Cikkek idő szerint
2024. 12. (10)
2024. 11. (72)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

That's the way the cookie crumbles II

Törölt felhasználó
2015. 01. 10. 16:03 | Megjelent: 916x
Egy ideje már együtt voltatok, és sokat tudtatok egymásról, mertétek közel engedni a másikat. Bár ez még nem hosszú éveket jelent, de sok időt töltöttetek együtt, mint négy fal között, mind pedig a világban, és mindkettő során elég mély érzelmek gyűltek össze. Bejártatok pár helyet, mert szerettetek együtt utazni, és közös élmények hatására néha mindketten már bele bele láttatok egymás gondolatiba. Napok óta nem láttátok egymást, éppen így hozta a sors, hogy a munkák miatt nem volt rá lehetőség, de este úgy terveztétek, hogy együtt alszotok a lány lakásán, hogy ő idejében beérjen a munkába másnap. Egyik utolsóként léptél ki az irodádból sietve a másikhoz, amikor az ajtóban pont befele jött egy ügyfél. A nő mindig csinosan öltözött, látszott, hogy tudatában van a vonzerejének, amit magabiztossága csak tovább növelt. Ügyesen úgy lépett el mellettem, hogy összeértek a kezek, de már udvariasan csuknám is be mögötte az ajtót, amikor visszakérdez:

-Elnézést, ugye nem tévedek, hogy ön segített utoljára egyenesbe hozni, amikor problémánk támadt a cég felvásárlásával kapcsolatban.
-Igen, üdvözlöm, jól emlékszik, örülök, hogy segíthettem – És már csuktam is volna be az ajtót, még mielőtt még valamit keresne, de a nő gyorsabb volt, a keze már ajtót támasztotta. Most tegyek úgy, mintha nem vettem volna észre, egy kicsit több erő, és ajtó már csukva lenne, de mégse lehetem meg, elég fontos kuncsaft – Igen? – Kérdezed, és próbálok jó arcot vágni hozzá, de egyértelmű, hogy csak fél siker, a másik is látja, hogy már szabadulnál.
-Egy olyan problémánk akadt, hogy holnap jönnek a külföldi anyacégtől, és most derült ki, hogy pár információ még hiányzik.
-Már mindent összeszedtünk önöknek, és pár napja két terjedelmes dossziéba rendezve futárral elküldtük a címükre, más nálunk sincsen már.
-Ohh igen, pont arra lenne szükségem, és mindenütt kerestük, de nem találjuk.
-Biztosan meg kellett, hogy érkezzen, még a visszaigazolást is megkaptuk a futártól.
-Igen-igen teljesen igaza van, nagyon restellem, de egy kollégámnak hirtelen külföldre kellett mennie és véletlenül nála maradtak az akták a lakásán bezárva és nincs másik kulcs. Nekünk pedig élet-halál kérdés, hogy holnap minden rendben menjen.

Vesztett egy helyzet, de még reménykedtem benne, hogy valamelyik irodista itt van a kezébe nyomom, hogy másolja le, és már vége is.

Rendben, megpróbálok segíteni, de nincs sok időm, mondtam és közben, a nő rám mosolygott, de úgy téve, mintha nem tudná, hogy hova lépjen, megint szinte nekem ment. Gyors léptekkel indultam vissza az irodába, tudtam, hogy hol van a keresett akta, a második szerkény legfelső polcán középen. Közben azért regisztráltam a nő kopogását, amint követ. Nem volt benne semmi sietség. Az akta másodpereken belül a kezemben, de oda nem adhattam, mert ez volt mindenből az eredeti hiteles példány. Tényleg bíztam benne, hogy már csak pár pillanat és indulhatok.

- Leszaladok, beadom lemásoltatni, és a recepción át tudja venni – és már indultam is, a nő pedig utánam, ugyanazokkal a kimért léptekkel. Hátrapillantottam, valahol bosszantott egy kicsit, hogy neki olyan ráérős. Inkább vonult mint járt, de megkapóan adta elő az biztos. A másoló környékén már senki nem volt, nem is csoda, általában csak ötig vannak. Na innen nem menekülök, egyhamar gyorsan elővettem a telefonom, hogy írjak egy rövid sms-t. Közben beért a nő, persze, hogy nem várt meg a recepción.

-Kinek ír? Kérdezi, csillogással a szemében.
-Nem üzleti ügy, ütöm el ennyivel a kérdést.
-Aha, tehát a barátnőjének - már leplezetlenül mosolyogva.
-Igen neki, egy tünemény - mondom én, közben már bontom is szét az iratokat.
-Tudok segíteni? kérdi
-Ami azt illeti, jól kiismerem magam itt, szerintem gyorsabb, ha egyedül csinálom. Amennyiben a recepción megvárna az jó lenne. Talál önkiszolgáló büfét, ha bármit megkívánna, csak szolgálja ki magát.
- Bármit? Ez gáláns ajánlat, majd megnézem. mosolyog, de végre elindul kifele.

Tényleg magas labda volt, ha promiszkuita lennék biztos nem hagynám ki, gondoltam magamban, de most tényleg jó lenne végezni, és végre a barátnőmnél együtt lenni. Gyerekként nyári munkában sokat fénymásoltam, kifejezetten hatékonyan ment. Hallom, hogy a nő már megint erre tart, pár pillanat után megint mellettem áll, de már nincs rajta a blézere.
-Ha melege van, nyissa nyugodtan ki az ablakot vetem oda - de azért nem tudom nem észrevenni, hogy csinos az alkata.
-Nem köszönöm, csak leöntöttem magam, de csak víz, nemsokára megszárad.
-Rendben, már nincs olyan sok hátra, nemsokára végzünk.
-Na, engedje meg, hogy segítsek, látom, hogy már nagyon menne. El. Örülhet a barátnője.
-Ez kölcsönös – mondom én, közben látom, hogy a nő már a nadrágomat fixírozza.
-Akkor én kiveszem a bugyiból, és széttárom, hogy könnyebb dolga legyen.
-Hogy mit?! - kérdezek vissza
-Kiveszem a bugyiból a dokumentumot, tudja a genotherm tasakból, kihajtom, hogy jobban haladjon a másolással. – Nevet hangosan. Kiélvezi a szituáció minden pillanatát.

Nagy játékos, igazi szuka, biztos remekül eljátszanánk, de nem ismer engem, és azt sem tudhatja, hogy nagyon kerek az életem. Persze eszembe jut, hogy a fénymásoló meg a mellette tárolt hosszú vonalzót most tudnám úgy használni, hogy ne felejtse el egy darabig. De végre végeztem, és már nyújtom is át a kész példányokat. Pár gyors udvariassági formula és végre már tényleg kint vagyok. Még egy fél óra az út, ha minden jól megy gondoltam, de végül majdnem dupla annyi lett. Volt kulcsom, így nem kellett csengetnem, de bent már sötétség fogadott. Egy bizonyos illat terjengett a lakásban, de mivel saját örömödre is szoktad használni ennek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Sejtettem, hogy nehéz napod volt, és másnap is korán kell kelned, így nem csodálkoztam rajta nagyon, gondoltam alszol már. Mást terveztem estére, kicsit bosszankodtam is, de szeretem a közelséged, így annak is örültem, hogy reggel lesz egy kis időnk egymásra. Elsettenkedek a mosdóba, hogy fel ne ébresszelek. Az ülőkét felhajtva éppen könnyítek magamon, amikor halkan, de egyértelműen egy bizonyos neszre leszek figyelmes. A bőrnek van ilyen hangja, amikor felveszed, ami neked is nagyon tetszik és te is nekem benne. A hangtól annyira megkeményedett, hogy alig tudtam pisilni. Amilyen gyorsan csak tudtam végeztem, gyorsan megtisztítottam magam. Robbanó erővel és nagy nevetéssel nyitom az ajtót, te pedig ott fekszel csábítóan, mosolyogva…

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa