Rémségek kicsiny boltja (4)

Sam próbálkozott, de nem találta el Bad farkát a lovaglóostor bojtjával, viszont az egyik golyóját igen. Bad felüvöltött erre. Sam meg abbahagyta az ütéseket.
- Még kettőt üss! – szóltam rá.
- Igenis, Uram! – felelte kötelességszerűen Sam s lecsapott még kétszer Badra. Ezek ugyan nem voltak erős ütések, de jól elhelyezettek. Így Bad újra felkiáltott, megugrott és felegyenesedve villámló szemekkel meredt Samra.
- No, no, ne olyan hevesen! – szóltam rá, hogy türtőztessem hevét. – Hogy látjuk meg, milyen kemény legény leszel a cbt próbán, ha már ezen a szúnyogcsípéseket sem tudod elviselni? – cukkoltam Badet.
Majd a szolgámhoz fordultam, utasítva, hogy tegyen fel mindhármukra csukló- és bokabilincseket s azt követően pedig még arra is, hogy Samet az András keresztre csatolja fel háttal, jól felnyújtott kezekkel és eléggé széttett lábakkal; Badet pedig hanyatt fektesse fel az előhozott asztal lapjára és X alakban kifeszítve kösse rá. Mikor ezzel végzett, még feltetettem magának egy terpesztő rudat a bokái közé, majd már én csatoltam fel őt a plafonról lelógó kötél végi karikához és húztam is meg, míg csak lábujjain nem állt, eléggé bizonytalan helyzetben.
Ekkor végignéztem az előkészített srácokon, de arcukon feszültséget láttam csak. Így volt rendjén. A bemutatót a szolgámon kívántam megtartani, hogy Sam és Bad lássa mi vár rájuk, fel tudjanak lélekben is készülni annak elviselésére. Barátom gúnyosan mosolygott ezt látva, ezért kicsit megcirógattam mindenhonnan a testét a bemutató előtt a lovaglóostorral. Sziszegett, izgett-mozgott, forgott, ahogy lógott a kötélen és érték csapásaim, de tűrte. Láttam összeharapta az ajkait fogai közé, nehogy megszólaljon, felnyögjön.
Ezért eldobtam az ostort és egy kis zsúrkocsira kirakosgattam a szükséges kellékeket, majd a csüngő szolgám mellé toltam azt. Bevezetésül, s inkább büntetésül kapott egy spéci mellcsipeszt a bimbóira, melyet külön is lehetett meghúzni. Ezt is megtettem, majd a mellcsipeszeket összekötő láncot a szájába adtam, arra ráharapott. Megértette. Nem is kellett parancsolni, már emelte is fejét, meghúzva a láncot, míg bírta s vissza.
Míg ő ezzel volt elfoglalva, én kezembe vettem egy spéci farok-here satut és azt tettem fel úgy, hogy hátulról megtámasztotta a golyóit, elölről szabályozni lehetett a másik lap közelebb húzásával, csavarokkal az összeszorítását a golyóinak. Fokozatosan tettem, de folyamatosan.
Így ő is magát kínozta a mellcsipeszeivel, én meg a farok-here satu szorításával. Egyre jobban vörösödött, sziszegett is már s észrevehetően kezdett a teste is verejtékezni az izgalomtól.
Nem feszítettem túl a húrt s a lapokat, majd kicsit hagytam békén pihenni, megszokni az érzést. Mikor láttam, hogy már normalizálódik a pulzusa, akkor kezdtem kiengedni az első lapot s levettem a satut róla, de már kapott is a helyébe egy kettős szíjat, amit rövid lánc csatolt össze középen. Az egyikkel a faroktövét szorítottam el, míg a lánccal elválasztottam a golyóit egymástól és rögzítettem a másik szíjhoz. Most látszott, hogy kivörösödnek a golyók bőre, s meg is feszül. A farkát is elkötöttem egy vékony, de hosszú bőr pertlivel s kézbe véve egy fésűt, azzal cirógattam meg a golyói bőrét. Ez nem fájt, de érzékenyen érintette, mert próbált kitérni előle s így körbe- körbe forgott a kötelén előttem.
Hátrébb léptem s hagytam békén, így lassult a forgása, ekkor megint csak a fésűvel megcirógattam a golyói bőrét, mire megrándult s újra forogni kezdett. Ezt még egy felkapott lovaglópálcával is elősegítettem, amivel kapott a szépen feszülő popóira felváltva azzal. No meg mikor az volt felém, akkor a megkötözött farkára is, de jutott a belső combjaira is az ütésekből. A szolgám forgott, vonaglott és sziszegett erősen már. Most néztem csak a két másik srácra, akik halott sápadtan álltak, feküdtek kikötözött helyeiket és lélegzetüket visszafojtva nézték, amit a szolgámmal teszek. Látszott az arcukon a félelem, a rettegés.
Kicsit hagytam elmerülni őket ebben az érzésben, mert odébb lépve s leülve lassan, komótosan szürcsöltem a török kávémból. Jó idő telt így el.
Majd felállva, visszamentem s leengedtem a szolgámat, le is kapcsoltam a kötélről, de már magának kellett levennie a szíjakat a farkáról.
Én közben újra kényelembe helyeztem magamat és iszogattam a kávémat. Végül odaintettem a szolgámat, aki elém elhelyezkedve a földre, megihatta a magáét is. A két srác addig fürdött már a saját verítékében.
Mikor a szolgám végzett a kávéval, akkor utasítottam, hogy Badet az asztalon mossa le valamivel, majd a hajszárítóra mutattam, hogy szárítsa is meg. Szolgám elmosolyodott, mert megértette a ki nem mondott utasításomat. Vette a hajszárítót és lassan haladt végig Bad testén, így itt-ott tovább időzött a kelleténél, ezért Bad mocorogni kezdett a hajszárító hőjétől, s vonaglott a keze alatt. Érdekes látvány volt, jó előkészítés a következőkre.
Ekkor lehetett megfigyelni azt is, hogy Bad vékony, hosszú testét gesztenye szőke piheszőrök borították, de a farka környékén – úgy látszik többször is leborotválhatta korábban – ezért erősebbek voltak a szőrszálak és kissé sötétebb színűek is.
Ezen fanszőrzetét is alaposan meg”szárította” a szolgám, ami Badnek nem nagyon volt ínyére. Mivel megint erősebben vonaglott, így szolgám rám nézett kérdőn s én igent intettem a fejemmel. Ő mozdult, letette a hajszárítót és odébb lépve felvett egy gyertyatartót, amit Bad mellé állított az asztal mellé. Feltette a tartókba a gyertyákat is, majd meggyújtva újra kézbe vette a hajszárítót és befejezte a teste szárítását. Ekkor felemelte sorban a gyertyákat és eléggé magasról Bad testére csurgatta tartalmukat. Különösen a fanszőrzete környékére. Bad izgett-mozgott, tekergett, ahogy tudott közben kikötve s sziszegett is erősen. Mikor mindet ráöntötte, elfújta a gyertyákat, mire Bad felsóhajtott örömmel. Még nem tudta, hogy a gyertyázás rosszabb része most következik. Vette a szolgám a lovaglópálcát és másik kezébe egy többágú szíjkorbácsot és felváltva kezdte leverni a rászáradt sztearin részeket Badról, annak szőrszálairól. Ezt már nem bírta sziszegéssel, időnként fel is kiáltott egyszer-egyszer.
Ekkor a szolgám a fejéhez állt s merőn ránézett. Bad végre kapcsolt s a továbbiakban már összeharapta a száját, de hang azon nem jött ki. Mikor az összesét leverte róla a szolgám, akkor odavitt valami tégelyt s az abban találtakkal végig bekente Bad testét. Végezetül nem hagyta ki a farkincája környékét és a farkát sem, melyet marokra fogott, alaposon megdolgozott s hamarosan már láttuk, ahogy Bad teste megrándul és a farkából nem kis mennyiség spriccelt ki. Ekkor a szolgám megveregette a hasát és ott hagyta Badet feküdni, kikötve az asztalon.
Rám nézett s mivel bólintottam, így Samet vette kezelésbe a továbbiakban. Sam testét is végignézve ő sokkal szőrösebb volt Badnél, sötétebb és hosszabb szőrszálak fedték a testét, amik sűrűsödtek a mellkasán, hasán és farka környékén s végig a lába is egyenletesen szőrös volt.
Most a szolgám odalépve Samhoz, lehajolt és kioldozta a bokáit rögzítő karabinereket, majd valamit súgott Samnak. Az bólintott és már emelte is a lábait, ahogyan bírta. A szolgám segített, így hamarosan a feje mellett rögzíthette a bokáit egyenként. Ott volt előttünk Sam, aki a csuklóbilincsein és a bokabilincsein lógott. Most látszott igazán, hogy a popója is szőrös, erősen.
A szolgám megint ment a gyertyákért és odaállítva Sam mellé, meggyújtotta azokat. Majd egyenként vette kézbe a gyertyákat, de most nem csöpögtetett azokkal, hanem elhúzta Sam szőrös feneke alatt egyre közelebb a bőréhez. Sam próbálta megemelni testét, kivonni a gyertya lángjának melegségéből, de nem sok sikerrel. Ezt többször is eljátszottál, míg már Samnak nem volt ereje ehhez. Ekkor a szolgám felnyúlt, egyenként leengedte a lábait és visszabilincselte az András kereszthez. Újra ott állt X alakban kikötve Sam.
(folyt. köv.)