Az első

Levelezünk, chatelünk pár hete - egy rövid találkozás (szándékosan rövid, mert vonz, mint a mágnes.)
Irányíthatatlanul vágyom rá.
Ha leír egy mondatot, felizgulok.
Minden gondolatom róla szól.
A lobog bennem a szexualitás és uralkodik rajtam.
Hol volt ez eddig elrejtve bennem?
Honnan tör felszínre?
Ő hozta elő?
Kétségbeesetten várom a találkozást, a megnyugvást.

Délben e-mailben üzen, hogy találkozhatunk nála, ráér délután.
Villámgyors készülődés; ebben egész jó vagyok.
Kocsiba ülök, rohanok hozzá...
Nem tudok nem sietni, nem játszom a megközelíthetetlent.
Nem vagyok jó vad, nem menekülök - már hipnotizálva cselekszem.
A lelkemet már rabul ejtette a kígyó.
Hogy a testemet körbecsavarta-e már, csak idő kérdése.
Már legyőzött - nincs miért tagadnom.
A szeme...mindent lát rajtam, bennem, tudom. Ő is tudja.
Félek, nem tudom, mi vár - csak azt tudom, hogy ellenállhatatlanul vonz.
Ő és a világa.

Félelem és kíváncsiság.
Mindkettő jó vezető.
Bátorság, szabadság.


Belépek az ajtón.
Két tétova lépés után átveszi az irányítást. Leveszi a kabátom.
Alatta melltartó, harisnyatartó, neccharisnya. Szerettem volna meglepni.

Az ajtófélfához lök és testével oda is szorít.
Feltör a vágy bennem, hangos sóhaj tudatja számára is.
Megcsókol, közben egyik keze az ágyékomba markol - nedves vagyok, ujjai belém csúsznak.
Átforgat, valahogy egy asztalra hajolva találom magam.
Másodpercek alatt teljesen ellazít, alig tudok állni a lábamon; szétolvadok az asztallapon.
Visszafordít magával szembe, felkap, az ágyra tesz...
Nem tudom követni, mi, mikor, hogyan történik...
Átadtam magam, azt csinál velem, amit akar.
Nem gondolkodom, ez egy másik dimenzió - csak létezem.
Nincs idő, nincs tér - minden összefolyik, mégis pontosan a MOSTban történik minden.
A szemembe néz. Elveszem a tekintetében. Olyan mélyen merül a szemembe, mintha egyszerre kétfelől hatolna belém.

Játszik a testemmel. Öntudatlanul élvezem.
Már nincs testem. Nincsenek körvonalaim.

Messziről érzem, ahogy a fenekemre csap.
Nem fáj. Csak JÓ.
Az agyam és a testem öntudatlan. Elvesztettem a kontrollt, nincs kapcsolatom magammal.

...és a lelkem... ?
Nos: a lelkem egy békés, nyugodt, biztonságos helyen harmóniában, szeretetben úszik.

Végül kezdek visszatérni önmagamba...
Hátulról még a popsimban van, érzem, ahogy monoton ritmusban mozog.
Talán megérzi, hogy visszatértem, mert magához húz, átölel, körbevesz teljesen; és bennem is ő van.

Szeretetben lebegek.