Első alkalom

Lassan, bizonytalankodva, többször vissza-és-visszafordulva jutottunk el az első találkozásig. Mindketten bizonytalanok voltunk, kerestük még a határainkat. Talán ezért is húztuk-halasztottuk olyan sokáig azt a bizonyos első alkalmat.
Megérkeztünk a motelszobába, gyorsan bezárkóztunk és leültünk az ágy szélére egymás mellett, szótlanul. Csak percek, vagy akár órák is elteltek, nem tudom, de tény, hogy a lassúság, a bizonytalanság és a várakozás idődimenziója most sem hagyott alább.
Megállapodtunk. A mottónk: "A lassúság dicsérete." Ezzel csak nyerhetünk - gondoltuk -, vagy talán mégsem...
Mindketten switchek voltunk, és azon belül is inkább szubmisszívek, mintsem dominánsak -, lehet ez is közrejátszott a fentiekhez. De megállapodtunk: ma este - az első közös estén - Brigi lesz az irányító. (Mégiscsak úgy illik, hogy a hölgyeké legyen az elsőbbség.)
Lassan kicsomagolta az erényövemet. Még sohasem volt rajtam efféle szerkezet, de idejét sem tudom mióta izgatja már a fantáziámat.
- Térdre, szolga! - törte meg Brigi hirtelen a csendet. Gondolkodás nélkül engedelmeskedtem: térdre ereszkedtem. Szememet önkéntelenül lesütöttem. Nem mertem a szemébe nézni, nemcsak azért, mert féltem, hogy esetleg elbizonytalanítom, hanem azért sem, mert magamnak sem akartam a helyzetemet nehezíteni, ha nem muszáj.
- Parancsára, Brigi! - bukott ki önkéntelenül a számon, miközben a földre koccantak a térdeim. Nem szerette az "Úrnő" megszólítást. Azt tartotta nem ezen múlik az alázatosság, az a tettekben nyilatkozik meg. A gondolkodás nélküli, azonnali engedelmességben. És a bizalom, a közvetlen légkör jobban megteremtődik, ha keresztnevén -, de megfelelő tisztelettel - szólítom.
- Nézz rám, fiú, mutasd magadat! - lendült bele a parancsoló pozíciójába Brigi. Vedd le a szemüvegedet! - És lekevert egy hatalmas pofont. Zsibbadni kezdett az arcom, kezemet odakaptam, de nem estem ki a szerepemből:
- Köszönöm, Brigi! - nyögtem, tekintetem a tekintetével találkozott. És egy jól irányzott csapás a kezeimet találta el...
- Ki mondta, hogy használhatod a kezeidet!? - kiáltotta.
- Bocsánat, Úrnőm! ... akarom mondani Brigi - javítottam ki magamat gyorsan, de már késő volt... jött a következő pofon...
- Köszönöm, Brigi! - és hátratettem kezeimet, összekulcsolva. És izgatottan vártam a folytatást.
- Még ruhában vagy? - jött az ellentmondást nem tűrő, döbbent kérdés. Mire gyorsan kapkodtam le magamról a ruhadarabjaimat. És egy fél percen belül meztelenül álltam már Brigi előtt. Éppen újra térdre akartam volna ereszkedni, amikor is Brigi megállított:
- Hadd nézzem a farkadat! - mondta kéjes elégedettséggel. Jobb lesz most azonnal megrendszabályozni. Milyen izgalmas is lesz, ha erényövben kell majd uralkodnod rajtam! - a hirtelen jött zseniális ötletétől önelégült mosoly jelent meg az arcán. És ügyes, gyors mozdulattal lakat is kerül férfiasságomra.
- Ettől kezdve ez lesz rajtad. Mindig. Megértetted? - és felnevetett. Én csak bólogattam. Lesütött szemmel szemrevételeztem ketrecbe zárt extulajdonomat.
- Jófiú, ügyes szolga - simogatta meg friss szerzeményemet. Jó helyed lesz ebben a kis szerkezetben, vigyázni fog tulajdonomra. Ettől kezdve enyém vagy, még akkor is, amikor Te fogsz uralkodni rajtam. Megértetted?
Bólogattam, bár igazából bele sem tudtam gondolni, hogy mit is fog ez jelenteni a gyakorlatban. Próbáltam nem is ezen lamentálni most, hanem csak arra mertem gondolni, hogy nehogy valamiben Brigi kedve ellen tegyek.
- Feküdj az ágyra gyorsan - kaptam máris a következő utasítást. Pillanatokon belül kezem-lábam megkötözve, szemem kötve fekhettem csak ágynak dőlve. Szemeim előtt mégis láttam nagy barna szemeit, amik telve vannak izgalommal, vággyal és szenvedélyre szomjazással. Hallottam ahogyan lassan fölém mászik, végigsimogatja a testemet, majd lassan elhelyezkedik a szájamon. Önkénytelenül nyalni kezdtem, éreztem, hogy már átnedvesedett a bugyija teljesen. Szívtam, nyaltam, szopogattam. Nyeltem drága nedűjét.
- Ügyes fiú - nevetett fel kacéran - tudja mi a dolga!
Felegyenesedett, gyors mozdulattal lekapta magáról a már teljesen átázott bugyiját és visszaült a szájamra. Én pedig csak nyaltam és nyaltam. A nyelvemmel dugtam, hol a drága puncikáját, hol az édes popsiját. Nem bírtam betelni vele, és amint éreztem nagyon meg van elégedve újdonsült szexrabszolgájával. Néha kéjesen felnyögött. Fel-felguggolt néhány másodpercre, hogy levegőhöz jussak, de nem sok időt hagyott nekem. Az orrom is megtelt drága nedűjével. De egy cseppet sem bántam a helyzetet, és egy cseppjét sem akartam kárba veszejteni... Nyeltem, csak nyeltem...
Közben a karanténba zárt farkammal játszott, simogatta, dörzsölgette, ingerelte. Szépen dagadt is... de esze ágában sem volt felszabadítani.
- Tíz naponként egy-egy percre szabadjára engedlek, ha jó fiú leszel - nevetett, nagyon tetszett neki, hogy az Ő kezében van az irányítás.
(folyt. köv.)