mester6van (75)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Rémségek kicsiny boltja (1)

2014. 12. 17. 15:22 | Megjelent: 794x
Nem régen a Belvárosban sétáltam s egy átjáróház udvarán arra lettem figyelmes, hogy új bolt nyílt a régi helyén. Sokkal tágasabb, ahogy megfigyeltem a nagy portálüvegen át. A bolt vegyeskereskedésnek tűnt, vagy inkább retro gyarmatáru kereskedésnek a múlt század kezdeti éveiből, de annyival más volt már, hogy a sarokban kialakítottak egy kis kávézó, pihenő sarkot, pár asztallal és székkel, valamint egy sarokkanapéval, ami hívogató volt.
Az udvarról még azt is láttam, hogy bent a boltban két, fiatal, magas, vékony srác tevékenykedett, tüsténkedett, rakodott ezt-azt. Azonban figyelhettek közben, mert a közelebb lévő, talán a szeme sarkából észrevette megállásomat és nézelődésemet, így kiintegetett hívogatón nekem. Mivel még mindig ugyanott álltam az udvaron, a másik elindult, kinyitotta az ajtót és mókásan meghajolva köszöntött, miközben hangos szóval is invitált befele.
Ekkor döntöttem el, hogy bemegyek, így mikor elindultam feléjük, egy pillanatra felnéztem a cégtáblára, ahol ezt láttam: Bad & Sam Gyarmatáru boltja. Elolvastam, de még nem gondoltam semmire sem. Az ajtóhoz érve automatikusan bemutatkoztam: Ákos vagyok. Az ajtóban addig álló kezet nyújtott és a másikkal felfelé mutatva ennyit mondott csak:
- Én vagyok a Bad, azaz a Bady, az erős. – hangsúlyozta ki, amit akkor még nem egészen értettem meg, miért. Belépve már a másik srác is nyújtotta a kezét és mondta:
- Én meg a Sam vagyok, azaz Sámuel, a gyengébb - s nevetett hozzá.
Mindkettőjükön végignéztem s tényleg most láttam, hogy ugyan egyforma magasak voltak a srácok, testalkatúk is közel azonosan vékony, nyúlánk, de nem a második srác tűnt az erősebbnek, bár a neve szerint annak kellett volna lennie. Valami átvillant az eszemen, s ezért újra megszólaltam, de így:
- Ákos vagyok, Mester Ákos. – tettem hozzá még pontosítva.
Azok ketten egy pillanatra összenéztek, talán össze is kacsintottak, mindenesetre felderült az eddig is vidám, nevetős képük, mire felém visszafordultak.
- Mi az, mi mókásat mondtam? – kérdeztem meg tőlük.
- Nem tudjuk eldönteni, hogy magyarul, vagy nemzetközi szórenddel mondtad-e a nevedet. – szólalt meg Sámson nevetve.
- Nem mindegy? – kérdeztem meg, mert nem értettem még akkor.
- Bizony nem! – erősítette meg Bad. – Nem mindegy, hogy magyarul Mester Ákosnak hívnak-e, vagy angolul mondtad volna: Ákos Mester vagyok. – indokolta meg Bad.
- Aha, így tényleg kicsit mást is jelenthet. – kezdtem eltöprengve s hozzátettem gyorsan: - Nektek melyik lenne szimpatikusabb? – kérdeztem és merőn néztem rájuk, a válaszukat várva. Nekem ugyanis szintén valami belevillant az agyamba: Bad és Sam, mint név, ami ha így írnám Bad & Sam, már mást is jelent a neveknél. Többet. Összeolvasva: a bdsm szót kapjuk. Véletlen, vagy tudatos célzás? – gondoltam.
- Melyik lenne szimpatikusabb nekünk? - ismételte meg a kérdést Bad. – Mielőtt válaszolnánk erre, megkérhetnénk, hogy foglalj helyet ott a sarokban. Mit hozhatok, mivel kínálhatunk meg? Kávéval, vagy teával? Kávénk van török főzetű is, vagy mai, modern presszógépes; míg tea is sokfajta filteres, vagy teatojásos, forrázott? - sorolta el Bad egy szuszra a lehetőségeket s nézett rám, a végére.
- Talán kávét kérnék, törökösen, ha lehet, de kevés cukorral, helyette… - kezdtem, de Bad közbevágott:
- Van nyírfacukrunk is, sőt rizshéj-cukor is a teához.
- Maradjunk a török kávénál, majd itt az asztalnál leülepszik a kávézacc. Kérhetem, hogy Ti is tiszteljetek meg azzal, hogy leültök mellém, velem az asztalotokhoz?
- Igen, bár még nem válaszoltunk a kérdésedre. S lehet, hogy utána már az asztalhoz nem invitálnál meg, mert nekünk, nem ott lenne a helyünk. – óvatoskodott Sam.
- Hanem? Hol? – kérdeztem vissza, lecsapva a magas labdát.
Sam Bad-ra nézett előbb, az láthatóan bólintott, majd vissza rám és megszólalt:
- Kérdésére Uram az a válaszunk, hogy nekünk jobban tetszene, azaz jobban örülnénk, ha vendégünk Ákos Mester lenne, mintha Mester Ákos úr . – mondta ki a választ.
- Aha, így már értem. – nyugtáztam. – Akkor nem véletlen a bolt neve s a Tietek sem. Sam, Te vagy a kisebb, gyengébb, így Te szaladsz s hozod a kávémat, addig pedig Bad helyet foglal itt a lábaimnál a párnákon, hogy ne legyen annyira feltűnő, ha valaki benéz a portálablakon és válaszol a kérdéseimre. – tettem még hozzá.
Sam elsietett s hamarosan hozta a kávésfidzsát a gőzölgő kávémmal, a porcelán kávés csészét, de hozott hozzá egy kis tányérkán süteményt is. Maguknak zöld teát hozott. Letette a tálcát az asztalra, az egyik csészét a teával odaadta Samnak, majd a másikat a kezébe véve maga is leült Sam mellé a párnákra, hátát nekivetve. Hallgatta, ahogy Sam felelget a kérdéseimre:
- Igen, szinte gyerekkorunk óta ismerjük egymást, hiszen egymás melletti lakásban laktunk, egy udvarban. Együtt jártunk óvodába, majd általánosba is. Később is együtt tanultunk, egy koleszban laktunk, a végül már együtt is éltünk és élünk az óta is. –fejezte be Sam a válaszát, amire Bad rábólintott.
- Szüleitek még élnek? S mit szóltak ehhez? – kérdezősködtem tovább tőlük.
- Természetesnek tartották, semmi gond nem volt soha ebből. – felelte Sam.
- Itt is jártak az üzletünk megnyitóján, s az óta is voltak már fent, nálunk. – erősítette meg Bad.
- Gondolom, azért mindent nem tudnak? – folytattam a faggatásukat.
- Nem, természetesen, nem. Miért, kellene tudniuk? – kérdeztek a fiúk egyszerre vissza.
- Dehogy is kellene. Nekik nem, de nekem azért még több mindent kellene tudnom Rólatok és életviteletekről, vágyaitokról stb. – jelentettem ki.
- Kérdezzen Uram, nincs titkunk, mindenre válaszolunk! – felelték s nyugtattak meg.
- Rendben, akkor ki az Úr a háznál? Vagy találgassak? – néztem rájuk. Megint összenevettek s bólintottak, hogy tegyem azt.
Kicsit eltöprengtem azon, amit eddig tapasztaltam velük, náluk. Azt is sejtettem, hogy a neveik nem valódiak, így annak választása is orientálhat esetleg a döntésemnél. Végül döntöttem s így válaszoltam:
- Szerintem igazi úr nincs közöttetek. Bad ugyan sok mindenben főnökösködik, még élvezi is, azaz szívesen ugráltat Téged Sam, de nem igazán főnök-típus. Sajnos, Te sem, Sam.
- Igen, eddig eltalálta Uram. – válaszolták szinte egyszerre.
- Akkor menjünk tovább! – jelentettem ki és így folytattam: - Bad jobban szereti a kötözéseket, a megalázkodást, viszont nem mazo, ezért a fájdalmat nehezen tűri. Sam pedig sokkal inkább mazo s a kötözést is szereti, viszont Ő uni, de inkább passzív, míg Bad uni, de inkább aktív szerepben szeret jobban lenni. Eltaláltam? – néztem rájuk.
- Igen, tökéletesen, Uram! Talán még annyit hozzátennék, hogy a megaláztatást, a kiszolgáltatottságot is jobban tűröm s viselem el Bad-nál. – erősített meg Sam.
Kis ideig hallgattunk, mindenki elvolt a gondolataival, s szürcsöltük a teánkat, kávénkat s nekem kínálták a süteményt is, de ők nem ettek abból.
(vigyáznak a vonalaikra! – nevettem magamban ezen.)
Végre csak megszólaltam és ezt kérdeztem:
- Akkor már csak arra válaszoljatok, hogyan gondoljátok a bdsm-t, itt a boltban? Mi lesz azzal?
- Nem gondoljuk, hanem meg is valósítottuk. – ugrottak szinte egyszerre fel a fiúk.
- Jöjjön Uram, megmutatjuk a bdsm színterünket. – viháncoltak, mint a kisgyerekek s elvezettek az egyik polcig, amit meg kellett taszítani, az kifordult a sarkán és feltárult mögötte egy, akkor még sötét üreg.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.