Airbus XVI.

Kedvesemről teljesen lehullott a civilizáció máza. Női méltóságát sutba dobva, feltüzelt szukaként dobálta magát Peter kezei között és láthatóan már semmi más nem járt az eszében, csak a mielőbbi kielégülés.
Ösztönösen, követelőzve riszálta a csípőjét, mélyen a torkából dorombolásszerű hangokat hallatott és várta a mindent elsöprő rózsaszín robbanást.

Peter bizony maga is elvesztette a fejét és eleget téve a ki nem mondott, ám nagyon is nyilván való felszólításnak, intenzív manuális tevékenységbe kezdett.
Lapát méretű kezének ujjai egyenként felértek egy közepes hímtaggal, így nagyon is hamar eljuttatta Vandát a gyönyör kapujához.
A drágám lélegzete akadozni kezdett, teste még az eddigieknél is jobban megfeszült. Egész lénye abba az egyetlen kínzó és mégis oly gyönyörűséges kis pontba sűrűsödött ott valahol a kisajkai találkozásánál.

Barátunk ismét bebizonyította, hogy ért a gyengébb nemhez. Kicsit kijjebb húzta a kezét és a középső mellé most a mutató ujját is bedugta Vanda puncijába, nyilvánvalóan azért, hogy a G pontját vegye munkába vele.
A hatás frenetikus volt. Kedvesem még nagyobbat sikoltott, mint az előbb a korbácsolásnál és a csípője az eddigieknél is vadabb táncba kezdett. Szinte látni lehetett, amint mohón kúszik felfelé a gyönyör létráján egészen a mennyország kapuja elé …
Ám amikor felemelte volna a kezét, hogy dörömböljön és végre berobbanjon rajta a kielégülés mennyországába, a létra hirtelen köddé vált alatta: Peter kihúzta ujjait a testéből.
Az édes ösztönösen, kétségbe esve tolatott hátrafelé, hogy újra megtalálja a gyönyör forrását, ám Peter addigra a másik oldalára került és míg baljával változatlanul, brutális kegyetlenséggel kedvesem hajába markolt, jobbjával letépte magáról a nadrágot és az alsót.
Férfiassága a gyönyör zászlórúdjaként, lüktetve meredezett Vanda előtt.

Azt hittem, a következő mozdulattal tövig döfi a szerszámot kedvesem ajkai közé – de nem. Nekem nem lett volna erőm megállni, de neki volt.
A félszemű kígyó miliméterekkel kedvesem ajkai előtt meredezett és hipnotizálta áldozatát.

Vanda igazi nő volt. Kacér, kiszámíthatatlan és kegyetlen. Rám emelte a pillantását és miközben mélyen a szemembe nézett, nyelvével látványosan megnedvesítette ajkait. Aztán kiszámítottan lassú mozdulatokkal előre nyúlt, tövénél gyengéden megfogta a szerszámot, és a kéjesen szétnyílt, nedvesen csillogó ajkai közé vezette.

Bennem valóságos lelki atomrobbanás játszódott le. Az eddig történtek látványa elérte lelkemben a „kritikus tömeget”, az a nyilvánvaló kihívás és kacérság pedig, amellyel Vanda Peter farkát az ajkai vette és kényeztetni kezdte, több mint elég volt ahhoz, hogy az őrületbe kergessen vele! Fantáziámban sokszor elképzeltem már, vajon milyen lenne látni, amint kedvesemet egy idegen férfi használja, birtokolja, de az élő látvánnyal egyetlen fantázia sem vehette fel a versenyt!

Vanda – ha akart – őrjítő gyönyörteljességgel tudott szopni. Nemcsak hogy engedte a kiváltságos hímtagot a tövéig előre hatolni, de valósággal magába szívta. A nyelve pedig, mint az ördög hegedűjének vonója, a halk hárfa suttogástól a már-már fülsértő crescendóig a legváltozatosabb érintésekkel kergette önkívületbe – azt, akit akart. És Petert most akarta! Kétszeresen is!
Rajta az elszenvedett kínokért és az elmaradt orgazmusért akart bosszút állni, rajtam pedig azért, amiért mindezt megengedtem.

- Ez kellett Neked?! Tessék! Itt van! – szinte olvastam a gondolataiban.

De engem már ez sem tudott megállítani. Peter az imént leejtette a szíját. Én felkaptam, megsuhintottam és összes gerjedelmemet, féltékenységemet és őrületemet egyetlen csapásba sűrítve hatalmasat húztam Vanda hátsójára.

Ha megkönnyebbülésre számítottam – hát az most elmaradt! Ez az angyalbőrbe bújt nőstény ördög – lévén a szája tele Peter férfiasságával – halkan felsikoltott ugyan, de ha lehet, csak még őrjítőbben kényeztette a torkát ostromló dorongot. Ezt Peter arcáról olvashattam le, nagyon is világosan. Barátunk a hetedik mennyországban járt éppen turistaúton – csakhogy a bül-bül szavú huri az én kedvesem volt!
Karom újabb csapásra lendült, ezúttal minden erőmet beleadtam, de az eredmény csak a gyönyör (Peteré!) és az őrület (az enyém!) újabb, még magasabb lépcsőfokának meghódítása lett.

Nem tudom, hányadik korbácsütést mértem Vanda popójára, amikor Peter teste megfeszült, kiegyenesedett és még az eddigieknél is vadabb döfésekkel hágta – nincs rá jobb szó – kedvesem ajkait.
Azt hittem, ez már a végkifejlet és egy utolsó, minden eddiginél fájdalmasabb csapást mértem rá, ám kedvesemnek más volt az elképzelése ...