Legmélyebb vágyaim

Amikor azt hangsúlyoztad, domináns vagy, felállt a szőr a hátamon: számomra ez a szó csupán olyan férfiak szinonimája, akik szeretik szexuálisan kihasználni a nőket, lehetőleg oly módon, hogy a nő elég „sub” (magyarán hülye) legyen ahhoz, hogy ezt ne tegye szóvá, hanem tűrje szép csendesen.
Rebesgettél valamit a gondoskodásról is, amit szintén nem tudtam hogyan értsek. A gondoskodás legmagasabb foka az én értelmezésemben az, mikor egy férfi az IDEJÉT és a FIGYELMÉT adja a nőnek, meg amije esetleg még szerencsés esetben van (kreativitás, fantázia, meg mondjuk, egy nem túl kicsi, merevedési problémáktól mentes fasz…:P). De ilyen férfi csak egy vámpíros filmben szerepel, az is csak azért, mert szerintem nagyon ráér, és van még pár száz éve hátra. De aztán, az elmúlt pár hónap érdekes fordulatot vett: te tényleg gondoskodtál. Megjegyezted például, amit mondtam, (elég volt egyszer is), amit egy idő után nem tudtam csupán az intelligenciádnak betudni: rájöttem, hogy tényleg érdekellek. Az első pár napban elmondtam Neked a nőiességgel kapcsolatos ambivalens viszonyom: azóta csupa olyan dologban segítettél, amit azelőtt soha nem csináltam. Rájöttél, hogy rágom a körmeim, ezért mióta ismerlek, műkörmöt hordok; (mindig te választod ki a színt és a mintát), továbbá szoknyát, harisnyát és magas sarkút: eddig ezeket a ruhákat is csak másokon láttam. Elképesztő érzés, ahogy megszabadultam a súlyfeleslegemtől és újra megnéznek a férfiak: már nem gyűlölöm őket érte és nem mindig akarom kiszúrni a szemüket sem. Elviselem, de dolgozunk azon, hogy ez még ennél is jobb legyen.
Szóval, az egész nap a kettőnké, és ez már önmagában ünnep. Ruhákat vásárolsz nekem, ami komolyabb mintha vernél, mert büszkeségem legnagyobb téglája volt, amíg meg nem ismertelek, hogy nekem férfi soha semmit nem vett, amit ne viszonoztam volna (sőt, egy-egy sötétebb időszakomban én tartottam el a másik nem kevésbé jeles képviselőit). A ruhának, amiket választasz, közük nincs hozzám, de nem zavar: méltó jelmezek ahhoz az estéhez, ami megállapodásunk első etapját képezi. 10 hónapra kötöttünk szerződést, eddig állok rendelkezésedre (nem bírom elviselni a határozatlan időtartamban rejlő bizonytalanságokat), és te leporoltad azokat a 20 éves korom környékén keletkező őrült, be nem teljesült vágyaimat, amiket pár pohár pezsgő elfogyasztása után szedtél ki belőlem. Mi lenne, ha minden hónapban megvalósítanánk egyet? – kérdezted kajánul, nekem pedig teljesen egyértelműnek tűnt – akkor. Most viszont elképesztően hihetetlen, hogy este 6 férfi fog számomra teljesen ismeretlen módon birtokba venni. Az álom, amit 100 éve ott az index fórumon meg is írtam, valami olyasmi volt, hogy álljon körbe minél több férfi, és egy moderátor segítségével felváltva kínozzanak.
A terv megvalósításának első részét 10 napja közölted velem: mától nincs orgazmus. Az orgazmus kontroll nem az én világom, az a subok baromsága, felejtsd el, közöltem azonnal, de kb. fél óra logikus érveléssel belevittél a játékba. Ennek eredményeképpen ma olyan hiányom van, hogy az éppen lila színű műkörmeimmel legszívesebben barázdákat vésnék a bőrömbe (bár inkább a tiédbe). Felmegyünk a szállodába, ahol lekötözöl és magadévá teszel: vigyázva, hogyan nem élvezek el, miközben te többször is orgazmushoz jutsz. Hörgök a kíntól, ezért beültetsz egy majdnem hideg vizes kádba, aztán kezdődik az öltözködés. Fekete harisnya, harisnyatartó, elképesztően szoros fűző, amit nagy örömmel adsz rám. A paróka platinaszőke és félhosszú, kurvás, és alkalomhoz illő. Sokáig sminkelek, húzom az időt, mikor indulni kell.
Szóval, a férfiakat természetesen a pixien szedtük össze: egészen pontosan, én hirdettem meg magam, de a „jelentkezést” Nálad kellett leadni. Fogalmam sincs, hogy kik lettek a befutók, de egész komolyan aggódom azon, hogy a „rajongóim”, akik ugyan nem sokan vannak, de néhányan rákattantak az adatlapomra és a fotóimra, és látom, hogy szinte naponta megnézik a lapom, szóval hogy a rajongóim köztük vannak. Ugyanis, nem véletlenül maradtak eddig rajongói státuszban, hiszen többnyire jóval idősebbek nálam, bár talán az az óriási farkú srác is bejutott az alakulatba, aki szintén rendszeresen nézeget (és nyilván ezt a beírást is el fogja olvasni – ez most egy kitekintés! sic.)…
Azt sem tudom, ki mivel fog megkínozni, a szabályok rendkívül egyszerűek voltak: akik a legtöbb pénzt ajánlották (és különböző kínzásokat részesítettek előnyben), azok lettek a befutók. Ott állok a tükör előtt, bámulom a valószerűtlenül szabályos (és most szépnek látott) arcomat, nem is kövér, arányos testemet, és azt gondolom, ha profi postinak nem is, de olyan alkalminak talán megfelelhetek. A swinger klub pest mellett van, egy elit kisváros domboldalán egy méregdrága villa három szintjén. A különszoba elképesztően giccses – van BDSM stúdió is, de te nem azt választottad. Fogalmam sincs, mennyit fizettél a madamnak, hogy beengedjen hat egyedülálló férfit (mégis, abszurd módon, biztonságban érzem magam, mert tudom, hogy Melletted nem lehet baj) mellénk. Még senki sincs ott, nyilván későbbre rendelted őket. Nem engeded meg, hogy be legyen kötve a szemem, végig kell őket néznem, bármilyenek is legyenek. Az üvegtál az éjjeliszekrényen, amibe a pénzt dobják majd – most először tudatosodik bennem a helyzet realitása és szürrealitása, amit csak fokoz a szoba elképesztően giccses kinézete. Bordó selyemtapéta, és egy hatalmas, talán viktoriánus stílusú, faragott oszlopos, legalább két méter széles ággyal, amit rózsaszín szatén ágynemű borít. Egy pohár pezsgőt kapok, lefekszem az ágyra, csak a cipőt vehetem le, egyelőre minden ruha marad. Csöng a telefonod, kimész, egyedül hagysz, én kétségbeesetten próbálok bátorságot meríteni egyre fogyatkozó italomból. Pár perc múlva már nem egyedül térsz vissza. Nem bírom levenni a szemem a férfiakról, ők meg rólam: mohón habzsolnak a tekintetükkel. Jézusom, az a nagyon perverz idősebb férfi is köztük van, akitől ösztönösen tartok – bár ekkor eszembe jut, mit is értek „nagyon perverz” alatt, és néhányak meglepetésére elkezdek vihogni. (Ez egyébként is rossz szokásom számomra kezelhetetlen helyzetekben.)
15 perc jut minden férfira, közben 5-10 perces szünetekkel, és a végén „fél óra” szabad foglalkozás, valami hasonló a terv. A férfiak az urnához járulnak, és elképesztően sok pénzt dobálnak bele. Már ezért rühellem őket egytől-egyig. Aztán kettő a fejemnél rátérdel az ágyra, és Te kezedbe veszed az irányítást. Mivel rajtam kívül senki sem tűnik meglepettnek, rájövök, hogy a férfiak mind tisztában vannak egy rendkívül részletes koreográfiának a részleteivel, így amikor azt mondod, álljak négykézláb, fejem oldalt az ágyra, a két férfi a fejemnél leszorítja a karjaim és a vállaim. Az egyik középkorú, jóképű, szőke, izmos – egyébként is választanám kategória…:) A másik barna hajú és szemű, szintén jóképű harmincas, de nekem unalmas. Ezt onnan tudom, hogy vele találkoztam egyetlen alkalommal egy régi életemben, de az újban már nem szántam neki szerepet: kicsinyes bosszúnak tartom, hogy ennek ellenére befizetett rám. Te az ágy elejénél állsz, és hagyod, hogy a harmadik, az „öregperverz” (túl zavarodott vagyok bonyolultabb jellemzést adni neki) egy ollóval levágja rólam a szoknyát és a tangát. Néhányan táskákat hoztak, ezt eddig észre sem vettem, most is csak a szőke lába között sandítva látom, hogy az „öregperverz” korbácsot és pálcát vesz elő. Na neeee. Korbács és pálca? Ez meg a te bosszúd valami el nem követett bűnömért, hogy beválogattad a kínzások közé, mikor tudod, hogy ki nem állhatom a pálcázást – egész egyszerűen untat. Bár így, hogy ketten a karom fogták le, másik kettő a lábam húzza szét egyelőre nem tűnik unalmasnak a helyzet. Az öregperverz felmászik az ágyra, felém magasodik, és tiszta erőből lecsap. Felüvöltök,mire a szőke nagydarab a jobb vállamnál befogja a számat, az öregperverz pedig teljesen beindul a hangomtól, és teljes erőből csattogtatja a korbácsot. Érzem a levegőben, érzek mindent, Veled együtt hét férfi kipárolgását, és legfőképp az enyémet: a 10 napja nem élvezett puncimét, amiből máris csöpög, igen, jézusom, csöpög a nedvesség még a pálcázás hatására is, amire átváltott a kisöreg. A fenekemen a nyomok nyilván 8 napon túl gyógyulnak, de te hagytad, nem moderáltál, a csíkok mélyen szántottak, és nyilván néhány helyen a vér is kiserkedt. Feltápászkodnak az ágyról, gratulálnak az öregnek, néhány kéz megsimítja a nyomokat, de egyelőre mindenki megőrzi a jól fésült kínzó látszatát. Hanyatt fordulhatok, és pihenhetek egy kicsit. Ekkor veszem szemügyre a másik hármat, és újabb pixies ismerőst fedezek fel: a nagyfarkút – ruhában is felismerem, már a gondolatra is görcsbe rándul a medencém. Van egy köpcös, kopaszodó, és egy másik, erőteljes állkapoccsal és rendezetlen arcvonásokkal – valami nincs rendben vele, gondolnám, ha az utcán szembejönne velem.
A köpcös következik, gondolom abból, hogy átrendeződnek a viszonyok, ő nyitja ki a táskáját, és nem hiszek a szememnek, mikor meglátom, mi van benne: elektromos ketyerék, csipeszek, a végükön drótokkal…hitetlenkedve nézek a szemedbe, nem értem, tudod hogy rettegek tőle, de nem látok mást a tekintetedben, mint kérlelhetetlen bizonyosságot, hogy ez jó lesz így. Már le is telt a pihenőidőm, miközben hanyatt fekve maradok, és négy férfi lefogja szétfeszített végtagjaim, a köpcös ráteszi a mellbimbóimra a farkas csipeszeket, amik már önmagukban is meglehetősen fájdalmasak. Aztán jönnek a szeméremajkaim, és már tekeri is, érzem a csípéseket, egyre jobban, vonaglok, izzadok, aztán könyörgök, illetve könyörögnék ha nem fognák be újra a számat. Amikor azt hiszem, vége, beken zselével egy nagyobb és egy kisebb dildót, belenyomja a hüvelyembe és a végbelembe, majd újra kezdi. Ez az a pont, amikor kezdem legalább kissé lefárasztani az engem lefogó férfiakat (nem hiába, másfél éve minden nap sportolok), gyakorlatilag úgy küzdök az áram ellen, mintha villamosszékben ülnék. De te mégsem moderálsz, legalábbis nem úgy, ahogy én szeretném, csillogó szemmel nézed a hörgésem, ami szinte egyáltalán nem hallatszik ki a számat elfedő tenyér alól. A következő szünet még rövidebbnek tűnik, bár ekkor már kapok néhány korty vizet is.
Az erőteljes állkapcsú pasi jön, és már meg sem lepődöm, mikor gyertyák kerülnek elő – ismét egy dolog, amit nem szeretek. Persze ilyenkor nyilván viccesnek tűnök, egy mazochista, aki egyáltalán nem szereti a BDSM ezen klasszikus (szerintem végtelenül unalmas) eszközeit, azt hiszem ez egy újabb fricska tőled. Először hason fekszem, ez nem olyan vészes, ahogy csorog a hátamon, majd a fenekemen a forró viasz, csak amikor a félgömbök közé céloz, akkor próbálok szabadulni. Aztán hanyatt fordítanak, és a maradék percek kínkeservesen hosszúnak tűnnek. Másik gyertyát vett elő, ennek talán magasabb az égésfoka, nem tudom, de elképesztően fáj ahogy a mellbimbómra csöpögteti, aztán végig a hasamon, és rá a szeméremdombomra. Feszítsétek szét a lábát, kéri, és én már ismét üvöltök, ahogy kezek sokasága teszi védtelenné a csiklómat, amire úgy érzem, folyékony tűz folyik – úgy érzem, az agyamban is tűz lobog, és egy pillanatig nincs semmi, csak valami önkívületi lebegés.
Ott állsz az arcomnál, csak egy pillanatra érzem, végigsimítasz rajtam, és azt hiszem, úgy döntesz, a következő pihenőt kicsit kitolod. Kedélyesen beszélgetsz a többiekkel, néhányan isznak pár korty bort, közben várod, hogy a zihálásom csituljon, ami újabb 10 perc elteltével meg is történik.
A szőke következik, de ő semmi mást nem vesz fel, csak egy gumikesztyűt, és síkosítót. Úgy látom, amit szeretek, a végére tartogattad, mert a póz, a kényelmes hanyatt fekvés, behajlított lábakkal, azt sejteti, hogy tágítani fog. Te is szoktál tágítani, de még nem jutottunk el odáig, hogy az egész öklöd belém tudd nyomni. Előny, vagy hátrány, nem tudom, de azt hiszem meglehetősen szűk puncival rendelkezem. Nézem a férfit, ahogy a lábaim közé térdel, és szakavatott mozdulatokkal belém nyomja két, három, majd négy ujját. Ez már feszít, legszívesebben a csiklómhoz nyúlnék, hogy enyhítsek a fájdalmon, de akkor azonnal élveznék, és utána még jobban fájna. A kezeimet lefogó férfiak, a barna, aki még nem került sorra, és a perverzöreg, aki a szőke helyét vette át, elkezdik szopogatni a mellbimbóim. Mivel 10 napja nem élveztem, eufórikus állapotba kerülök, és érzem, hogy egyre lazább és befogadóbb vagyok. Egy másik férfi körkörösen simogatja a hasam, hogy egyre lazább legyek, és mindössze 15 perc, és szemmel láthatóan szakavatott férfi kell ahhoz, hogy megtörténjen az, amire még soha nem volt példa. Ökle, bár mozdulatlanul a hüvelyemben – én ordítok, de ezúttal senki sem fogja be a számat, üvöltök, hogy simogassák a csiklóm, mert a nélkül nem tudok elélvezni – nem teszik meg ezt a szívességet. Lassan jön ki a férfi, bár már jócskán lejárt az ideje, folyamatosan, folyamatosan és öntudatlanul könyörgök az orgazmusért, de még nincs vége. A barna következik, akit én könnyelműen unalmasnak tituláltam, ő is gumikesztyűt húz, és már a pihenőidőmben megtisztítja a terepet, vagyis a melleim és a puncim a viaszdarabkáktól, és lefertőtleníti a testem. Maradok hanyatt, amikor újra lefognak, és előkerülnek a tűk. Ezt nagyon szeretem, de már túl fáradt vagyok, remegek és izzadok, csendben tűröm, hogy az első tűk bekerüljenek a mellbimbóm udvarába, majd keresztben a mellbimbóimba is. Akkor kezdek el tiltakozni, mikor a szeméremajkaimba szúrja, Egymás után, először a nagyajkakba, képtelen vagyok számolni, de legalább tízet, majd jönnek a kicsik, amikhez nem lehetek elég fáradt, hogy ne üvöltsek. Majd, mintha megállt volna az idő, és mozdulatlanná dermedt volna minden, mindenki megáll, a barna is. A két férfi, aki a lábaimat húzza szét, most másik kezével a szeméremajkaimat is rögzíti – ekkor megértem mi fog történni, és elborzadok: nem, ezt soha, a csiklómat nem szúrhatod át, te rohadék! Ekkor odajössz hozzám egész közel, felmászol az ágyra, a fejem felé térdelsz, két térded közé fogva a fejem, mindkét kezeddel betapasztva a szám. Közel hajolsz hozzám, bámulod a rémülettől tágra nyílt szemeim, mikor engedélyt adsz a szúrásra. Mérhetetlenül fáj, csorognak a könnyeim, de hamar túl vagyok rajta. Megkönnyebbülök, hogy ezt az egy tűt azonnal ki is húzzák, a többit csak utána, szép lassan. Imádom, amikor csorog a vérem a kihúzott tű nyomán, úgy tűnik, mások is szeretik, mert nyelvek kóstolják. Én nem törődök vele, „pihenek” az utolsó megmérettetés előtt, és csak nézlek, nézlek megigézetten, és ha ismersz, ki kell olvasnod a szemeimből a ki nem mondott kérdést: milyen falakat rombolsz még le bennem? Marad egyáltalán valami?
Mikor a nagyfarkú, a legutolsó sorra kerül, már tudom, hogy nem. Elvégre, az, hogy óvszert húz a farkára, és kínzásként definiáljuk, csak egyféleképpen jöhet szóba. Soha senki nem hatolt még be az ánuszomba, és nekem eddig teljes volt az életem e nélkül is. Egyszerűen, nem vágyom rá. Nem, ez ennél bonyolultabb: NEM AKAROM. Vagyis, még bonyolultabb: gyerekkori komplexusok, székrekedés, kórház, beöntések, fájdalom, sírás, jaj, nem akarok belegondolni. Egész egyszerűen, ezt nem! Te maradsz a fejemnél, mert úgy tűnik, én is maradok hanyatt, csak a lábaim húzzák fel egészen a vállamig. A nagyfarkú máris zselézi a végbelem, és egy, majd két ujjával tágítja. Jó belehörögni a tenyeredbe, és sírok, most már zokogok megállíthatatlanul. Nem akarom elhinni, hogy ez tényleg meg fog történni, hogy velem, és most, érzem, hogy ott várakozik a bejáratnál a srác kőkemény farka, és ekkor engedélyt adsz valakinek, hogy hozzáérjen a csiklómhoz.
Gyorsan köröz, miközben az eddigi legelviselhetetlenebb fájdalom robban bennem, szétszakadtam ott belül, ez egészen biztos, azt hiszem, átjutott az izomgyűrűn, most már valaki a hüvelyemet is ujjazza, mások a melleim markolják, tépik, te még mindig az arcomnál, én pedig még mindig csak sírok, zokogok, kijön belőlem minden ami valaha is fájt, és a fájdalom valami mérhetetlen, hömpölygő extázissá árad, és én csak üvöltök és élvezek és üvöltök és élvezek…
A következő fél óra is hasonlóképpen alakul, a szabad foglalkozást minden férfi kihasználja, van aki többször is, bár mindenki óvszert húz, de szabadon használják az összes nyílásom, persze ezek után mindenki a meggyötört fenekemre utazik. Hasra fektetnek, úgy hágják meg, miközben egy másik férfin kell lovagolnom: minden összeolvad, a sminkem szanaszét a párnán, az alattam lévő férfi mellkasán, már tényleg nem vagyok beszámítható, semmiért nem ellenkezek, a legengedelmesebb nő lettem a földön, minden elképzelhető pózba hajlítanak, közben dicsérnek, hörögnek, élveznek, használnak.
Majd hirtelen vége van mindennek, csönd van, ott állok a zuhany alatt, Veled, támogatsz, különben elesnék. Aztán csak a kabátom adod vissza rám, és az öledben viszel a kocsidhoz, milyen jó hogy lefogytam, örülök neki most is egy kicsit, bár teljesen irreális most ez az érzés. Már a szállodában vagyunk, szorosan átölelsz, meztelenül vagyok a takaró alatt, mikor újra erőm lesz halkan sírdogálni. Elvettél mindent, az összes tabum, egyetlen este alatt, de semmi haragot nem érzek, csak valami óriási, végtelen megkönnyebbülést.