Hazudj! Hazudj még!!! 20.

Bensőd morgása az mi ébreszt és a kényelmetlen póz gémberedettsége apró moccanásokra ad csak lehetőséget. Már tudod mi következik. Nyilván az esti fenyítés után, a pelenkázás alkalmával csempészte beléd a nyitott kapun át a kúpot kegyetlen Úrnőd. S lám most megvan az eredménye. Nem vagy kikötve és ha nem lennél ennyire kimerült és elkínzott, akkor lenne esélyed eljutni a wc kagylóig, de csak elméd az mely küzd és hogy mégis tennél valamit és erőt fejtesz ki, tested másképp értékeli a szándékot. A pelenkába ürül a bensőd tartalma és te felkiáltva átkozod a helyzeted. Rémületedre hátad mögött mozgás kél és Ildikó álmos hangját hallod meg.

- Mi baj kincsem? – simít hátadra a meleg, puha kéz.
Meglepetésedben szólni sem tudsz. Majd végül kibököd a gondod.
- Azt hiszem teleraktam a pelenkát Úrnőm! – dadogod zavartan és a sötétség jótékonyan leplezi arcod bíborvörösét.
Fényforrás gyúl, derengésbe vonva a szobát. Ildikó felkönyököl és áthajol feletted, ajka forró csókot lehel libabőrössé váló nyakadra. Ujjai kioldják a négy végtagod béklyóját. Buzdítón paskol a tele pelusodra.

- Irány a fürdőszoba! Rendbe hozlak kicsim! – duruzsolja és az ágy másik oldalára hengeredve feláll és a fürdőbe indul. Kezed, lábad szabad, ám csak kínkeservvel mozdulnak. Kétségbeesetten nézel Úrnőd után, aki felől kézzel foghatóan érkezik a várakozás. Rájössz nem fog segíteni. Lekecmeregsz az ágyról, majdnem puffanva érkezel a szőnyegre. Hogy felállj, el sem tudod képzelni. Marad a jól bevált négykézlábas módszer. A fürdőbe vonszolod magad. Ildikó mosolyogva figyeli küzdelmed. A kádba segít.

- Maradj csak négykézláb kicsim! Neked is könnyebb meg nekem is. – szavai anyáskodón kedvesek. Lebontja rólad a pelenkát és a szemetesbe dobja az összemocskolt kelléket. Zuhanyt nyit és lecsapatja hátsódról is a szennyet. Majd feneked krémezi és ott helyben kitisztítja bensőd is, nem parancsol ki a fekvőpózba, látva nem bírnád. Szégyened a tied, de nem kell ránézned így is tudod, mosolyog. S hogy már csak tisztavíz jön belőled elégedetten hümment.
- Csukd be a szemed! Hajat is mosunk, már rád fér!- közli, miközben sampont csorgat a fejedre. Két kézzel masszírozza, dörgöli habosra a hajad, majd bő vízzel mossa le. Arcodon zuhatagként csorog le a habos víz, prüszkölésed, fejrázásod nem hatja meg. S hogy a hajad késznek ítéli, szivacsot ragad és tusfürdővel habosítva azt, módszeresen lemos, a homlokodtól a talpadig. Feneked gömbjeit széthúzva a vágatot sem hagyja ki. Ujjai finoman simítanak a most épp zárt kapura. Ismét elégedetten hümment, vagy legalábbis annak ítéled a hangot, mit kiad közben. Lábaidat terpeszbe hessenti és farkad óvatosan mossa le, ahogy golyóiddal is játszin bánik. Aztán megint zuhanyt fog és alaposan leöblít, minden kis zugból kimossa a tusfürdő maradékát.

Felállásra késztet, hogy elzárta a csapot és kisegít a kádból, a szélére ültet. Kétségbeesve kapaszkodsz magad mellett, hiszen még mindig nem vagy teljesen a tested ura. Terpeszbe nyitja lábaid és egy fecskendőt ragadva, leszívja a katéter ballonját, majd finoman kihúzza belőled.

- Erre ma nem lesz szükség. – szavai nem nyugtatnak meg, bár hogy az eszköz kikerült belőled, némiképp megkönnyebbüléssel tölt el.

folyt. köv.