Űzekedés Bába lábai előtt

Már délutánra járhatott, amikor Bába ránk szólt, hogy elég a játékból. Mars a tálatokhoz, egyetek, igyatok. Röfi, Blöki igyekezzetek, mert Hektorék eleszik a tiéteket is, ha nem tudjátok megvédeni az ennivalótokat, ezek nem cicóznak, nevetett ránk miközben kivette a némítókat a szánkból, hogy enni tudjunk. Legközelebb csak reggel kaptok újból a tálatokba, szólt a figyelmeztetés. Röfi is, én is azonnal odacsörtettünk a tálakhoz, és valóban küzdeni kellett a kuvaszokkal, mert morogtak, lökdösődtek, és ha csak lehetett a másik táljából ettek volna. A kaja megint csak az a kocsonyás, ragacsos, undorító akármi volt, ami reggel, de nem finnyáztam, farkaséhes voltam, amit csak tudtam befaltam. Aztán ittam volna, de a kutyamaszkom miatt, csak lefetyelni tudtam a vizet a tálból. Ez igen lassan ment, és a dög Tisza, szerintem tiszta rosszindulatból belelépett a vizes tálamba, és az felborult. Szétfolyt a padlón a vizem. Dühbegurultam, és nekiugrottam Tiszának, mellső mancsommal jól fejbevágtam. Bába észrevette a torzsalkodást, és már csattant is az ostor a hátunkon. Hihetetlen gyorsan eljárt a keze, pillanatok alatt rendre íntett minket. Mind a négyen meghúztuk magunkat a fal mellett. Röfi rosszallóan rám nézett, és mikor Bába nem nézett oda, ő is belém rúgott. Nahát, mondta Bába, az ember egy kicsit nem figyel oda, és a kutyák máris marakodnak, nem lesz ez így jó. Látom Blöki, te nagyon nem férsz a bőrödbe, állandóan baszogatod a szukákat. Na, akkor játszunk egy kicsit! Hadd lám, mit tudsz kezdeni egy valódi szukával? Gyere csak ide a fotelemhez! Oda sunnyogtam, fogalmam sem volt, hogy mire célozgat. Feküdj a lábaim elé, és tárd szét a hátsó lábaidat, hadd férjek hozzá az erényövedhez. Már éppen kezdtem megörülni neki, hátha leveszi egy kis időre legalább, de nem ez történt. Bába az asztalról elővett egy gumikukit, és az erényövem első lemezéhez odacsavarozta. Na, talpra, kutya! Lássuk mit tudsz!-kiáltott rám a gazdasszonyom. Feltápászkodtam láncaimat csörgetve. Saját faszom ugyan az erényövbe zárva maradt, de két lábam között ott meredezett egy vörös kutyapöcs, miközben a fenekemet továbbra is feszítette bennem lévő dugó, melyből kackiásan állt ki a kutyafarkam. Röfin láttam, hogy határozottan mulat az állapotomon, még jó, hogy a némítótól ő sem tudott hangosan röhögni. Na, kis kutyám, egész nap baszhatnékod volt, itt az alkalom, rajta. Amelyik szukát utoléred, azt magadévá teheted. Ne örülj olyan szemérmetlenül Röfi! Az erényöved csak az élvezettől foszt meg, kiveszem a fenekedből a dugót, és máris tárva nyitva a hátsó bejáratod. Na, gyerünk Blöki, ha el tudod kapni Tiszát kapsz egy csokit. Ez reménytelen kergetőzés volt. Tisza nem akart engem a hátára venni. Na, látod a kutyának se kellesz Blökikém, állapította meg Bába szomorúan, hát akkor próbálkozz a Röfivel, hátha ő ki van annyira éhezve, hogy magához enged. De Röfi is inkább kihagyta volna a szexnek ezt a formáját, de Bába megunta a kergetőzésünket, és rövid lánccal összekapcsolta a nyakörveinket. Így már könnyen a háta mögé kerültem, és szinte természetes módon csúszott be a rám csatolt kutyapöcs Röfi segge lyukába. Röfi mellső lába megrogyott, könyökére támaszkodott, és keményen pucsitott felém. Én meg gyaktam, ahogy bírtam. Éreztem a mellső mancsaim között Röfi hatalmas, rengő csöcseit, a nekem feszülő női feneket, és csak nyomtam bele a rám csatolt műfütyit. A valódi farkam is felizgult a női test szagától, látványától, ritmikus mozgásától, de hát felálln nem tudott, csak belefeszült a szűk kalodájába. Ami nekem egyre inkább kínszenvedés volt, az Röfinek jól érezhetően a tetszésére volt. Látta ezt Bába is, és nógatott, hogy csináljam nagyobb odaadással. Gyorsabban, mélyebbre, diktálta Bába, és kivette Röfi szájából a némítót. Röfi zihálása inspirálóan hatott rám, fokoztam a tempót, mindaddig, míg hangos sikolyok közepette el nem élvezett. Mindketten kimerülve elterültünk a földön. Én végletekig felizgatva, Röfi vagy három hét szilencium után végre kielégülve. Felpillantva Bábára a csizmája mellől, láttam, hogy elégedetten szemlél minket, ahogy ott fekszünk előtte láncainkban, meztelenül, kutyaként a lábai előtt. Na, te kis ravasz Röfi kutya, hát tudsz te élvezni a hátsó kapun keresztül is, nem kell téged különösebben tanítani erre. Szerintem járt már más is korábban a seggedben. Na, megállj csak, elmondom én ezt majd a gazdádnak, aztán lesz nemulass. Na, mindegy, most pihenhettek egy kicsit, itt benn a szobában, mielőtt kizárlak benneteket a kennelbe, aztán holnap majd szerepet cseréltek. A Blöki feneke kap majd hasonló kiképzést, hátha ő is elélvez majd, bár csodálnám, mondta Bába , majd magunkra hagyott a szobában.