Huszonegy nap

„2014.11.17.
Úgy döntöttem, naplót fogok vezetni. Nem ő kért meg rá, egyszerűen csak azt gondoltam, hátha így könnyebb lesz. Tegnap kezdtem el. Nem szabad elélveznem, amíg engedélyt nem kapok rá, ennyi a játék vagy a szabály. Nem is tudom, minek nevezzem. Nem igazán tudom, mi vár rám, de hogy őszinte legyek, tetszik a dolog. Bevallom, most is mosolygok, ha rágondolok. Lássuk!

Bevallom őszintén, hogy bár alapesetben nem okoz problémát, ha két-három napig nem élvezek el, mivel most tiltva van, egész nap ez járt a fejemben, és állandóan arra gondolok, hogy szívesen kielégíteném magam. Az a helyzet, hogy két-három nap kielégületlenség után viszont kissé hisztis kezdek lenni, de most inkább csak a kíváncsiság és a tilalom az, ami miatt kívánom. Rossz kislánynak érzem magam, hogy olyanokon fantáziálok, amit most nem szabad. Mosolygok.

2014.11.19.
Bevallom, most már azért elég kívánós vagyok. A mai nap nem telt túl pörgősen, és amikor nincsenek lekötve a gondolataim, akkor hajlamosak elkóborolni. Jól esne egy kiadós szeretkezés, akkor nem csak visszamosolyognék.

2014.11.20.
Ma felhívott a munkahelyemen. Tíz perccel dél előtt. Suttogni és búgni kezdett a fülemben, és kérte, hogy vonuljak el a munkahelyemen az öltözőbe. Kérte, hogy dörzsöljem a puncim a szék karfájához, és simogassam a hasam, morzsolgassam a mellbimbóm. Nagyon begerjedtem. Azt hittem ez lesz a befejezése a játékunknak – nyilvános helyen, az ő hangjával a vonal végén. El is feledkeztem a játékról. Szinte már elélveztem, amikor egyszerűen kinyomott. Eszembe jutott, hogy nem kaptam engedélyt. Becsuktam a szemem, nyeltem egyet, és mosolyra húzódott a szám. Aztán ezzel a mosollyal és lüktető puncival visszamentem dolgozni.

2014.11.22.
Hat napja tart. Egyre könnyebben és gyakrabban izgulok fel. Most már nagyon kívánom az orgazmust. A buszon, a közértben, otthon a mosott ruhák teregetése közben azon kapom magam, hogy fantáziálok, és be vagyok gerjedve. Ma hazafelé annyira elkalandoztam, hogy rossz kapun akartam bemenni. Mikor hazaértem, ledobtam a cuccom, és megsimította a lábam között. Érezni akartam az érintést. Kívántam. De nem mentem ennél tovább. Holnap találkozunk. Jó lenne, ha megkapnám a jutalmam.

2014.11.23.
Délután nála voltam. Leszopatott. Olyan hevesen és csúnyán, amitől mindig felizgulok. Hosszadalmasan. Máskor akkor tesz velem ilyet, amikor azt akarja, hogy gátlástalanul nedves legyek. Most is az lettem. Hátratetette a kezem, belemarkolt a hajamba, rángatta a fejem. Lökte, forgatta a csípőjét, behatolt a torkomig. A combja közé szorította a fejem, a falnak támasztotta és úgy lüktetett a számban. Leszopatott, és én elsírtam magam. Nem azért, mert a saját kielégülésével foglalkozott, az enyémmel pedig nem, hanem mert tudom, hogy tudja, hogy ez engem irgalmatlanul felizgat, hogy ettől nekem nehezebb. Kívántam őt, hogy megérinthettem, hogy érezhettem a számban, magamban. De csak ondót kaptam a számba és sírást. Gonosz volt velem. Egyedül éreztem magam. Egyedül maradtam a szenvedésemben, kiszolgáltatva a világnak. Nem éreztem a biztonságos szeretetét.

2014.11.25.
Gyakoriak lettek az erotikus álmaim. Reggelente sokszor át van ázva alattam a lepedő. Ma reggel meg is simogattam magam, máskor masszírozni is kezdtem a csiklóm. Ma reggel hideg vízben kellett zuhanyoznom, hogy el tudjak indulni munkába. Vele kelek, és vele fekszem. Egész nap ő jár az eszemben. Az arca, a hangja, a keze, a farka, az illata. A mosolya. Hogy mit csinálhat éppen akkor, vagy mit csinálna velem, ha kettesben lennénk.

2014.11.26.
Ma napközben kaptam tőle három sms-t, fél óra alatt. Az egyikben azt írta, hogy hiányzik a farkának a puncim nedve. A munka szokott segíteni elterelni a figyelmem, de teljesen összezavart. Egész nap zaklatott voltam és konfúz.

2014.11.27.
Tegnap megdugott. Áthívott magához este, és megdugott. És úgy dugott meg, hogy nem élvezhettem el. Nem volt tekintettel rá, hogy nekem tartanom kellett magam. Úgy döngetett rajtam végig, ahogy imádom. Megkérdezte előtte, hogy fel vagyok-e készülve. Nem, basszus, hogy lennék felkészülve? Ha azt kérdezte volna, hogy kész vagyok-e, arra legalább tudtam volna őszintén igent mondani. A nyakába vette a lábam, aztán hátulról. Fojtogatott, leszorította a kezem, meg hátracsavartra. Az arcomat a párnába nyomta. Bennem volt, és én nem élvezhettem el. Ennél kegyetlenebb dolgot azt hiszem soha életemben nem kellett még átélnem. Belém engedte a meleg spermáját, leszállt rólam, én pedig elsírtam magam.

2014.11.28.
Este fantáziáltam. Megérintettem magamat. Igen, maszturbálni akartam. El is kezdtem. Úgy éreztem, nem fogom tudni abbahagyni. Szükségem lett volna rá. A vigyázó szigorára, ami eltántorít. Elindult bennem az orgazmus, zsibbadni kezdett a hüvelyem. Szükségem lenne a biztatására. Fel akarom adni. Annyira akarom, annyira el szeretnék élvezni. Nem tudok másra gondolni. Egyetlen percet sem bírok tovább orgazmus nélkül. Annyira jóleső az érintés. Mintha először élném át. Zakatol a fejemben, hogy igen, ezt akarom. Sikítoztam az élvezettől, a testem pedig egyszerűen elutasítja a gondolatot, hogy leálljak. Még többet akar. És le kellett állítanom magam. Fogalmam sincs, hogy voltam rá képes. Egyszerűen nem bírom tovább. Ha belegondolok, hogy még mennyi lehet hátra. Elmegyek futni.

2014.11.30.
Amikor elkezdtük, nem tudtam, hogy a játéknak része lesz, hogy a felgyülemlő frusztrációt rendszeresen próbára fogja tenni. Megvárta, amíg az első pár napban felgyűlik bennem a vágy, és azóta rendszeresen nemcsak felizgat, de elvisz az orgazmus határáig, és ott is tart. Szándékosan megnehezíti. Enélkül talán bírnám is, de az orgazmus határán nem tudom, hogy hogyan képes a tudatom erősebb lenni a kielégületlenségnél. Egyetlen pillanatnyi gyengeség, amire annyira vágyom - arra a pillanatnyi gyengeségre - annyi elég lenne, hogy visszafordíthatatlanul végighömpölyögjön rajtam a kielégülés. Ökölbe szorított kezemben vibrálva váltogatja egymást a gyengeség és engedelmesség akarata. Hátulról ujjazott meg. A földre könyököltetett, és elkezdte bennem táncoltatni az ujjait. Csepegtek belőlem a nedveim, végigfolyt a combomon. Aztán abbahagyta. Simogatni kezdte a fenekem, ami máskor felizgat, de a hüvelyem izgatása után most lecsillapított. Felemelte a fejem a földről, és megcsókolta a nyakam. Mikor végre kezdtem megnyugodni, újra előrehajtotta a felsőtestem, és kezdte előröl. Volt, amikor csak az erős izgatásig jutott, de volt, amikor odáig ment el, ahol egyetlen érintésre volt az orgazmus. De nem egyetlen érintést kellett ebben az állapotban elviselnem, hanem a hüvelyemben sajnálat nélkül ficánkoló ujjakat. Úgy kellett kapaszkodnom az engedelmességért, mint a szikla peremén az életemért. Aztán azt mondta, vegyem fel a tangámat, a ruhámat, és hazaküldött. Hazafelé kedvetlenül és reménytelenül bámultam a lift tetejét. Istenem, mennyi van még hátra?

2014.12.01.
Ma azt mondta, még öt nap van. Ez erőt adott, mert láttam a végét, nem tűnt olyan reménytelennek és soha véget nem érőnek. Innentől nem az életben maradásért küzdöttem, hanem az ötödik nap végéért.

2014.12.02.
Éjjel arra keltem, hogy sírok. Sírtam, de nem is igazán tudom, hogy miért. Kimentem a fürdőbe, megmostam az arcom, és megnéztem magam a tükörben. Már szinte fájt a kielégületlenség. De sokkal nehezebb volt szembesülni azzal a mocsokkal, hogy egy ekkora romlott ribanc vagyok. Hogy ennyire képtelen vagyok ellentmondani a kísértésnek, és ennyire kikészít, hogy nem adhatom oda magam a mocskos testi kielégülésnek.

2014.12.03.
Este megint nála voltam, hogy kedvére kínozhasson. Engedelmes testem és tudatommal megzabolázott elszabadult libidóm még képes lenne elviseltetni velem ezt a megvonást, de ő nem elégszik meg ezzel. Azt akarja, hogy elviselhetetlen gyötrődésben álljam ki a nekem kiszabott időt. Azt mondja, minél nagyobb a szenvedésem, annál nagyobb az önfeláldozásom értéke. És hogy ne adjam olcsó pénzért a behódolásom. Tegyem elviselhetetlenné a saját szenvedésem, és pótolhatatlan kincs leszek. Eszerint tettem meg a kívánságait. Ma arra kért, hogy maszturbáljak előtte. Háromszor csináltatta meg velem. El kellett mennem addig a pontig, amikor már elélveznék, ha nem lenne megtiltva, és utána le kellett tennem a tenyerem magam mellé az ágyra. Nyilván nem tudta ellenőrizni, hogy valóban elmegyek-e addig, de megtettem. Úgy akartam szenvedni, ahogy ő kívánta. Patakokban áztattam el a lepedőt magam alatt. Úgy maszturbáltam, mintha egy élmény dús felgerjedés után életem legnagyobb orgazmusa várna rám. A szemébe vicsorogva cuppogott az ujjam a vaginámban, fájdalmasnak tűnő hevességgel masszíroztam a csiklóm. Leszopogattam az ujjaimról a nedveimet, gyűrtem a mellemet, dörzsöltem a mellbimbóm, fojtogattam magam. Megfájdult a csuklóm, úgy ujjaztam magam, és hörögve az ágyra csaptam a tenyerem, amikor bizseregni kezdett az átszakadni készülő kéj. Utasított, amikor azt látta, hogy ideje újrakezdenem, és én mindhármat végigcsináltam neki ugyanezzel a vehemenciával.
Teljesítettem, amit akart. Tudtam, hogy szeret, és nem büntetne meg vagy hagyna el, ha nem úgy csinálnám, ahogy ő akarja. De amikor a szemébe néztem, mégis úgy érzem, ha nem teljesítem neki, soha többé nem akar majd kielégíteni. Úgy éreztem, ha megtagadom, amit kér, ha nem teszem meg bármilyen kínok árán, akkor magamnak ártok vele a legjobban. Vagy talán úgy is mondhatnám, hogy inkább ártok magamnak, mint hogy ne éljem át, milyen érzés végigjátszani az ő játékát. Ha az ő engedélye nélkül élveznék el, a bűntudat nem is hagyná igazán élvezni. Pár percig jó lenne, testileg önkívületben lennék az érzéstől, de utána utálnám magam és rosszul érezném magam miatta. Így viszont büszke leszek rá, hogy kibírtam.

2014.12.04.
Kicsúszik a kezem közül az irányítás. Azon kaptam magam, hogy hazafelé a buszon fantáziálok. Annyira átnedvesedtem, hogy be kellett mennem a gyorsétterem vécéjébe levennem a tangámat és megtörölnöm magamat vele, mert attól féltem, hogy a combomon fog végigfolyni. Bedobtam az átázott fehérneműt a táskámba, és izzó szégyenérzettel hazasiettem.

2014.12.05.
Már csak egy nap, és nagyon feszült vagyok. Irigylem a körülöttem kielégült mosollyal sétálgató lányokat. Hisztis vagyok és türelmetlen. Rettenetesen fel vagyok izgulva. Csak azon tud járni a fantáziám, hogyan tudnék kielégülni, és milyen érzés lenne. Folyamatosan az önkielégítésre, a szeretkezésre gondolok, arra, hogy kinyalja a puncim. Szükségem van erre a naplóra. Ki kell írnom magamból. Már nem az élvezetre van szükségem, a kellemesre, a jóra. Elvonási tüneteim vannak. Úgy érzem, megbolondulok. Érezni akarom azt a zsibbadást a puncimban, az ájulást a fejemben, könyörögni akarok, hízelegni, ígérgetni, megalázkodni, azt akarom, hogy megsajnáljon, mert már kurvára megérdemlem, ..bassza meg, megint sírok.

2014.12.06.
Hajnalban keltem, az izgalomtól nem tudtam aludni. Délután egyre várt, én pedig kicsattantam az örömtől. Lélekben készültem a mai szép délutánra. Vidáman és lelkesen csináltam az otthoni teendőimet, de egy falatot sem bírtam enni. Pontban egyre hozzá siettem, és a önfeledten a nyakába ugrottam, mint egy kiskutya, aki régen látott gazdájának örül. Magamhoz szorítottam, csókoltam, és önkéntelenül vetkőzni kezdtem. Ő viszont megtorpant, eltolt magától, letett, és a szemembe nézett. Megijedtem. Az elutasító tekintetétől remegni kezdett a lábam. Azt mondta, választhatok. Ha akarom, most kielégít, és megkapom azt, amire vágyom. Vagy minden eddiginél boldogabbá tehetem őt, és ritka különlegessé tehetem magam. Azt mondta, ha úgy döntök és én is szeretném, még egy napig tarthatom magam. Nem hittem a fülemnek. Elsírtam magam. Keserves zokogásban tört ki belőlem a reménytelenség és a kegyetlensége. Vállaltam.

2014.12.08.
Vasárnap volt tegnap, és csak este találkoztunk. Kibírhatatlanul lassan telt el az a nap. Huszonegy napja nem elégültem ki. Meg sem érintett egy hete. Hogy valamennyire uralkodni tudjak a türelmetlenségemen, magammal kezdtem foglalkozni. Megborotváltam a puncimat, hajat mostam, lereszeltem és kifestettem a körmöm, aprólékos munkával kisminkeltem magam, gondosan kiválasztottam minden ruhadarabomat. Neki akartam szép lenni. Biztató mosollyal fogadott, ami megnyugtatott. A hangja búgó volt és férfiasan illatos. Megcsókolt, és amikor megérintett, egy pillanat alatt nedves lettem.
Levetkőztetett, de a metakommunikációja a levegőbe permetezte, hogy a szenvedésem ma ugyan véget ér, de nem most. De nem érdekelt. Most már bármit képes vagyok elviselni. A tudat, hogy ma végre nem kell kielégítetlenül elaludnom, mindenre képessé tett. Lekötözött, olyan szorosan, hogy mozdulni sem tudtam. Nem kellett izgatnia, hogy nedves legyek, egyből dolgozni kezdett rajtam, amit én egy hangos nyögéssel hagytam jóvá. Egyik kezével finoman simogatott, másik kezével számlálhatatlanul dugta belém az ujjait. Izgatott análisan, izgatta a csiklómat, finoman, hevesen. Fölizzott a testem, és hangosan nyögtem. Nem voltam képes rá, hogy sokáig élvezzem a kellemes izgatást, zakatolt a testem az orgazmus felé. Táncolt rajtam a keze, az orgazmus előtt pedig mindig abbahagyta. Kötelességtudóan elcsendesültem, és csak halk, szapora lihegéssel viseltem, hogy úgy juttasson a csúcsra, ahogy jónak látja. Megsimogatta az arcom, simogatta a hajam. Aztán megint simogatni kezdte a testem. Finoman, épp csak az ujjai hegyével, vagy gondoskodón a tenyerével. És kezdte előröl. Hármat tudtam számolni, amíg elvesztettem az öntudatom. Nem tudom, meddig tarthatott, és hányszor állított meg az orgazmus előtt. Ő azt mondja, alig volt több mint fél óra, de én a harmadik után egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy ha nem rögtön kapom meg, akkor valaha meg fogom, és inkább megsemmisültem volna, mint hogy még egy pillanatig is el kelljen viselnem az orgazmuséhséget. Kínomban már azzal próbálkoztam, hogy leplezem, hogy közel járok, de abban az állapotomban képtelen voltam rá. Nyüszítettem, sírtam, könyörögtem. Rángattam magam a kötözésben. Folyamatosan azt rebegtem, hogy kérlek. Istenem, bármit megengedtem volna neki, bármibe beleegyeztem volna egy orgazmusért. Bármit. A testem önuralom nélkül, folyamatosan remegett.
Nem igazán emlékszem az orgazmusra, amit végül megkaptam. Arra emlékszem, hogy a többedik után folyamatossá vált az orgazmusom. De fogalmam sincs, hogy én mit csináltam, vagy akkor ő mit csinált velem. Azt mondta, hogy hosszú perceken keresztül élveztem. Egy dologra emlékszem, hogy utána végtelenül hálás voltam. Szerettem az ő ügyes kislányának lenni és hogy büszke rám. Magamhoz öleltem a karját, és sírtam. Leírhatatlanul boldog voltam. És valami felfoghatatlanul perverz és mocskos módon arra gondoltam, hogy szeretném előröl kezdeni.„