Rémségek kicsiny boltja (3)

Sammel megérkezett barátom alaposan meglepődött a szeme elé táruló látványon. Körbenézett, majd oda is lépett a falhoz s egy-egy eszközt megsimogatott szakértően. Majd tovább vizsgálódott. Befejezve rám nézett és bólintott:
- Igen, itt lehet majd szenvedni is, de azt élvezni is!
- Szerintem is. – erősítettem meg az általa mondottakat. – Élveznéd, kipróbálnád?
- De mennyire, akár most, rögtön is. – válaszolta a barátom, de közbevágott Bad, hogy azt gondoltál, hogy velük, rajtuk próbáljam ki tudásomat.
- Nem is ismertek, milyen kemény Mester vagyok. Ő tudja! – mutattam a barátomra.
- Mi is szívesen kipróbálnánk, megtapasztalnánk, Uram. Kérünk, velünk tedd, vagy velünk is tedd! – szólt közbe Sam is.
- Legyen, de az én módszereimmel és keménységemmel. – egyeztem végül bele, majd végignéztem a három srácon.
Barátom kapcsolt, s már hányta is le a rajta lévő ruhákat, ledobva a földre, maga mögé és egy pillanat múlva már ott állt anyaszülte mezítelenül előttem. A két, boltos srác elképedve nézte őt, de nem mozdultak.
- Kérvényt nyújtsak be talán nektek? – kérdeztem meg tőlük incselkedve.
- Mi? Tessék? Mit tegyünk? – néztek rám csodálkozva.
- Pucérra, de azonnal! – dörrentem rájuk s felkapva egy lovaglóostort, már végig is vágtam a srácokon, bár még volt ruha rajtuk, így is megugrottak erre.
- Aúúúúúúúúúú, ez fájt! – kiáltott fel Sam.
- Akkor szaporázzátok! – szólt rájuk flegmán a barátom. Azok csipkedték is magukat, hamarosan nem is volt rajtuk semmi, bár mikor még a gatyájuk rajtuk volt, tétován rám néztek, hogy talán azt mégsem kell még levenniük. Barátom újra rájuk ordított:
- Azt is, de azonnal! Levele! – kiáltotta.
A srácok előre hajolva végül is letolták a gatyáikat és ki is léptek abból. Felegyenesedve azonban a kezük a farkuk előtt maradt. Barátom már éppen újra meg akart szólalni, tanácsot adva nekik, mikor ráüvöltöttem:
- Kuss! Egy szót sem! Kaptál erre engedélyt? Ugye, nem? Akkor, mi jár? – pattogtam.
- Uram, engedetlen voltam. Engedélye nélkül beszéltem. Kérem, büntessen meg ezért! – szólt és nézett rám, miközben állt előttem hátul összetett kezekkel.
- Bokafogás és kapsz tízet-tízet, de nem tőlem, tőlük! – jelentettem ki és a fiúkra mutattam.
A barátom már előre is hajolt, megfogva a bokáit a kezeivel és láthatóan megfeszítette a lábaiban az izmait, így kidomborodtak jobban a farpofái is. Kívánatosan feszültek. A fiúk csak nézték s nagyokat nyeltek. Rájuk kellett kiáltanom:
- Meddig csorgatjátok még a nyálatokat? Üssétek, vagy tőle ti kapjátok meg a tízet-tízet! – fenyegettem meg azokat. Végre ocsúdtak s oda léptek a barátom mellé, majd rám néztek és megkérdezték:
- Mivel adjunk neki tízet?
- Egyiktek a lapát kezével, a másiktok ezzel az ostorral. – mondtam s nyújtottam is oda.
Így is lett. Bad odacsapott a kezével először csak finoman, majd már egyre erősebben, így az utolsó pár ütés már elég nagyot szólt, mivel eléggé erősre is sikerült. Barátom meg is vonaglott ezektől. Bad félénken rám nézett, én meg rá, de mereven. Ekkor vette észre, hogy nem csak az én nézésem merev, de rajta is van már merev-”ség”, mivel csak úgy meredt előre a hosszú és vastaggá növekvő farka. A makkjáról hátra is húzódott a bőre és megcsillant a végén az elő nedve egy cseppje is, mutatva, hogy a fenekelés nem hagyta érintetlenül az idegrendszerét. A farka is, de a képe is kivörösödött ettől. Sam is erősen nézte mindezt, majd a magáéra pillantott, de az még lankadt volt. Végre elvette tőlem az ostort és meglendítette.
Lecsapott, először ügyetlenül, mert túl közel állt, de észlelve ezt, hátrébb lépett s a következő ütése már telibe találta a barátom testét, nagyot csattanva azon. Kicsit Sam is megijedt ettől, így a következők gyengébbek lettek, majd az utolsók már megint erősek. Barátom teste szépen kipirosodott, és keresztbe megjelentek a testén a csíkok is. Sam ijedten nézte azokat, majd rám nézett, én meg az övéjére, mert közben már az is mereven állt, meredt előre. Mikor Sam is konstatálta ezt, elmosolyodott s kicsit meg is rándította a vállát. Közben nyújtotta vissza az ostort is. Rászóltam:
- Ne nekem, hanem neki add! – s mutattam a barátomra.
Sam tétován nézett, majd szemében a félelem jelent meg, míg nyújtotta az ostort, oda. Barátom kiegyenesedve átvette és ott állt kis terpeszben a két srác előtt. Meglengette az ostort s nagyot cserdített azzal előttük a levegőben. Azok ijedtükben hátrébb ugrottak, amire mi ketten nevetni kezdtünk.
- Csak ijesztget még, majd ha csap is, akkor ugráljatok! – szóltam a srácokra nevetve. – Adj nekik te is, szokás szerint ötöt-ötöt! – utasítottam végre s Samra mutattam, hogy lépjen előbbre és ráfogva a fejére, előre döntöttem.
Barátom oldalt lépett és kellő távolságból ütötte az elsőt, még gyengén, majd minden ütést egyre erősebben és célzottabban. Az ötödik már igen erős is volt, s az ostor végén a bojt pont eltalálta Sam farkát is. Felkiáltott, de meg is ugrott.
- Aúúúúúúúúú. – hallatszott tőle.
- Most te jössz, Bad! – szóltam rá s megvártam, míg helyet cserélnek.
Barátom megint oldalt lépett és kellő távolságból ütötte az elsőt, de nem gyengén, majd minden ütés egyre erősebb és célzottabb volt az előzőnél. Az ötödik már igen csak nagyon erős is volt, csípős is volt, mert meghúzta ütés közben. Ekkor már úgy állt, hogy az ostor végén a bojt pont eltalálta Sam farkát és golyóit, de ne oldalról, ahonnan várta, hanem a lábai között előre ütve, ahogyan nem várta. Bad is felkiáltott, meg is ugrott magasra és oda is kapott, ahol az utolsó ütés érte.
Én meg nem szóltam, csak mereven néztem egy pontra. A barátom farkára, míg nem a két srác is odanézett már, végre. Elcsodálkoztak, mert a barátom farka lankadt volt, teljesen.
Látszott rajtuk, hogy értetlenkednek ezen, de megszólalni nem mertek. Jó ideig vártam s mivel megállták, hogy ne szólaljanak meg a srácok, így a barátomhoz fordultam:
- Mi az? Semmi izgalom? Nálad nincs jele az izgalomnak? – cukkoltam őt.
- Miért, Uram, kellene, hogy legyen? Mitől? Vagy kiktől? Ezektől a merev dákóktól? Láttam én már ettől különbeket is, azok bírták a cbt kiképzést, de ezek? Ugyan már. – szólt lesajnálóan.
- Mit nem mersz állítani. Vagyunk mi is olyan kemény legények, mint te! – sziszegte Bad oda a barátomnak.
- Majd meglátjuk Bad, meglátjuk. Most azonban az engedély nélküli beszédért kapsz még tíz ostort, de nem a szolgámtól, hanem a barátodtól, Samtól. Sam, tedd meg, mérd ki neki! – szólítottam fel azt cselekvésre.
Sam elvette az ostort a harmadik sráctól és helyezkedett, majd óvatosan ütötte az elsőt, másodikat. Nem voltak erősek az ütései. Ekkor egy lovaglópálcával ráhúztam Sam fenekére, csak úgy csattant.
- Ne simogasd, üsd! – parancsoltam rá – vagy te kapod helyette.
- Igenis, Uram, azt teszem. – válaszolta és már erősebbeket ütött Badra, majd már próbálta elhelyezni is az ütéseket s megválogatni hol érje az ostorvégi bojt Bad testét.
- Így jó lesz? – kérdezte meg közben.
- Igen, de nem baj, ha még erősebb és oda is ütsz, ahol fészkel az agy  - cukkoltam.
Sam próbálkozott, de nem találta el Bad farkát a bojttal, viszont az egyik golyóját igen. Bad felüvöltött erre. Sam meg abbahagyta az ütéseket.
- Még kettőt üss! – szóltam rá.
(folyt. köv.)