Rémségek kicsiny boltja (1)

Nem régen a Belvárosban sétáltam s egy átjáróház udvarán arra lettem figyelmes, hogy új bolt nyílt a régi helyén. Sokkal tágasabb, ahogy megfigyeltem a nagy portálüvegen át. A bolt vegyeskereskedésnek tűnt, vagy inkább retro gyarmatáru kereskedésnek a múlt század kezdeti éveiből, de annyival más volt már, hogy a sarokban kialakítottak egy kis kávézó, pihenő sarkot, pár asztallal és székkel, valamint egy sarokkanapéval, ami hívogató volt.
Az udvarról még azt is láttam, hogy bent a boltban két, fiatal, magas, vékony srác tevékenykedett, tüsténkedett, rakodott ezt-azt. Azonban figyelhettek közben, mert a közelebb lévő, talán a szeme sarkából észrevette megállásomat és nézelődésemet, így kiintegetett hívogatón nekem. Mivel még mindig ugyanott álltam az udvaron, a másik elindult, kinyitotta az ajtót és mókásan meghajolva köszöntött, miközben hangos szóval is invitált befele.
Ekkor döntöttem el, hogy bemegyek, így mikor elindultam feléjük, egy pillanatra felnéztem a cégtáblára, ahol ezt láttam: Bad & Sam Gyarmatáru boltja. Elolvastam, de még nem gondoltam semmire sem. Az ajtóhoz érve automatikusan bemutatkoztam: Ákos vagyok. Az ajtóban addig álló kezet nyújtott és a másikkal felfelé mutatva ennyit mondott csak:
- Én vagyok a Bad, azaz a Bady, az erős. – hangsúlyozta ki, amit akkor még nem egészen értettem meg, miért. Belépve már a másik srác is nyújtotta a kezét és mondta:
- Én meg a Sam vagyok, azaz Sámuel, a gyengébb - s nevetett hozzá.
Mindkettőjükön végignéztem s tényleg most láttam, hogy ugyan egyforma magasak voltak a srácok, testalkatúk is közel azonosan vékony, nyúlánk, de nem a második srác tűnt az erősebbnek, bár a neve szerint annak kellett volna lennie. Valami átvillant az eszemen, s ezért újra megszólaltam, de így:
- Ákos vagyok, Mester Ákos. – tettem hozzá még pontosítva.
Azok ketten egy pillanatra összenéztek, talán össze is kacsintottak, mindenesetre felderült az eddig is vidám, nevetős képük, mire felém visszafordultak.
- Mi az, mi mókásat mondtam? – kérdeztem meg tőlük.
- Nem tudjuk eldönteni, hogy magyarul, vagy nemzetközi szórenddel mondtad-e a nevedet. – szólalt meg Sámson nevetve.
- Nem mindegy? – kérdeztem meg, mert nem értettem még akkor.
- Bizony nem! – erősítette meg Bad. – Nem mindegy, hogy magyarul Mester Ákosnak hívnak-e, vagy angolul mondtad volna: Ákos Mester vagyok. – indokolta meg Bad.
- Aha, így tényleg kicsit mást is jelenthet. – kezdtem eltöprengve s hozzátettem gyorsan: - Nektek melyik lenne szimpatikusabb? – kérdeztem és merőn néztem rájuk, a válaszukat várva. Nekem ugyanis szintén valami belevillant az agyamba: Bad és Sam, mint név, ami ha így írnám Bad & Sam, már mást is jelent a neveknél. Többet. Összeolvasva: a bdsm szót kapjuk. Véletlen, vagy tudatos célzás? – gondoltam.
- Melyik lenne szimpatikusabb nekünk? - ismételte meg a kérdést Bad. – Mielőtt válaszolnánk erre, megkérhetnénk, hogy foglalj helyet ott a sarokban. Mit hozhatok, mivel kínálhatunk meg? Kávéval, vagy teával? Kávénk van török főzetű is, vagy mai, modern presszógépes; míg tea is sokfajta filteres, vagy teatojásos, forrázott? - sorolta el Bad egy szuszra a lehetőségeket s nézett rám, a végére.
- Talán kávét kérnék, törökösen, ha lehet, de kevés cukorral, helyette… - kezdtem, de Bad közbevágott:
- Van nyírfacukrunk is, sőt rizshéj-cukor is a teához.
- Maradjunk a török kávénál, majd itt az asztalnál leülepszik a kávézacc. Kérhetem, hogy Ti is tiszteljetek meg azzal, hogy leültök mellém, velem az asztalotokhoz?
- Igen, bár még nem válaszoltunk a kérdésedre. S lehet, hogy utána már az asztalhoz nem invitálnál meg, mert nekünk, nem ott lenne a helyünk. – óvatoskodott Sam.
- Hanem? Hol? – kérdeztem vissza, lecsapva a magas labdát.
Sam Bad-ra nézett előbb, az láthatóan bólintott, majd vissza rám és megszólalt:
- Kérdésére Uram az a válaszunk, hogy nekünk jobban tetszene, azaz jobban örülnénk, ha vendégünk Ákos Mester lenne, mintha Mester Ákos úr . – mondta ki a választ.
- Aha, így már értem. – nyugtáztam. – Akkor nem véletlen a bolt neve s a Tietek sem. Sam, Te vagy a kisebb, gyengébb, így Te szaladsz s hozod a kávémat, addig pedig Bad helyet foglal itt a lábaimnál a párnákon, hogy ne legyen annyira feltűnő, ha valaki benéz a portálablakon és válaszol a kérdéseimre. – tettem még hozzá.
Sam elsietett s hamarosan hozta a kávésfidzsát a gőzölgő kávémmal, a porcelán kávés csészét, de hozott hozzá egy kis tányérkán süteményt is. Maguknak zöld teát hozott. Letette a tálcát az asztalra, az egyik csészét a teával odaadta Samnak, majd a másikat a kezébe véve maga is leült Sam mellé a párnákra, hátát nekivetve. Hallgatta, ahogy Sam felelget a kérdéseimre:
- Igen, szinte gyerekkorunk óta ismerjük egymást, hiszen egymás melletti lakásban laktunk, egy udvarban. Együtt jártunk óvodába, majd általánosba is. Később is együtt tanultunk, egy koleszban laktunk, a végül már együtt is éltünk és élünk az óta is. –fejezte be Sam a válaszát, amire Bad rábólintott.
- Szüleitek még élnek? S mit szóltak ehhez? – kérdezősködtem tovább tőlük.
- Természetesnek tartották, semmi gond nem volt soha ebből. – felelte Sam.
- Itt is jártak az üzletünk megnyitóján, s az óta is voltak már fent, nálunk. – erősítette meg Bad.
- Gondolom, azért mindent nem tudnak? – folytattam a faggatásukat.
- Nem, természetesen, nem. Miért, kellene tudniuk? – kérdeztek a fiúk egyszerre vissza.
- Dehogy is kellene. Nekik nem, de nekem azért még több mindent kellene tudnom Rólatok és életviteletekről, vágyaitokról stb. – jelentettem ki.
- Kérdezzen Uram, nincs titkunk, mindenre válaszolunk! – felelték s nyugtattak meg.
- Rendben, akkor ki az Úr a háznál? Vagy találgassak? – néztem rájuk. Megint összenevettek s bólintottak, hogy tegyem azt.
Kicsit eltöprengtem azon, amit eddig tapasztaltam velük, náluk. Azt is sejtettem, hogy a neveik nem valódiak, így annak választása is orientálhat esetleg a döntésemnél. Végül döntöttem s így válaszoltam:
- Szerintem igazi úr nincs közöttetek. Bad ugyan sok mindenben főnökösködik, még élvezi is, azaz szívesen ugráltat Téged Sam, de nem igazán főnök-típus. Sajnos, Te sem, Sam.
- Igen, eddig eltalálta Uram. – válaszolták szinte egyszerre.
- Akkor menjünk tovább! – jelentettem ki és így folytattam: - Bad jobban szereti a kötözéseket, a megalázkodást, viszont nem mazo, ezért a fájdalmat nehezen tűri. Sam pedig sokkal inkább mazo s a kötözést is szereti, viszont Ő uni, de inkább passzív, míg Bad uni, de inkább aktív szerepben szeret jobban lenni. Eltaláltam? – néztem rájuk.
- Igen, tökéletesen, Uram! Talán még annyit hozzátennék, hogy a megaláztatást, a kiszolgáltatottságot is jobban tűröm s viselem el Bad-nál. – erősített meg Sam.
Kis ideig hallgattunk, mindenki elvolt a gondolataival, s szürcsöltük a teánkat, kávénkat s nekem kínálták a süteményt is, de ők nem ettek abból.
(vigyáznak a vonalaikra! – nevettem magamban ezen.)
Végre csak megszólaltam és ezt kérdeztem:
- Akkor már csak arra válaszoljatok, hogyan gondoljátok a bdsm-t, itt a boltban? Mi lesz azzal?
- Nem gondoljuk, hanem meg is valósítottuk. – ugrottak szinte egyszerre fel a fiúk.
- Jöjjön Uram, megmutatjuk a bdsm színterünket. – viháncoltak, mint a kisgyerekek s elvezettek az egyik polcig, amit meg kellett taszítani, az kifordult a sarkán és feltárult mögötte egy, akkor még sötét üreg.
(folyt. köv.)