ZSÁKOS FRODÓ ÉS AZ AMAZONOK

ZSÁKOS FRODÓ ÉS AZ AMAZONOK

( avagy,amiről Tolkien sem tudott )

Az itt olvasható történet fiktív,akárcsak a szereplők és az események.
Minden hasonlóság a valósággal,pusztán csak a véletlen műve.


1.rész



Frodó megtörölte izzadó homlokát és nagyot húzott a kulacsában lötyögő langyos víz-
ből. A nap merőlegesen tűzött gyapjas fejére és a távolban szinte vibrálni látszott
a forró levegő.
Már két napja úton volt Gandalf otthona felé és nagyon elege volt ebből a kirándulás-
ból. Időről időre meglátogatja öreg barátját a vén varázslót. Ilyenkor néhány napot
nála tölt és felidézik a múltban átélt közös kalandokat.
-Le kellene rövidíteni az utat valahogy -gondolta Frodó,bár Gandalf többször is fi-
gyelmeztette korábban hogy ne merjen keresztülvágni az Amazon-hágón.
-Miért hívják így? -kérdezte egyszer Frodó az öreget. -Talán Amazonok élnek arrafe-
lé?
-Ugyan...hova gondolsz? Amazonok nem léteznek.
A hobbit kissé furcsának találta Gandalf tekintetét mikor erről kérdezett,de nem
firtatta tovább a dolgot.
Most itt állt a kanyon bejáratánál és erősen gondolkozott,hogy mitévő legyen.
-Na mi az Zsákos tán félsz? -kérdezte magától -jártál te már vaszélyesebb vidéken is.
Még egy pillanatig hezitált,aztán elszántan belépett a szurdokba és határozott léptek-
kel nekivágott az ismeretlennek.
Kétoldalt függőleges sziklafalak magasodtak fölé,szinte az égig,de legalább a nap
ide nem tudott besütni,úgyhogy kellemesen hűvös volt. Frodónak ettől ténytől némileg
javult a kedélyállapota.
Ahogy egyre mélyebbre hatolt,a falak úgy szűkültek körülötte.Már szinte folytogat-
ták és Frodó eljátszadozott a visszafordulás gondolatával.De ekkor mintegy végszóra,
vagy mint egy elcsépelt,unalmas történetben lenni szokott,meglátta az alagút végét.
Végre kibújhatott a szűk nyíláson és fellélegezhetett.Ezután szentelt csak némi fi-
gyelmet az elébe táruló tájnak. Nem messze tőle ritkás erdőség kezdődőtt és mivel
neki arra kellett továbbhaladnia,hát arra haladt tovább (sic) :-)
Az árnyas ligetben,puha avarszőnyegen lépdelt,a fákról színes papagájok hada röppent
fel közeledtére,mókás nyestkölykök kergetőztek vidáman és Frodó szíve csordultig telt
boldogsággal az énekesmadarak csodálatos koncertje hallatán,ahogy gyermeki boldogság-
gal a lelkében, színpompás pillangókat kergetett.
( ez szép mondat volt...mindjárt sírok )
De az ördög van ma ezzel a természettel!... Mint ahogy korábban szurdok is egyre ko
morabbá vált,az erdő is elkezdett sűrűsödni,sötétedni ahogy egyre mélyebbre hatolt
benne. A kedélyes madárfütty fokozatosan elhalkult és helyette ismeretlen teremtmény-
ek hangjai ingerelték a hobbit dobhártyáját. Innen is onnan is furcsa zajokat hallott
és mintha kíváncsi tekinteteket érzett volna a hátába fúródni.Frodó megborzongott,
a gerince mentén felállt a szőr.
-Visszafordulok,nem érdekel mit mondanak majd a falubeliek -gondolta magában és meg
is fordult...de ekkor kishíján megállt a szíve a rámülettől.
Valaki állt mögötte.
Hogyan?...Hogy tudott az érzékeny hallású hobbit mögé kerülni,ilyen közel?
Frodó ezt nem értette,de nem volt ideje ezen rágódni. Rémületében hátraugrott,de meg-
botlott egy gyökérben és fenékre ült.
Remegő kézzel a kése felé nyúlt,de nem találta csak az üres hüvelyt.
-Ezt keresed? -kérdezte a támadója és meglóbálta a hobbit kését
Frodó most tényleg megijedt. Hogyan és mikor vette el tőle a kést? Nem értette.
-Mit...mit akarsz tőlem? -hebegte félve,de csak most nézte meg alaposabban kivel is
van dolga és alaposan elámult,amikor végzett az elemzéssel.
Az ismeretlen egy nő volt. Nem is akármilyen. Frodó,aki a női nem szakavatott ismerő-
je volt,kellemetlen helyzete ellenére elismerte magában hogy ilyen szépet még nem lá-
tott.
Magas,erős testfelépítése,arányos alkata volt.Karján és lábain feszültek az izmok,
a bőre sima és majdhogynem bronzbarna.Az arca mint egy festmény,szépen metszett,a szá-
ja érzéki,ahogy most egy kissé szétnyílik és enyhén gúnyos mosollyal figyeli a fiú
zavarát.
Frodó megrázta a fejét,becsukta tátva felejtett száját és úgy gondolta,itt az idő,
hogy felvegyen egy kevésbé röhejes pozíciót.Felállt,de ekkor megzörrent a bozót és
három másik nő lépett ki az ösvényre,szorosan körbezárva őt.
Ők is magasak voltak és szépnek mondhatóak.Valami furcsa nyelven kezdtek el beszél-
getni a hobbit feje fölött és neki az az érzete támadt hogy róla folyik a diskurzus.
Szemérmetlenül méregetni kezdték mint egy lovat a vásárban,de egyébként nem szóltak
hozzá.Frodó tudta hogy beszélnek az ő nyelvén,hiszen az első nő eképpen szólt hozzá ko-
rábban.
Itt az ideje hogy észrevétesse magát velük,úgyhogy rántott egyet a nadrágszíján,
megszívta az orrát,kihúzta magát,és mind a 162-centijével odaállt az egyikük elé.
Így majdnem a nő álláig ért.

( Itt egy kicsit meg kellett változtatnom az eredeti Tolkien-féle hobbit leírást,
mert szerinte 60-120 centiméter között mozog egy átlagos hobbit,ami nem igazán
illene bele ebbe a történetbe. Posztomusz is elnézést kérek Tolkien Úrtól )

-Na idefigyelj fehérnép -kezdte volna a szokásos macsós stílusában,ami többnyire ed-
dig bevált a falubeli lányokkal szemben,de ekkor hihetetlen dolog történt.A "fehérnép"
pofon ütötte.
De milyen pofon volt ez kérem. Frodó ehhez foghatót csak egyszer látott,10-évvel
ezelőtt a falvak között évente megrendezett sportvetélkedő keretein belül.Itt több
sportág fiatal tehetségei mérhetik össze erejüket,ügyességüket.A fent említett
ominózus pofon a nehézsúlyú ökölvívó-döntő alatt csattant el.Az ügyeletes porkoláb adta
a perecesfiúnak.
Tehát ott jártunk,hogy Frodó a fantasztikus pofon következményeként,fejjel előre
beszállt a bokrok közé.Kissé elszédült és pihegett a bozótban,de nem sokáig hagyták
mert valaki a bokájánál fogva kirántotta onnan. A pofozkodó leányzó volt az. A nya-
kánál fogva felrántotta a fiút mint valami rongybabát és egész közel nyomta az ar-
cát Frodójéhoz,hogy az érezte a leheletét.
-Na idefigyelj kisember -kezdte a mondandóját valami furcsa de érthető akcentussal.
-Mostantól a miénk vagy.Nincs beleszólásod a saját sorsodba,azt csinálunk veled ami
nekünk tetszik.Egy tárgy vagy,a tárgyak pedig nem beszélnek és nem fordulnak gazdáik
ellen.Megértetted?
Frodó válasz helyett szabadulni akart,hiszen mégsem járja hogy egy alsóbbrendű
fehércseléd felpofozza és a nyakánál fogva rángassa mint valami csirkét.
Le akarta fejteni a szorító ujjakat a torkáról,de kapott egy rúgást térddel a lá-
bai közé.Erre felvonyított és térdre esett ,mivel a nő elengedte a nyakát.
-Nem volt világos amit mondtam,te féreg? Hát jó akkor belédverem az engedelmességet.
Az előtte térdelő fiú két karját izmos combjai közé szorította,mint egy satu.Frodó
érezte hogy nagyon erős a szorítás,sem szabadulni nem tudott,sem talpraállni.
Ezután az Amazon a hajánál fogva hátrafeszítette a hobbit fejét és módszeres ala-
possággal pofozni kezdte.Egyet tenyérrel ,egyet visszakézből,nagyon sokáig.A fiú
már az első pofonnál úgy érezte elájul,de az ütések csak jöttek kegyetlen precizi-
tással.Frodó taknya-nyála-vére egybefolyt,de képtelen volt megszólalni,pedig szíve-
sen könyörgött volna már kegyelemért.
Elájult, de lelocsolták vizzel hogy magához térjen. Érezte amint egy hatalmas erő
talpraállítja és előredönti a felsőtestét hogy kiköphesse a torkára folyó vért.
Zihált és remegett,de nem tudott megszólalni,mikor valaki lerántotta róla nadrágot.
Ezután az aki felpofozta a térdére fektette a fiút. Ő nem akarta elhinni mi fog kö-
vetkezni : tényleg el akarják fenekelni??? Mint valami rossz kölyköt? Ez nem lehet.
De lehet!
Hasalt a térden,egy másik Amazon könnyedén egykézzel összefogta a csuklóit elől,
a harmadik mögé térdelt és a lába kötött benyúlva megfogta a heréit,egyenletes szorí-
tással tartva azokat,így ha Frodó nagyon kapálózott erősödött a szorítás.Tehát pró-
bált nyugton maradni,ami nem volt könnyű mivel aki fenekelte igencsak értette mód-
ját.
Az erős ütések szabályos időközönként csattantak a hátsóján,egyre nagyobbakat.
Frodónak végre megjött a hangja és sírva könyörögni kezdett hogy hagyják abba
-Neee...kérem...nem bírom tovább -nyöszörögte,ami igaz is volt,mert úgy érezte a seg-
ge egyetlen óriási nyers húscafat. De a fájdalomnál talán csak a megaláztatás volt a
nagyobb. Soha nem került még ilyen kiszolgáltatott helyzetbe.
Ekkor végre kínzói megunták a játékot és megvetően a földre lökték. Ott hevert hason,
a megaláztatástól és pofonoktól égő arccal,sajgó fenékkel. Legszívesebben így maradt
volna örökre,acát az avarba fúrva,hogy ne kelljen többé látnia ezt a kegyetlen világot.
Nem tartott azonban sokáig az az idillikus állapot,ugyanis az egyikük odalépett Frodó
fejéhez,és szandálba bújtatott lábát az álla alá dugva,felfelé kényszerítette az arcát.
-Nyisd ki a szemed te szerencsétlen -szólt rá gúnyosan a nő,mert Frodó szorosan össze-
zárta a pilláit. Mivel a hobbit igen tanulékony fajta,így hamar rájött hogy ha meg akar-
ja úszni a következő varést,jobb lesz engedelmeskedni.
Kinyitotta a szemét és felnézet az Amazonra. Ebből a békaperspektívából az egyébként is
magas nő,még hatalmasabbnak tűnt. Szinte az égig ért a fiú szemében és ő ebben a pillanat-
ban megértette hogy elveszett ember.Tudta hogy mind fizikailag,mind mentálisan elrablói ma-
gasan fölötte állnak. Úgy érezte a nő egyetlen könnyed mozdulattal kitekerhetné a nyakát,mint
egy nyúlnak.
Azonban nem ez volt a céljuk vele és ezt ő is tudta,bár talán még a halál is jobb lett volna
mint ez a megalázó helyzet.
-Tehát akkor megértetted amit mondtam az imént? -kérdezte
-I...igen...igen megértettem ,csak ne bántsanak kérem -hadarta Frodó habozás nélkül,mert
tapasztalatból tudta már hogy gyorsan eljár a keze.
-Remek -mondta mosolyogva a nő -Térdelj fel! -parancsolta és a fiú igyekezett engedelmeskedni
,amennyire elgyötört testétől telt.
-A kezeidet! -hangzott az újabb utasítás és elővett egy vékony,de erős bőrszíjat.
Frodó felemelte összeillesztett csuklóit és lehajtott fejjel alázatosan tűrte hogy megkötöz-
zék.
-Na indulás -szólt fogvatartója és talprarántotta,de a fiú egy halk kiáltás kíséretében újra
térdre rogyott,mivel a nadrágja még mindíg le volt tolva és a bokája köré tekeredett.
Erre az egyikük -úgy tűnt,hogy valami főnök féle lehetetett- dühösen mondott valamit a má-
siknak és idegesen tekintgetett a bozótos felé. Egyszerre sietős lett nekik,talán veszélyt
szimatoltak? Lehet hogy jár még valaki a környéken?
Ez villant át Frodó agyán és megérezte hogy itt a lehetőség.Talán egy hangos kiáltással fel-
hívhatná magára az errejárók figyelmét és kiszabadíthatnák.
De úgy tűnt hogy elrablói is erre a következtetésre jutottak,viszont ők gyorsabban reagáltak
a megváltozott szituációhoz és villámgyorsan cselekedtek is.
Egyikük a földre taposta a fiú összekötözött kezeit,abban a pillanatban egy másikuk hátulról
befogta a száját.A harmadik már jött is valami rongydarabbal és akárhogy tiltakozott be-
erőszakolták a szájába és ezt még átkötötték egy vászoncsíkkal,amit a tarkóján csomóztak meg.
Ezután a további herce-hurcát elkerülendő,egyszerűen a vállára kapta Frodót mint egy zsák
krumplit és tempós léptekkel megindultak a sűrű aljnövényzeten keresztül.Mivel a gatyája még
mindíg a bokáján volt,így minduntalan szúrós,tüskés gallyak csapódtak elkínzott fenekéhez.Hi-
ába szeretett volna szólni,kiabálni a szájpecek mögül csak halk nyögdécselés hallatszott.
Ekkor taktikát váltott és megpróbálta levetni magát az Amazon széles válláról.
-Maradj nyugton!!! -sziszegte elrablója és ezzel egyidőben,hátulról a lábai közt benyúlva,ke-
ményen megmarkolta a heréit.Frodó teste megfeszült,mire a szorítás kissé enyhült,de nem szűnt
meg.Így hát szegény próbált nem kapálózni bármennyire is kínozták a nekicsapódó ágak.
Nemsokára egy kis tisztásra értek,ahol négy ló volt kipányvázva. Frodó érezte hogy a leve-
gőbe emelkedik és keményen landol egy lóháton keresztben.
Egy vászontarisznya-szerűség került a fejére,hogy semmit sem látott és elindultak.
Ez volt élete legszörnyűbb utazása.Egy Amazon előtt hasalt a nyeregben,karjai és a feje a ló
egyik olda mellet lógott,a lába meg a másikon. Minden lépésnél Úgy érezte,hogy a belei és a
gyomra kiszakad a helyéről.
Meztelen feneke az ég felé mutatott és a nő egyik kezét könnyedén ráhelyezte nehogy a vágtá-
ban lepottyanjon.Ez még kellemes is volt mert a hűvös tenyér érintése némileg enyhítette az
égő testrészt. De ez volt az egyetlen pozitívum és Frodó iszonyúan szenvedett. Viszont nem
mert ellenkezni mert jól tudta hogy akkor fenyítést kapna,ígyhát némán tűrt.
Fogalma sem volt meddig tartott az út,többször is elájult és észre sem vette mikor veszítet-
te el a nadrágját.
Arra tért magához, hogy a földre lökik. Kinyitotta a szemét és látta hogy már alkonyodik. Egy
kis földmélyedésben voltak,amit sűrű bokrok és fák vettek körül.Frodó régi tábortűz-hely nyo-
mait fedezte fel,bizonyára többször is használták már ezt a helyet táborozásra.
Míg a többiek fát gyűjtöttek és tüzet raktak,egyikük odalépett hozzá és eloldozta a kezét.
De még mielőtt Frodó megörülhetett volna, a nő hátracsavarta a karjait és ezúttal hátul kötöt-
te össze.
-Így fogsz aludni -közölte vele az Amazon -erre azért van szűkség,hogy ne érdd el a farkad
tájékát. Egy bőrszíjat fogok a herezacskódra csomózni,aminek a másik végét a csuklómra kötöm.
Így azonnal felébredek ha éjjel szökni próbálsz. -mondta és már csinálta is.
Szétfeszítette a hanyattfekvő fiú combjait és rátérdelt,hogy Frodó ne tudja összezárni azokat
Ezután hátrahajtotta a farkát hogy ne legyen útban és rákötötte a zacsijár a már említett
szíjat.A golyói fölé kapta,egészen a zacskó tövére,oly módon,hogy lecsúszni nem tudott és bi-
zony kissé fájt is.
Ahogy a nő tette a dolgát, elkerülhetetlen volt hogy ne érjen intim részekhez.Többször is a
kezében tartotta Frodó farkát vagy heréit és ő rémülten tapasztalta hogy lassan,de biztosan
merevedése támad,a szokatlan szituáció ellenére is.
Persze ezt az Amazon is észrevette és őszinte öröm terült szét bájos arcán.
-Ah szóval müködik a szerszámod! Így nem lesz szűkség kényszerítő eszközökre hogy tenyészcső-
dörként használjunk.
-Ké...kényszerítő eszközök? -hebegte Frodó.
-Igen, a varázslónknak remek eszközei vannak hogy még egy hulla farkát is felállítsák. -vála-
szolta könnyed csevegő hangnemben.
Közben végzett a kötözési hadművelettel,de a kezét Frodó farkán felejtette és miközben be-
szélt,elmélázva,lustán verni kezdte a fiú faszát.
A hobbit nyögdécselve feküdt elrablója alatt és egyre keményebb lett az erekciója. Közben
rémülten hallgatta milyen módszerekkel kényszerítik közösülésre, akár akaratuk ellenére is ha
kell, a férfiakat.
A nő eddig a levegőbe bámulva,ábrándozva beszélt és közben oda sem figyelve játszadozott a
fiúval.
De most lenézett a kezére és mintha csak most venné észre, hogy egy kőkeményre vert farok
rángatózik benne. Szinte kedvesen rámosolygott a vergődő fiúra,aki már az őrület határán volt
a visszafolytott kéj miatt.Frodó felakadt szemekkel nyögdécselve mozgatta az alsótestét.Na-
gyon szeretett volna már elélvezni a finom kezek között.
-Nocsak,nocsak te kis huncut -nevetgélt halkan a nő de még nem engedte hogy a fájóan feszülű
hímtag elsüljön. Gyengéden tartotta azt és követte a mozgását.
Ennek ellenére kishíján így is elélvezett,de kínzója az utólsó előtti pillanatban keményen
elszorította a farkát.Ezt a játékot még néhányszor végigcsinálta tehetetlen áldozatával,míg
az már szinte sírva könyörgött a megváltó orgazmusért.
Ezután úgy tűnt a nő végre megkönyörül rajta. Lehajolt és a szájába vette a vérvörös makkot,
először csak azt szopogatva,majd egyre mélyebbre nyelve a hímvesszőt.Frodó csodálkozva látta
hogy farka,tövig el-eltűnik a szépen metszett szájban. ( pedig nem volt kicsi )
--Most...most ..iggeennn!!!! -lihegte a fiú,és teste megfeszült.
--Még nem!! - mosolygott a nő a faszt kivéve a szájából és egy hirtelen mozdulattal visszakéz-
ből,keményen rácsapott a herékre.
A három másik,eddig kéjesen vigyorogva ,csendben figyelték az eseményeket,de most hangosan
felnevettek ahogy Frodó visított egyet az ütés hatására.
-Akkor élvezel csak ha megengedem!
Merev farka,most egyből lankadásnak indult,de a nő nem hagyta és pillanatok alatt újra ke-
ményre szopta.
Most már nem játszadozott tovább vele,hanem keményen,folyamatosan szívta-szopta,már fájt is
a fiúnak,de a kéj még a kínnál is nagyobb volt. Szörcsögve,cuppogva siklott ki-be a pénisz
a bársonyosan lágy,meleg,nedves női szájba.
Amikor végre elélvezett,az Amazon arca és ajkai úsztak a spermában és a nyálban,de ő kéjes
mosollyal letörölgette és az ujjairól szopogatva lenyelt mindenféle nedvet.
Erre a többiek is odasiettek és az egyikük a szopós lány arcáról kezdte lenyalni a maradékot,
aki élvezettel tűrte,majd ajkuk egy hosszú forró csókban forrt össze.
Ezalatt a másik kettő nekiesett a kába srácnak és kiszívták a még még mindíg merev himvesz-
szőből a maradék spermát.
Ez volt az utolsó kép amire Frodó emlékezett,mielőtt ájulás szerű álomba zuhant.
Reggel arra ébredt hogy iszonyúan el van gémberedve.
Elrablói már rég ébren lehettek, mert szinte útra készen álltak.
-Na indulás kis csődörkém -szólt egyikük vidáman és lehajolt a hobbithoz hogy talpraállítsa.
-ÖÖÖ...izé...kérem -dadogta a fiú -Nem lehetne vakami más módját találni az utazásnak? -kér-
dezte félénken -Ez így nagyon fájdalmas -nyöszörögte és már előre szenvedett a gondolattól ,
hogy megint a ló hátára fektetik.
-Hát jó,ülhetsz előttem a nyeregben,de egyetlen gyanús mozdulat és visszakerülsz a régi he-
lyedre. Megértetted?
-Igen igen megértettem -mondta gyorsan,mielőtt még netalán meggondolná magát a lány.
Ígyhát ülhetett a nyeregben,de a kezét szorosan a kápához kötözték. Az Amazon mögötte foglalt
helyet és elindultak. Lovaglás közben a nő keze többször is eljátszadozott Frodó farkával,
de soha nem juttatta el a csúcsig,mint tegnap este,bár a hobbit többször is megkérte rá.
De hiába,elrablója csak nevetett a fiú szenvedésén és válaszra sem méltatta.
Egész délelőtt úton voltak,csak dél körül álltak meg pihenni és ebédelni,majd ismét útra
keltek.
Már esteledett mikor végre az Amazonok faluja az ámuló hobbit szeme elé tárult és Frodó
tudta, hogy igazi megpróbáltatásai csak most kezdődnek.


( folyt.köv. )