A gyakornok 2.

- Ne félj, nem bántalak. Sőt, élvezni is fogod! - mondta Edit. "Egy fontos dolog, hogy tisztázzuk: az Úrnőd vagyok mostantól fogva, te pedig a csicskám. És mi a csicska dolga?" kérdezte.
- Hogy szolgálja Úrnőjét.
- Jól van, helyes válasz. Azért a szabályokat tisztázzuk. Először is letérdelsz.
Szó nélkül engedelmeskedtem.
- Jól van, látom van eszed. Mostantól fogva a markomban vagy, azt teszed, amit mondok. Nem pofázol, nem ellenkezel, hanem ugrasz, ha csettintek. Ameddig betartod ezeket a szabályokat, megtarthatod állásodat, nem foglak nyilvánosan megszégyeníteni. Amint viszont négy fal közé kerülünk, te térdelsz és szolgálsz. Apropó, akkor is szolgálsz, mikor kint vagyunk, csak ez nem nyilvánvaló mások számára. Értetted?
- Igenis, Úrnőm.
- Jól van, hamar tanulsz, szolga! Akkor ennyit most, és rögtön kezdtheted is a szolgálatot. A mai munkát itt befejezted. Kérem a kocsikulcsodat, megyünk hozzám, van ott egy kis tennivalód.
Átadtam a kocsikulcsomat, ő egy gúnyos mosollyal kikapcsolta a gépemet, és az ajtó felé intett. Szó nélkül sétáltunk ki az épületből, az autómhoz.
- Ez a trágya! Nem vagy méltó hozzám! Örülhetsz, hogy szolgának elfogadlak! Na ülj be! És beült a bal első ülésre, én pedig a jobb elsőre. Kiderült, szeret vezetni, ahogy mondta, szeretni, ha a kezében vagy az irányítás. Megálltunk egy kertvárosi társasház előtt, ahol lakott, és felkísértem. Szerencsére nem találkoztunk senkivel. Ahogy beléptünk, csettintett, és a földre mutatott. Megértettem az utasítást, és letérdeltem.
- Rendben, csókold meg a cipőmet! - és kecsesen előrenyújtotta jobb lábát. Engedelmeskedtem.
- A cipőmet sem vagy méltő megcsókolni! Lássuk, lábtörlőnek jó vagy-e? Feküdj a földre! Parancsolta. Lehasaltam, ő pedig belém törölte cipője talpát, először a jobbat, véighúzva ingemen a sarkot is, majd a balt.
- A maradék koszt pedig lenyalod! Mondta kedvesen, mintha egy egészen hétköznapi kijelentést tett volna, pl. hogy szép napunk van ma. Kérdőn néztem rá, ő pedig kérdőn nézett vissza rám. Nem mozdultam.
- Rendben van, nem kell megtenned. Viszont valamit szeretnék kérni. Van ott a fal mellett egy pálca, hozd ide nekem légy szíves! Nem mondhatod, hogy nem vagyok kedves!
- Nagyon kedves vagy, Edit Úrnő! - és megkerestem, majd odavittem neki a pálcát.
- Jó csicska. Akkor most told le a nadrágod, elkezdődik a nevelésed. És feküdj keresztbe azon a széken! És egy székre mutatott. "Ja és még valami, fogd be a szád, légy szíves, nem akarom a szomszédokat zavarni ilyen aprósággal, mint a te jajgatásod!
- Igenis, Úrnőm! Letoltam a nadrágom, és ráfeküdtem a székre. Éreztem, ahogy mögém lép, és megsimogatja a fenekemet. Majd rácsapott a kezével, majd még egyet. Majd egy kicsit hátralépett, és a pálcával. A pálca nagyon csípett. Még egyet ütött. Felszisszentem.
- Nahát, kedvesem, fáj? Kérdezte ez a kedves lány, szinte nevetve. "Szeretem látni a fájdalmadat! Még egyet ütött. És még egyet. Majd még egyet és még egyet.
- Edit Úrnő, könyörgöm kegyelmezzen! Gúnyos kacaj volt a válasz. És kaptam még egyet a fenekemre, majd még egyet.
- Edit Úrnő, könyörgöm, kegyelmezzen! - mondtam még egyszer. Egy kis szünet következett.
- Lássuk, hogy halad a nevelésed, kapsz egy esélyt. Ha jól elvégzed a feladatot, kicsit kevesebb büntetést kapsz, mint eredetileg gondoltam. Szóval, kelj fel, szolga, légy szíves, hadd üljek le a székre! És térdelj elém.
Természetesen feltápászkodtam, és a szék elé térdeltem. Edit kényelmesen leült, és jobb lábát átvetette a balon.
- Akkor bizonyítsd be, hogy nem kell tovább fenekeljelek, és hogy legalább lábtörlőnek megfelelsz nálam! Megértettem a célzást. Szó nélkül négykézlábra ereszkedtem, és nyalni kezdtem Edit magassarkú cipőjének a talpát. Edit telefonja megcsördült. Kivette retüküljéből. "Igen, szia! Nem, dehogy zavarsz!" Edit elhúzta lábát, és a balt vetette át a jobbon, és finomat rámutatott. "Persze, találozznk ma este!" Én eközben átkúsztam a másik oldalra, és bal cipője talpát kezdtem el nyalni. "Nem, érted tudok menni, egy barátom köcsönadta az autóját!" Hallottam Edit hangját. "Jó, akkor ma este pasizunk! Puszi!" - fejezte be a beszélgetést.
- Szóval hallottad a ma este programot. Te pedig megkapod második feladatodat: míg én bulizom, te szépen kitakarítod a lakásomat! Rendben?
- Nem is tudom, Edit Úrnő.
- Rendben, akkor ismét feküdj keresztbe a széken!
- Bocsánat, Edit Úrnő, mégiscsak úgy lesz, ahogyan akarja.
- Ezen még finomítunk. Most azonban vetkőzz le! Levetkőztem. Edit megparancsolta, hogy csomagoljam össze és tegyem egy táskába az összes ruhámat. A cipőmet is.
- Ezt magammal fogom vinni, az összes iratoddal és a pénztárcáddal és a telefonoddal együtt, és nem hagyok kulcsot a lakáshoz. Az ablakon keresztül mesztelenül megszökhetsz, ha gondolod, de azt ajánlom, inkább végezd rendesen a dolgodat. Fogadd el, hogy a tulajdonom vagy, azt teszed, amit mondok neked. Egy erényövet kapsz, hogy ne élvezhesd a helyzetet, de ha rendben kitakarítottál, mielőtt hazaküldelek, esetleg megengedem, hogy kiverd valamelyik cipőmre. Ez nem ígéret, majd meglátom, milyen kedvem lesz. Én most elmegyek bulizni, a te autóddal. Te pedig közben kitakarítod a lakásomat, kezded a felmosással, porszívózól, rendet raksz. A konyhában elmosogatsz, a szemetet nem tudod levinni, azt majd később. A fürdőszoba nincs nagyon jó állapotban, ott is lesz dolgod, majd meglátom, mennyire vagy használható. Nem tudom, mikor jövök haza, azonban, ha mindennel végeztél, akkor a sarokban térdelve vársz. Értetted?
- Értettem, Edit Úrnő.