Rémségek kicsiny boltja (5)

Majd a szolgám egyenként vette kézbe a gyertyákat, de most nem csöpögtetett azokkal, mint Badra, hanem elhúzta Sam szőrös feneke alatt egyre közelebb a bőréhez a gyertyákat. Sam próbálta megemelni testét, kivonni a gyertya lángjának melegségéből azt, de nem sok sikerrel. Megunva a szolgám, leengedte Sam lábait és visszabilincselte az András kereszthez. Így újra ott állt X alakban kikötve előttünk, a falnál.
A szolgám rám nézett újabb utasításért, de én vállat vontam, jelezve tegyen, amit akar s tud. Kis gondolkozás után odalépett a falhoz, a polcon keresgélt, mire végre megtalálhatta, mert a kezébe, pontosabban a tenyerébe fogta és úgy fordult vissza Sam felé. Mindhárman kíváncsian vártuk, hogy mi fog következni. A szolgám elvigyorodott és végre elő húzta a tenyerébe rejtett eszközt, ami nem voltmás, mint egy csipesz. Közelebb lépett Sam testéhez és megfogva egy hosszú, fekete, göndörödő szőrszálát, hirtelen mozdulattal kirántotta a szőrszálat. Sam felvinnyogott kínjában, de fogta a száját. Még párszor megismételte, mire Sam már egyre hangosabban vinnyogott, jajdult fel az utolsóra. Ekkor a szolgám megszólalt:
- Látod, ez sem jobb, mint a gyertya lángja, mint tapasztalod, ez fáj, az nem. Íme. – szólt és megint nyúlt egy gyertyáért, amit óvatosan közelített Sam bőréhez és kis területen azzal égette le a szőrszálakat.
- Igen, ez tényleg nem fájt. – erősítette meg Sam hangosan.
- Igen, viszont ezzel nagyobb területről is ki tudom irtani a szőrszálaidat, gyorsabban. – nevetett a szolgám fel.
- Azt azért ne tedd! A bemutató sikerült. Elég volt! – szóltam közbe, leállítva a szolgámat a további cselekvésről.
Intettem, hogy kuporodjon le az András kereszt mellé s én előléptem.
- Innen átveszem a kezeléseteket. – szóltam, de vészjósló hangon.
- Igenis, Uram! – hangzott a két sráctól egyszerre a megkönnyebbülés hangja. Még nem tudták mi vár rájuk, tőlem, csak annak örültek, hogy szolgám „karmaiból” egyelőre kiszabadultak.
- Ígértem, hogy kemény leszek, ahogyan szoktam. Lássátok! – kezdtem, de nem folytattam szóval, hanem cselekedettel.
Az egyik kezembe vett ostorral, amely hosszú szíjakból állt, végig vertem Sam testén, szép csíkokat hagyva azon, míg később már Bad testén, mellkasán, hasán és combjain csattogott az. Mindkettő sziszegett, majd nyögött, végül már fel-felkiáltott a kíntól és a fájdalomtól.
Kis szünet után, míg csillapult a fájdalom hulláma, új célpontra csaptam le: Ez Sam esetében azt jelentette, hogy a közben újra megmerevedett farkincáját és golyóit csapkodtam meg alulról; míg Bad is hasonlókat élhetett meg/át, csak esetében megforgattam a korbácsot és úgy érte annak végei a farkincáját és golyóit. Újra erősödtek a sziszegések és a felkiáltások is.
Mivel nem volt célom a céltalan bemutató, ezért újabb tevékenységre tértem. Intésemre Bad lábait a szolgám kikötötte, majd egyenként felhajlította és a csuklói mellé nyomva – karabinerrel – azon bilincsekhez rögzítette. Így Bad ott feküdt előttünk az asztalon „meghajlítva” és „kitárulkozva”. Arcán rémület látszott, de Sam képe is kellően el volt változva. Mindketten meg lehettek győződve arról, hogy tágítás és behatolás lesz a következő bemutató tárgya. Nem sokat tévedtek, csak a kivitelezés módjában és személyében. Ugyanis, sem én, se ma szolgám nem tette, hanem Sam volt a végrehajtó. Ugyanis a szolgám leoldozta az András keresztről és mutatta, tegye meg. Hatoljon bele Badba. Sam tiltakozott, hogy nem ő szokta s nem így szokták tenni, de én elengedtem a fülem mellett a tiltakozását és parancsolón mutattam a fel/kitárulkozott Bad-ra, így Sam lassan csak megmozdult, kelletlenülés kényszeredetten oda lépett az asztalhoz, lassan felmászott, majd Bad mögé térdelt. Ekkor a szolgám gumit és síkosítót nyújtott felé, amit Sam elfogadott, majd végtelen lassan, kínkeservesen, de megtette a szükséges előkészületeket, majd óvatosan behatolt Badbe.
Mindketten szinte egyszerre sóhajtottak fel, mikor végre benne volt s szinte egyszerre is mozdultak meg. Sam egyre gyorsuló mozgással végezte a meg kúrást és végre összerándult a teste s látszott megtörtént a kilövellése is. Megint szinte egyszerre sóhajtottak fel. Sam kihúzódott Badből és lekászálódott az asztalról is. Ekkor szólaltam meg:
- Ugye, ment ez fordított felállásban is?
- Igen, Uram, de nem így szoktuk megtenni. – válaszolta félénken.
- Sejtettem, ezért is akartam, hogy most és itt így legyen. – nyugtáztam. –Így már máskor sem lesz szokatlan Badnek, ha így teszitek, mert Te így akarod. – ejtettem ki nyomatékosan. – Ugye Bad? Egyetértesz velem? – cukkoltam azt.
- Igeeeen, Uram. – jött a válasz Badtól, de nem meggyőződéssel.
- Hallottad Sam? Mit mondott Bad? Igent. Tehát szeretné még egyszer. Gyerünk, elégítsd ki újra, ne legyen kielégületlen.  - szóltam nevetve Samhoz.
Az értetlenkedve nézett rám, majd Badre, utána a lekonnyadt farkára s újra vissza rám:
- Nem megy Uram, sajnálom. – szólalt meg szinte panaszosan.
- Dehogyis nem megy! Told be neki, szopasd meg magadat újra keményre vele és menni fog. – jelentettem ki és löktem meg a lapockáinál Samot Bad felé.
- De hiszen most mentem el benne. – kezdte Sam, majd ijedten rám nézett.
- És? Tedd be azonnal, szopass! – kiáltottam nyomatékosan rá és újra meglódítottam.
Végre Sam meglódult, odaállt Bad mellé az asztalhoz, kissé rá is térdelt arra és nyomta a szájába a farkát, amire Bad rácuppant és szopta is már. Hamarosan látszott is az eredménye. Sam a kemény farkát kihúzta Bad szájából, kicsit megpofozgatta annak arcát kedélyesen és felhúzva a felé nyújtott újabb gumit fel. Már térdelt és tolta be újra Badbe és egyre gyorsabb ütemben mozgott benne. Sikerrel. Samnek fülig ért a szája a második menet után, de Bad sem volt teljesen lekonyulva, ezért megkérdeztem tőle:
- Elég volt, vagy jöjjön egy újabb menet, Bad?
- Azt hiszem Uram, egyelőre elég volt, köszönöm. – szólt, de nem haraggal.
- Igen, én is így gondolom. – válaszoltam. – Azt gondolom a bemutatókból elég lehetett mindkettőtöknek, ennyi. Oldozd le őt is! – mutattam Badre és elindultam ki onnan.
A többiek lassan jöttek utánam. Így felértünk a belső kávézó szobába, majd onnan kiléptünk a bolti térbe. Ekkor láttuk, hogy a bolt üvegablakainál többen is ácsorognak. Valamit néztek eddig.
Amint azonban megláttak minket, gyorsan szétrebbentek. Én nem tudtam mire vélni a dolgot, ezért a bolt ajtajához léptem, de nem tudtam kinyitni, mert zárva volt. Bólintva nyugtáztam ezt. Viszont a többiekre visszanézve megdöbbentem attól, amit láttam.
Ugyanis a bolt végében, volt egy nagyobb tv-képernyő, ami nem sötét volt, hanem világos. Azon világosan látszódott a lenti kínzókamra képe, de most üresen.
- Aha, akkor ezen látták. Méghozzá, mindent. – ötlött eszembe a dolog s felnevettem.
- Mi olyan vicces? – kérdezte meg Sam és Bad egyszerre.
- Hogy mi? Gyertek ide s meglátjátok Ti is! De Ti nem fogtok ezen nevetni, hanem sírni fogtok. – jósoltam meg a reakciójukat.
Azok ketten még nem mozdultak, de a szolgám mellém lépett s arra nézett amerre én s ő is felnevetett. Ekkor végre Sam és Bad is megmozdult, felénk lépett, de igen vontatottan. Mellénk érve lassan fordultak meg és néztek arra, hátra.
Bad bődült el elsőre:
- Te szerencsétlen, Te! Bekapcsoltad a képet? A lenti képet? – kiáltotta hitetlenkedve.
- Igeen, úgy látszik. – felelte Sam dadogva és húzta is be a nyaka közé a fejét.
Bad kiadta mérgét, szidta egy darabig, majd végre ő is elnevette magát, így Sam is, de kínjában.
- Legalább, már nem kell elmondani, megmagyarázni a bolt nevét. Tudják, már. – jelentette ki Sam s Bad rábólintott.
(vége)