen csinos, vonzó néger srác fog foglalkozni a testemmel most. Ügyesen visszahelyezte a gaget a számba és már táncolt is a testemen felállva. Végig taposott rajtam, szerencsére nem volt nehéz. Külön gondot fordított arra, hogy a hasamon is többször végig mászkáljon, majd letérdelve megszopogatta a farkamat, s mikor már mereven állt, újra felállt és ráállt, teljes súlyával. Mellé, majd visszalépett, újra és újra.
- Ssssssssssssssssss. – hallatszott tőlem, mire mellém térdelt és megkérdezte:
- Mondtál valamit? Azt a szót?
Szólni nem tudtam, így csak a fejemmel intettem nemet, azt ingattam.
- Aha, rendben, akkor mehetek tovább. – nyugtázta.
Visszalépett a szekrényhez és valamit kivett onnan, majd az ágy mellé helyezte. Nem jól láttam. Elővett pár szál gyertyát is, akkor jöttem rá, hogy gyertyatartó az. Beleállította a gyertyákat, meggyújtva, majd egy idő után szép csíkokat vonalazott a testemre azokból. Arra ügyelt, hogy a farkamra csak ott kerüljön, ahol bőr is volt. (Észrevettem, hogy ezek a gyertyák nem voltak olyan melegek, mint az s/m szaunaiak. Később megmagyarázta miért.)
Elszemlélődött, majd fényképezőgépet hozott s tiltakozásom ellenére lefotózott, így. Igaz, a gatyámat a fejemre dobta előtte. Majd vette a szíjkorbácsot és leverte rólam a sztearin cseppeket. Már nem fájt annyira, mert kevesebb szőröm is maradt az esti tépkedés után.
Ekkor feloldozta a lábaimat és közé térdelve felemelte, átemelte és a kezeim fölött, az ágyvégi rácshoz csatolta azokat. Most másképpen, de ugyanúgy ki voltam tárulkozva előtte. Én azt gondoltam, hogy oda is csöpögtet, de nem azt tette, hanem mögém térdelve alaposan kinyalt. Kicsit vonaglottam, sziszegtem, mert nem volt kíméletes közben, jól betolta a nyelvét, ami érdes volt. Nem kicsit, nagyon.
Ahogy ezzel végzett, megint hozott valamit a szekrényből. Visszaérve láttam megrökönyödve, hogy minden ujján, azaz annak a végein olyan fémből készült, hegyes „körmök” vannak. Most azzal karistolta végig a bőrömet mindenhol, de éreztem csak felszínesen, de eléggé csiklandósan. Ezt sokáig tette, maga is élvezte, ahogy alatta elmozdulok a kíntól és a gyönyörtől.
Most megint felállt, elment s hosszabb idő után tért vissza. Valamit hozott egy tányérkában. Azt letette az ágyra, mellém, majd kivett valamit abból és a farkam mellé tette, a golyóimhoz. Összerezzentem, mert hideget éreztem. Igen, jégkocka volt, ami kezdett olvadni és lefojt a hasamon végig. Kaptam már a mellbimbóimra is jégkockát, de az ánuszomba is. Tetszett, mégis vonaglottam a hidegtől, a kíntól és az élvezettől. Közben Núbi újra fényképezett.
Mikor az összes jégkocka elfogyott, akkor egy kiskanalat vett a kezébe és azzal vett ki valamit a tányérkából. Odacsöpögtette a melleimre, majd kicsit ügyetlenül, mert alig fért hozzá oldalról, lenyalogatta onnan. Ekkor jöttem rá, hogy méz az. Még valamit kivett, valami kéket, félbenyomta és a két felet rátette az újabb odacsepegtetett mézre. Várt s kis idő múlva szedte le, de most nem nyalta, harapta. Kiderült szilva volt.
Megint ment, mást is hozott. Ezt meg alaposan megszopogatta a szájában, majd odaillesztette az ánuszomhoz és óvatosan tolta be egy darabig. Odahajolt és enni, harapdálni kezdte. Ez meg banán volt. A banánt kis sárgarépa követte, majd valami zöld dolog, de nem uborka, hanem cukkini volt az.
Alaposan belakmározott belőlem, rólam Núbi. Végezetül még leoldozta a lábaimat is és rátérdelve a lábaimra, alaposan megszopogatta a közben ellanyhult farkamat s alapos szopogatásban részesítve a golyóimat is külön-külön. A kéjtől nyögdécseltem alatta. Mikor a golyóimmal végzett, újra a farkammal foglalkozott, de erősebb tempóban s végül sikerült újra elspricceltetnie. Nem jött annyi, mint az előbb, de azért tisztességesen.
Hozott valami szivacsot, letörülgette a testem, még törülközővel is, majd megint rám hasalt és most a mellkasomon, hónaljamban nyalakodott, a nyakamat szopogatta, harapdálta, végül még a füleimet is megszopogatta. Igen érdekes érzéseim voltak közben.
- Mára ennyi elég lehetett Neked! – szólt Núbi és leoldozott. – Menjünk aludni, mert hamar itt a reggel! – vélelmezte.
- Igen, Uram, csak még valamit… - kezdtem, s ahogy szabad lettem, átfogtam a nyakát, magam alá gyűrtem s én „csomagoltam össze” Őt. – Kicsit így tartalak, hogy Te is elfáradj!  - mondtam, majd elengedve mellé zuhantam, az álomba.
(folyt. köv.)